Áll a bál a Belváros szívét átformáló óriásépület körül. A Rogán Antal vezette kerület kiadta az elvi építési engedélyt, a szakma jelentős része viszont tiltakozik. Közben az izraeli tőzsdén jegyzett Inventech Hotels Group is belépett a projektbe. Alább folytatódik a Heti Válasz cikke.
 |
Kiadta az V. kerületi önkormányzat az elvi építési engedélyt az Új Városközpont fantázianevű beruházásra, amely a tervek szerint a Bécsi utca páros házsorának lebontásával egy üveg-acél épületegyüttest hozna létre a pesti Belváros szívében, pár lépésre a Vörösmarty és az Erzsébet tértől.
Amikor a tervek a nyár közepén napvilágot láttak, és megkapták a központi tervtanács jóváhagyását, a Heti Válasz már jelezte: sokan attól tartanak, hogy a léghajóra vagy üvegszivarra emlékeztető építmény nem Budapest új jelképe lesz, ahogy az ötletgazda, Csipak Péter vállalkozó hirdeti, hanem tönkreteszi a főváros panorámáját és a Belváros hangulatát. Több mint 4500 tiltakozó aláírás gyűlt össze, számos szakmai szervezet felemelte szavát az elképzelés ellen, és a Magyar Építész Kamara is visszahívta a tervtanácsból azokat az általa delegált tagokat, akik zöld utat adtak a tervnek.
 Ilyen volt... |
Ezzel szemben az V. kerület támogathatónak minősítette az ötletet, mondván, hozzájárul a negyed rehabilitációjához, és a 9. emelet fölött egy siklón megközelíthető közparkot hoz létre. A terveket Norman Foster brit sztárépítész irodája készítette. A nagy név bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy a központi tervtanácson átment az elképzelés, de a tényleges tervező az iroda két kevésbé híres munkatársa, Stefan Behling és Darron Haylock. A britek azt állították, megvizsgálták alkotásuk környezetét, de Behling egy interjúban nem kis gőggel azt üzente a budapestieknek: "Teszünk egy felajánlást a városnak arra, hogy működőbb és boldogabb legyen. De nem muszáj boldognak lenni."
 ... és ilyen lesz - a Fidesz-szavazóknak köszönhetően |
Érdekes fordulat, hogy mindössze három telekre és a közterületekre kért a beruházó engedélyt a Harmincad és a Deák Ferenc utca között, a bontásra szánt másik két épületre egyelőre nem, talán azért, mert az OTP székházát még nem sikerült megvásárolnia.
Az ügyintéző igyekezett elkerülni a kínos kérdéseket. Kijelenti például, hogy a gépkocsi-megközelítés és a parkolás kérdését nem vizsgálja, noha egy 470 férőhelyes mélygarázs építéséről van szó a frissen átadott sétálóutca közepén, és a mélygarázs egyik rámpája az önkormányzat épülete előtt bukkanna felszínre. Az eljárás során a szakhatóságokat sem kérdezték meg, noha az egész Belváros műemléki jelentőségű terület, ahol a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) hozzájárulása nélkül semmit nem lehet lebontani. Miért tarthattak a KÖH-től? Talán azért, mert a hivatal új elnöke, Tamási Judit a beruházás újragondolását és a meglévő épületek megtartását javasolta, ezért valószínűsíthető volt, hogy a KÖH élne a vétójogával.
Nem vizsgálta az V. kerület azt sem, hogy az elképzelés mindenben megfelel-e a jogszabályoknak, noha lehet tudni, hogy a tervtanácson bemutatott vázlat több helyen sérti a Budapesti Városrendezési és Építési Keretszabályzatot (BVKSZ). A kifogásokat Pintér Ferenc településtervezési szakértő gyűjtötte csokorba.
A legfontosabb, hogy a Belváros magas házak elhelyezése szempontjából kiemelten védett övezet, ahol harminc méternél magasabb épületet nem lehet felhúzni. Igaz, a kerület módosított szabályzata lehetőséget ad "építészeti hangsúly" képzésére, de ez a fogalom alapvetően tornyokra, kupolákra vonatkozik, nem egy négyemeletes, léghajószerű épületnyúlványra, melyben egy szálloda is elfér. A BVKSZ azt is kimondja, hogy a Belvárosban törekedni kell a kialakult karakter megőrzésére, bontani csak indokolt esetben szabad, és el kell kerülni, hogy a negyed elveszítse történelmi arculatát.
Az elvi engedély kiadása után legalább négy csoport adott be fellebbezést. A legfontosabb a Budapest Világörökségéért Alapítvány, mely korábban hosszan pereskedett a Rózsadomb Szálló ügyében. Ugyancsak beadta a fellebbezést az ICOMOS nemzetközi műemlékvédelmi szervezet magyar tagozata, a Budapesti Városvédő Egyesület, illetve tíz Ybl-díjas építész.
A Magyar Urbanisztikai Társaság pedig - Schneller István korábbi budapesti főépítész kezdeményezésére - fórumot szervezett az ügyben, ahol a megjelentek többsége elítélte a tervet.
A Csipak-terv mögött komoly politikai és gazdasági tőke áll. A világ egyik leggazdagabb embere, Yuli Ofer megerősítette értesülésünket, mely szerint 27,7 százalékos tulajdonrészt szerzett az Új Városközpont projektcégében. Az ingatlanmogul az izraeli tőzsdén jegyzett Inventech Hotels Groupon keresztül szállt be a fejlesztésbe. Ofer korábban a Globes nevű izraeli lapban már elmondta, hogy ismeri Csipak Pétert, optimista a beruházást illetően, és úgy látja, egyetlen nagyobb európai város szívében sincs hasonlóan ígéretes projekt. Ofer alaposan ismeri Magyarországot, cége már az 1990-es években sorra építette a plázákat országszerte, és a közeli Le Meridien szállónak is ő a tulajdonosa.
Az Új Városközpont melletti PR-kampányt Bojár Iván András vezeti, aki az elmúlt hónapokban meglepő ügyességgel pozicionálta át magát a liberális szellemi holdudvar közismert figurájából az új, jobboldali városvezetés emberévé. Az elmúlt négy évben az SZDSZ színeiben fővárosi képviselőséget vállalt, és a Demszky Gábor mellett városarculati tanácsosként dolgozó Bojár Tarlós Istvánnál is megőrizheti posztját. Az új főpolgármester személyi döntései közül ez volt az egyik első, amit bejelentett.
A Bojár által szerkesztett Octogon magazin a témának szentelt számában kiáll a "léghajó" mellett, és maradinak bélyegzi azokat, akik ellenzik a tervet. Bojár így érvel: "Kimúlóban egy régi rend. És egy új keresi magát. Mindnyájunknak döntenünk kell, hová állunk: a változást félelemmel elvető régiek, vagy a jövőbe vakmerőn, olykor vehemens indulatokkal lépő újak közé."
