Valamikor, zöldfülűként, 20 évesen még hittem abban, hogy pusztán a pártpolitikával megmenthetjük a hazát, ezért vállaltam 1998-ban a MIÉP színeiben az országgyűlési képviselőjelöltséget. Azóta sok víz folyt le a Tiszán, s már egy évtizeddel ezelőtt szembesültem azzal, hogy alapjaiban a rendszer rossz. Emiatt kezdtem egy olyan építkezésbe, amelynek az elmúlt tíz évben lettek gyümölcsei. Nem csak az első, a gúnyhatárokat figyelembe nem vevő összmagyar ifjúsági szervezet, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, de a Magyar Sziget (Felvidéki Magyar Szigettel és Székely Szigettel együtt), egy számos internetes portálból és egy nyomtatott lapból álló nemzeti médiahálózat, a Fidesz által most éppen lenyúlásra váró, már a parlamentben beterjesztett Remény Háza Program, Nemzeti Gyerektábor és még sorolhatnám ezeket az intézményeket. Ugyanakkor az építkezés mellett arra is rá kellett jönnöm, hogy a rossz rendszert alapjaiban kell rombolnunk, s végül ledöntenünk, hogy az addigra felépített vázon majd újjászülethessen és feltámadhasson Magyarország. Ezért már ott voltam Budaházy György bajtársammal 2002-ben az Erzsébet hídi csatánál, majd ostromoltuk a tévészékházat, végül Gyurival együtt megalapítottuk Hunniát. Ráirányítottuk a nemzetközi figyelmet hazánkra, a problémákra, s mobilizáltuk a magyar társadalmat, továbbá ezen események és a közös élmények igazi testvéri közösséggé formálták a nemzeti ellenállás táborát. Sok szervezet, kezdeményezés indult el onnan a Kossuth térről, s a Jobbik is az utcai harcok korszakában tizenhétszerezte meg az erejét. Mostanra azonban annyi támadás ért minket, hogy beleszédültünk. Túl sok bajtársamat börtönözték be, verték össze, de volt olyan, akit meg is öltek, elég, ha csak a bolíviai tragédiára gondolunk. Nincs jelentősége, de a tényekhez tartozik, hogy engem is öt országban – Magyarország, Szlovákia, Szerbia, Románia és Kanada – vettek őrizetbe, tartóztattak le, tiltottak ki. S a 10-20 éves harc alatt maga a Nemzeti Ellenállás is elfáradt, sok sebből vérzik, ennek már vannak jelei. Nekünk, a még szabadlábon lévő és élő vezetőknek viszont a viharos tengeren továbbra is kormányoznunk kell a megtépázott vitorlák által hajtott hajónkat. Már csak a bajtársainkért érzett felelősségünk miatt is. Kellenek új pillérek, amelyekre támaszkodhatunk. S, ha már a MIÉP-pel ellentétben a Jobbik vezetői bölcsen felismerték, hogy a több lábon álló nemzeti oldalnak össze kell fognia, akkor ezt csak üdvözölni lehet, s nem visszautasítani a történelmi lehetőséget. Mivel ígéretemet – mely arra vonatkozott, hogy a sztálinista alkotmány életben tartásáig nem vállalok szerepet az Országgyűlésben - nem szegtem meg, nem lettem országgyűlési képviselő. Mind a HVIM, mind pedig Hunnia kapcsán azonban a kezdetektől hangoztattam, hogy az önkormányzatiságban vannak még lehetőségek, s a 10 évvel ezelőtt általam a jelenkori Nemzeti Ellenállás alapjául példaként felhozott XIX. századi passzív ellenállás is a vármegyékre támaszkodott. A HVIM-nek egyébként 2006 óta polgármestere is van Hegyháthodászon, s 4 évvel ezelőtt a mozgalmunk Vas megyében önálló listájával több parlamenti pártot is megelőzött, az elszakított Délvidéken pedig már 2004-ben képviselőt juttattunk Kishegyes önkormányzatába az egyik vajdasági magyar párttal összefogva. Nem új keletű dolog tehát, hogy részt veszünk az önkormányzati választásokon. S íme, néhány konkrét tervem, ajánlom főként azoknak, akik szerint nincs értelme beülnöm szeretett szülőföldem vármegyeházájába:

1. Kezdeményezem Csongrád megye nevének megváltoztatását Csongrád-Csanád-Torontál megyére (CsCsT megye). Az indokaim ugyanazok, amiért Szabolcs-Szatmár-Bereg, Győr-Moson-Sopron vagy éppen Borsod-Abaúj-Zemplén ezeken a neveken lettek megyék. Kötelességünk megőrizni és védeni az ezeréves megyerendszerünket, amely Európában és környékünkön páratlan. A hagyománytisztelet, mint az egyik legfontosabb emberi jellemző, megkívánja, hogy a trianoni gyalázat miatt szétdarabolt megyéinknek az ősi neveit fenntartsuk. A mai Csongrád megyében mindössze egy újszegedi tér neve őrzi a Torontál szót, holott a Tisza és a Maros által határolt szög ebből a vármegyéből maradt meg Magyarországnak. Az ősrégi Csanád megye esete még súlyosabb, hiszen Trianon után is szinte teljes egészében a határokon belül maradt, s talán egyházi szerepe miatt, de tény, hogy a Rákosi-rendszer szüntette meg.

