Még július végén foglalkoztam a magyar vasút állapotával, mellékvonalak bezárása adott ekkor okot rá, habár néha az ember úgy érzi (főleg rendszeres utasként), hogy akár minden áldott nap is lehetne hosszabb-rövidebb írást szentelni a MÁV-nak.
A mai napon, 3 hónapon át tartó felújítás után átadták a felújított Budapest-Bécs vasútvonalat, így ismét átszállás nélkül, két vágányon lehet utazni Budapestre sok egyéb település mellett a lassan elővárosnak számító Tatabányáról is. A projekt Lázár János építési és közlekedési miniszter neve alatt futott, s mivel kvázi tényleg ő volt a kezdeményező, a babérokat is ő aratja le.
Kár lenne elvitatni, hogy a MÁV-hoz képest gyors felújítás és az ehhez szükséges pénz szokatlanul hamar történt előteremtése valószínűleg tényleg Lázár érdeme, ugyanakkor ne legyenek kétségeink, a fokozott tempó és a felújítás kiemelt fontossága nem azoknak szólt, akik az 1-es vasúti fővonal mentén laknak, hanem a Nyugatnak, hiszen ezen a vonalon keresztül juthatunk el Bécsbe vagy más nyugati (akár svájci) nagyvárosokba is. Persze ez az itt élők (ilyen vagyok én is) szempontjából teljesen mindegy, csupán érdekességképpen jegyeztem meg, nyilván nem vagyok saját magam ellensége és fekete öves vonatozóként örülök a gyors léptékben történt felújításnak.
Tehát, ha kiemelten fontos egy projekt, azért csak van pénz és Lázár ezt ténylegesen elő is teremtette, hovatovább merem remélni, hogy a ma reggeli, havazás miatt történt váltógondok az új szakaszt nem érintették. Nem teljesen tiszta továbbá, hogy mit ért a miniszter az „eredeti sebességgel” való közlekedés alatt, de ha lehetek részrehajló, s márpedig miért ne lehetnék, ebben az esetben is reménykedem, hogy némi menetidő csökkenést, hiszen az új szakaszokon nem kell majd kicsit sem belassítani (a sínpróbák után), mint eddig.
Ami a számomra most kiemelt lokális szemszögből átlépteti a témát országosra, az az, hogy Lázár a bejegyzésében úgy búcsúzik, hogy „Ha elindulhat a magyar vasút tízéves fejlesztési programja, azt csináljunk majd nagyban, amit az 1-es vonalon csináltunk kicsiben az elmúlt három hónapban. Folytatjuk!”
Zoom
Tízéves fejlesztési program előtt a MÁV? (fotó: Lázár János Facebook-oldala)
Tehát paradigmaváltás előtt áll a magyar vasút, Lázár tervei szerint legalábbis. Hogy ez a már bezárt mellékvonalak újranyitását és a menetrend észszerűsítését is jelenti-e, egyelőre a homályba vész, de az utazás árát egészen biztosan átalakítják, méghozzá hamar és komolyan. Jönnek a választások, így már nem csak a 65 év felettiek ingyenes utazását kell kitermelnie az egyre fogyatkozó magyar dolgozó rétegnek, de a tervek szerint a 14 év alattiakét is. Előbbit nem akarom támadni, ledolgoztak egy életet (Magyarországon amúgy is politikai öngyilkosságot követne el az a párt, amelyik ezt betámadná, ugyanis jól tudjuk, hogy a nyugdíjas réteg az egyik legmobilizálhatóbb választói csoportosulás), utóbbit viszont nem igazán értem, hiszen ezt a többletköltséget közvetett módon majd azokon is leverik, akik potenciálisan hasonló korú gyermekek szülei (meg persze mindenki máson is, de azt már megszokhattuk, hogy ha van réteg, ami ebben az országban állandóan megszívja, az az egyedülálló, fiatal korosztály). A tarifareform ezen kívül ingyenességet ígér a fogyatékkal élőknek is, illetve több segítséget a közalkalmazottaknak.
Ha csak a fele valósul meg a reformnak, az is komoly plusz terhet jelent a költségvetésre nézve, melyet észszerűen két módon lehet ellensúlyozni: nagyobb terhek máshol, vagy mindenki más számára jegyáremelés. Nemrég beszélgettem egy ismerősömmel, s mindketten egyetértettünk abban, hogy még a magyar fizetések csapnivaló állapota ellenére is olcsóbb itthon a vasút, mint mondjuk Nyugaton (mármint az ottani fizetésekhez viszonyítva is). Ehhez persze az 1-es fővonalat leszámítva minőségibb szolgáltatás is társul odaát, de törvényszerű, hogy a fejlesztésekkel párhuzamosan a jegyárak is növekednek majd, ezért érdekes a tarifareform mostani időzítése.
Minden jel arra utal, hogy a kormány egész egyszerűen kénytelen a vasúthoz nyúlni, ennek vélt és valós törekvései, eredményei az 1-es fővonal megújításának kivételével a jövőben lesznek majd ismeretesek. A millió dolláros kérdésről, vagyis az egyes vonalakon uralkodó közbiztonsággal kapcsolatos problémákról egyelőre maga Lázár is hallgat, s habár illúzióim nincsenek, kíváncsian várom, 10 év múlva mi lesz a helyzet.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info