 |
A 2009-es EP-választások magyarországi eredményeinek legnagyobb meglepetését feltehetően a Jobbik szereplése jelentette. A párt 3 mandátumot érő sikerét viszont egyetlen kutatóintézet sem jelezte előre. Azt ugyan lehetett látni, hogy nő a párt támogatottsága, és a Szonda Ipsos a választások előtti utolsó közvélemény-kutatása alapján már 8 százalékos eredményt, és 2 mandátum elérését várta a Jobbiktól, de a szavazatok 14,77 százalékának megszerzése még így is meglepő volt.
Miért nem tudták megbecsülni a Jobbik-tábort?
Vajon honnan jött ez sok szavazó? Miért becsülték alá a kutatóintézetek a Jobbik-tábor nagyságát? A Szonda Ipsos választásokat közvetlenül megelőző személyes megkérdezésen alapuló kutatásában a biztos szavazó pártválasztók között 67 százalék volt a Fidesz-szavazók, 19 százalék az MSZP-szavazók, 8 százalék a Jobbik-szavazók aránya.
Míg az MDF-et 3 százalék, az SZDSZ-t pedig 2 százaléknyian támogatták. A tényleges eredmények fényében a szocialista és a liberális párt szavazótáborát jól mérte a kutatás. A jobboldal összesített eredménye is (már ha ide vesszük egyáltalán a Zsideszt - a szerk.) (76 százalék) gyakorlatilag megfelel a kutatásban mértnek (78 százalék), de az egyes pártokra adott szavazatok esetében már jelentős az eltérés, vagyis a jobboldali érzelmű szavazók tényleges szándékainak feltárása nem volt pontos. Ebből az gyanítható, hogy a korábban magukat Fidesz-szavazónak vallók egy része végül a Jobbikra adta a voksát.
Az online kutatás
A fenti gyanú igazolásához a Szonda Ipsos online panelkutatást alkalmazott. Az online adatfelvétel használata a politikai közvélemény-kutatásokban egyelőre ritka, mivel a hazai alacsony, 50 százalék körüli internetpenetráció miatt ez módszer a reprezentativitás szempontjából nem tudja felvenni a versenyt a szinte mindenkit elérő személyes és telefonos adatfelvételekkel. Ám az online felmérésnek olyan előnyei vannak, amelyek révén az így készülő kutatások jól kiegészítik a hagyományos adatfelvételi módszereken alapulókat, és bizonyos kutatási célokra – jelen esetben a Jobbik-szavazók választói viselkedésének feltárására – alkalmasabbak is, mint a személyes vagy telefonos felmérések.
A választást megelőzően két alkalommal, áprilisban és májusban, majd a választás után június végén készült adatfelvételek során összesen közel kétezer ember töltötte ki az interneten a választási szándékára, majd annak megvalósulására vonatkozó kérdéseket a Szonda Ipsos kutatásához. A panel lehetővé tette, hogy az EP-választást követő utolsó hullámban újra megkérdezzék azokat, akik már áprilisban vagy májusban bekerültek a kutatásba, így össze lehetett vetni előzetesen jelzett preferenciájukat későbbi szavazatukkal. Az adatok értelmezése során természetesen figyelembe kell venni olyan – a választáskutatásokban jól ismert – jelenségeket is, mint hogy az emberek a ténylegesnél nagyobb arányban mondják, hogy részt vettek egy-egy választáson, ahogy azt is, hogy utólag általában többen mondják magukat a győztes párt támogatójának, mint amennyiben valóban rá szavaztak.
A jobbikosok titkolták a választásukat
A választások győztese 56 százalékkal a Fidesz lett ugyan, de a Jobbik minden várakozást felülmúló eredménye miatt ez a párt is győztesnek tekinthető. A „győzteshez húzás” jelensége ennek ellenére nem számottevő a párt esetében, az online kutatásban a választáson emlékezetük szerint résztvevők 17 százaléka mondta, hogy a Jobbikra szavazott a tényleges 15 százalékos eredménnyel szemben. Így az adatok értelmezését ez alig befolyásolja.
Már az első két hullámban fény derült a teljes anonimitást biztosító online felmérések egy fontos előnyére: alacsonyabb a választ vagy megtagadó, vagy nem tudom felelettel megkerülő megkérdezettek aránya, mint a hagyományos, személyes vagy telefonos megkeresések esetében. A Jobbik általában negatív megítélése a választásokat megelőzően a párt szimpatizánsainak egy részét arra késztethette, hogy a kutatások során a kérdezőbiztos előtt eltitkolja valódi preferenciáját. (Az eset nem egyedi, korábban a MIÉP támogatóinak arányát is rendre alábecsülték a kutatóintézetek.)
