Az alpolgármester Juhász Gyula Trianon című versét idézte: „Nem kell beszélni róla sohasem,/ De mindig, mindig gondoljunk reá./ Mert nem lehet feledni, nem, soha,/ Amíg magyar lesz és emlékezet,/ Jog és igazság, becsület, remény,/ Hogy volt nekünk egy országunk e földön,/ Melyet magyar erő szerzett vitézül,/ S magyar szív és ész tartott meg bizony./ Egy ezer évnek vére, könnye és/ Verejtékes munkája adta meg/ Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.”

Ifjabb Kiss Miklós köszönetet mondott Rontó Péter Pál szolnoki művésznek, amiért megalkotta az emlékművet, Újházi Györgynek, aki szívén viselte annak létrehozását, valamint a képviselőtestület tagjainak, akik tiszteletdíjuk jelentős részével járultak hozzá a megvalósításhoz.

A megemlékezés a dunavarsányi férfikar, majd a falu énekkarának és iskolásainak műsorával folytatódott. Beszédet mondott az Unghváry László Borrend képviseletében Baldavári László is. Ezt követően helyezték el a résztvevők a megemlékezés koszorúit a falu első köztéri emlékművénél. A megemlékezés zárásaként a falu polgármestere, Kiss Miklós kért szót, kérve a résztvevőket, legyenek mindig olyan erősek és szilárdak magyarságukban, mint az a gránit, amely Trianonra emlékeztet mindenkit.