Természetesen előre hallom a helyi balliberális média károgását, hogy mennyibe fog ez kerülni az adófizetőknek, hiszen valóban le kell cserélni jó pár táblát és bélyegzőt, de az ilyen támadásokat megelőzendő közlöm, hogy a saját képviselői tiszteletdíjamat ajánlom fel erre az ügyre.

2. A Sopronban és környékén már működő „kékfrank” mintájára helyi pénz bevezetése, kezdetben Csongrád megyében, aztán az egész történelmi dél-alföldi régióban, ideértve Vajdaság Autonóm Tartományt és a romániai Temes megyét is. A tulajdonképpeni pénzhelyettesítő utalvány fellendítené a helyi és a határokon átnyúló gazdaságot, a kibocsátó szövetkezetnek pedig profitot is termelne (javaslom, hogy ezt a pénzt is a 6. pontban leírt Gyepűőrség felállítására költsük). Egyúttal újra összefűzné a Trianonban természetellenesen szétszakított régiót. Éppen ezért javaslom, hogy a pénz neve „torontál” legyen, hiszen ezt a vármegyét osztották föl a három ország között.

3. Rendkívül kevesen ismerik annyira a Csongrád megye, Vajdaság és Temes megye (ma Románia) részvételével működő Eurorégiót, mint jómagam. Nem csupán az itt élő magyarok, de a románok, szerbek helyzetét, viszonyait és gondolkodásmódját is ismerem. Számos ötletem és tervem van arra, hogy ezt a valamikor a Kárpát-medence éléskamrájának nevezett területet mind kulturálisan, mind gazdaságilag feltámasszuk. Elsőként például a szétszabdalt vasútvonalakat kellene helyreállítani.

4. Döbbenet, hogy a sokszor elhanyagolt Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkba való kirándulás egy magyar családnak húszezer forintnál kezdődik. Eleve csak a külföldieknek tenném fizetőssé, ahogy ez a világ számos országában így van.

A fesztivál- és rendezvényszervezésben szerzett tapasztalataim, valamint az emlékparkban szintén tulajdonos Magyarok Világszövetségével régóta ápolt kitűnő kapcsolataim segítségével biztos vagyok benne, hogy külön profitorientált rendezvények szervezésével jobb anyagi körülmények közé lehetne vezetni az emlékparkot, így biztosítva, hogy a magyar családok ingyen látogathassák. Az elmúlt évtizedekben iszonyatos pazarlás folyt az emlékparkban.

5. A legsötétebb kommunista gondolkodást idézi, hogy két olyan gyönyörű, ám pusztuló műemlékben, mint a nagymágocsi és a derekegyházi Károlyi-kastélyokban szociális otthon működik, ahelyett, hogy nemzeti örökségként a turizmuson keresztül hasznot is hoznának a megyének.

6. Kezdeményezem a Gyepűőrség felállítását, a kiterjedt tanyarendszerrel rendelkező Csongrád megyében is egyre romló közbiztonság helyreállítása érdekében. Különösen fontos ez a szaporodó cigánybűnözés és a speciális megyei probléma, az Erdélyből tömegesen érkező cigányok kiszorítása miatt is. Az mégsem járja, hogy vidékünkön eddig mindössze néhány betyár szállt velük szembe.

Nos, ez a hat pont csak néhány a konkrét terveim közül. Ráadásul tartom magam annyira makacsnak, hogy mindezeket a közgyűlésben ki is tudjam harcolni.

Toroczkai László

Korábban írtuk: Jobbikos képviselő lesz Toroczkai

Toroczkai László, a HVIM elnöke a Jobbik Csongrád megyei közgyűlési képviselője lesz, miután az országos pártvezetéssel való megállapodását a helyi jobbikosok is jóváhagyták, így vezetheti azt a területi listát, melyen várhatóan négy mandátumot is szerez a Jobbik - értesült a Kuruc.info. Toroczkai korábban a MIÉP színeiben volt országgyűlési egyéni képviselőjelölt, a Jobbikkal pedig mindig is jó kapcsolatot ápolt, így nem is olyan meglepő jövőbeli szerepe.

A Jobbik Magyarországért Mozgalom és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tavaszi, nem hivatalos választási szövetségének két sarokpontja van: Zagyva Gyula honatya lett, Toroczkai László pedig kérése alapján Csongrád megyei képviselő lesz, így legkedvesebb vidékét, illetve a határmenti együttműködések keretében az elcsatolt Délvidéket is képviselheti majd.

A tévészékház után a Csongrád megyei közgyűlésbe is sikerül bejutnia Toroczkainak

A Jobbik Csongrád megyei választmánya elfogadta a területi listát: Toroczkai László listavezetőt Tóth Péter megyei elnök, majd a tavaszi választáson szintén egyéni képviselőjelölt alelnökök követik: Dudás Zoltán és Fazekas Ferenc. Mivel a húszfős megyei közgyűlésbe Szeged és a megyei jogú város Hódmezővásárhely lakói nem szólhatnak bele, a kistelepüléseken erősebb Jobbik várhatóan négy képviselőt adhat. A frakcióvezetésről később születik döntés, de arra vélhetően nem is vágyakozik a nem pártember Toroczkai.

Ajánló:  Rózsa Sándor nálunk - Betyárok és egyebek  (x)