A magyar kutatók száma nemzetközi összehasonlításban alacsony és megoszlási arányuk a tudományterületek között nem megfelelő. Különösen súlyos a helyzet a természettudományi és műszaki területeken, ehhez járul hozzá a közoktatás színvonalának aggasztó csökkenése – emelte ki Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke a magyar tudományos élet 2007-2008-as évét vizsgáló beszámolójában.
 

A tudományos munkáról készített nemzetközi összehasonlító vizsgálatok ugyanakkor azt mutatják, hogy az előnytelen pénzügyi és személyi feltételek ellenére a hazai kutatói szféra jól teljesít. A magyar kutatók publikációs tevékenysége költség-haszon szemléletű összehasonlításban felülmúlja a 15 eredeti uniós tagállam átlagát. A nemzetközi összehasonlításba bevont tudományterületek közül különösen jók a publikációs és idézetségi mutatók a fizika, gyógyszerkutatás, földtudományok és a kémiai tudományok területén. Komoly viszont a lemaradás a versenyképességet meghatározó egyéb tényezők, így az innovációs tevékenység intenzitása és a szabadalmaztatás területén. 

Hiányos technikai háttér

"Nagy veszélynek vannak kitéve a magyar kutatók, akik igen keresettek külföldön: nagy számban dolgoznak Európában és Észak-Amerikában, s közülük többen mennek el, mint hazatérnek" - emelte ki Pálinkás József. Az okokat taglalva az MTA elnöke egyrészt a hazai kutatói infrastruktúra állapotát nevezte meg: még mindig többet költenek az intézetek építkezésekre, mint műszerbeszerzésre. A tudósoknak viszont, ha sikereket akarnak elérni a nemzetközi versenyben, korszerű eszközökre van szükségük. A másik ok az alacsony kutatói fizetések. Ezzel kapcsolatban Pálinkás József kitért az Akadémia által 2008-ban elindított Lendület Programra, amely a kiemelkedő tudósok hazahozatalát célozza. Ennek keretében tavaly hat tudós, köztük csillagász, matematikus, agykutató kapott kiemelkedő támogatást és lehetőséget önálló kutatócsoport létrehozására. "A világ legrangosabb intézményeiből tértek haza" - mutatott rá Pálinkás József, hozzátéve, hogy hasonló szempontoknak kellene érvényesülni az egész hazai tudománypolitikában.

A tudomány finanszírozásával kapcsolatban kiemelte, hogy 2008-ban a GDP alig valamivel több mint 1 százalékát fordították erre a célra. Mint fogalmazott, utópia a ráfordítások megduplázását remélni, de reális célkitűzés a támogatás fokozatos, akár a GDP 0,1 százalékos arányos éves emelése. Így néhány év alatt elérhetjük az 1,4-1,6 százalékos arányt - mondta Pálinkás József, hozzátéve, hogy a támogatás növelésével őrizheti meg Magyarország a tudományban kivívott pozícióját.

Az Országgyűlés oktatási és tudományos bizottság egyhangúan fogadta el az MTA elnökének beszámolóját.