Az online válaszadás során a kérdezettek nem találkoznak kérdezőbiztossal, aki ilyen reakciót válthatna ki belőlük, hiszen otthon vagy munkahelyükön ülve a csak számítógép személytelen kérdéseire felelnek. Azok körében, akik az internetes felmérés kérdéseire válaszolva biztosra ígérték részvételüket az EP-választáson, és azt is meg tudták mondani, hogy melyik pártra fognak szavazni, áprilisban 7, májusban viszont már 14 százalék volt a Jobbik-szavazók aránya.
A titkolózás mellett még egy forrása lehet a Jobbik felduzzadt táborának: azok, akik a választást megelőző időszakban még más pártot neveztek meg a kutatások során. Akár azért, mert valóban más pártra akartak korábban szavazni, de a választást megelőző napokban-hetekben meggondolták magukat, akár azért, mert nem akarták megmondani valódi szándékukat a kérdezőbiztosnak, és inkább egy másik – elfogadottabb – pártot neveztek meg. A választási eredmény aztán „legitimálta” döntésüket, és így június végén már szívesen (vagy legalábbis szívesebben) megmondták, hogy valójában kire szavaztak.
A Fidesztől is átpártoltak
Azok, akik az EP-választás után azt mondták, hogy a Jobbikra szavaztak, 61 százalékban a korábbi felmérések során is a Jobbikot jelölték meg preferált pártjukként, míg 22 százalékuk akkor azt mondta, hogy a Fidesz-KDNP listájára fog szavazni. További 9 százalék a választásokat megelőzően „nem tudom” választ adott a választási szándékait firtató kérdésre. Más pártokat külön-külön mindössze 1-2 százalékuk említett.
Tehát a választások előtti és utáni válaszok összevetése alapján megállapítható, hogy az előre nem látott Jobbik-szavazók döntően az EP-választás előtt magukat Fidesz-szavazónak vagy bizonytalannak mondó választók közül kerültek ki. Ebből kiindulva a Jobbik-szavazók bő egyötöde korábban Fidesz-szavazónak vallhatta magát – ez közel százezer szavazót jelent, vagyis az előre nem látott Jobbik-szavazók felét.
Az továbbra is kérdés, hogy ők valójában radikális Fidesz-szavazók voltak, akik egy kevésbé fontos választáson (az elsöprő Fidesz-győzelem tudatában) a saját pártjuktól jobbra álló pártot támogattak, és a sokkal fontosabb, következő parlamenti választáson újra a Fideszre adják majd voksukat, vagy eleve csak azért mondták, hogy a legnagyobb ellenzéki pártra voksolnak, hogy elrejtsék valódi preferenciáikat.
Stabil a tábor
A következmények szempontjából mérlegelve mindezt, a kérdés az, vajon a Jobbik tábora megmarad (esetleg növekszik) vagy az országos parlamenti választások alkalmával alacsonyabbnak bizonyul majd a mostaninál? A személyes megkérdezésen alapuló kutatás szerint egyelőre megmaradt a tábor, míg az online kutatás alapján valamelyest még nőtt is. Kismértékű vissza- vagy átáramlás figyelhető meg a Fidesz irányába: akik a Jobbikra szavaztak az EP-választáson, 4 százalékban a Fideszt támogatnák egy most vasárnapi parlamenti választáson. Ezt a veszteséget viszont ellensúlyozza, hogy akik most a Jobbikra szavaznának, azok 4 százaléka az EP-választáson még a Fideszre adta voksát.
Más pártoktól az átáramlás minimális, viszont akik nem vettek részt az EP-választáson, azok 15 százaléka most a Jobbikra szavazna – már amennyiben részt venne egy most vasárnapi parlamenti választáson, amit kevesebb, mint felük ígért biztosra.
A Jobbik-szavazók
A Jobbik-tábor sajátos összetétele részben néppárti jelleget mutat: a párt támogatóinak megoszlása sem iskolai végzettség, sem településtípus szerint nem tér el számottevően az összlakosság megoszlásától. Más szempontból viszont, generációs alapon erőteljesen meghatározott: elsősorban a 40 év alattiak között erős a párt, támogatóinak közel hattizede ilyen korú, míg 40 év felett az életkor előrehaladtával párhuzamosan csökken a támogatók aránya. Ezzel összefüggésben az átlagosnál nagyobb arányban szavaznának rá az aktív keresők, míg a nyugdíjasok körében sokkal kisebb a tábora. A párt támogatottsága az észak-magyarországi régióban a legnagyobb.
