Az IQ-, illetve a PISA-tesztek, ha azokat rendesen (nagy tesztszámmal) végzik, pontos képet adnak egy adott nép, ország szellemi szintjéről, problémamegoldó képességéről, intelligenciájáról.
Nézzük, ez ügyben hogyan is állunk. Először vegyük szemügyre a szigorúan csak az IQ-ra (ami viszonylag független magától az iskolázottságtól és egy adott ország oktatási rendszerétől) vonatkozó, nemzetközi besorolást. Ehhez hívjuk segítségül a Dr. Richard Lynn - Dr. Tatu Vanhanen szerzőpáros 2002-ben megjelent IQ and the Wealth of Nations könyvét (Amazon.com link).
Ez 1998-as adatokkal dolgozik, és – többek között – egy világtérképen szemlélteti az egyes országok IQ-szintjét. Európa, Afrika és Ázsia nyugatibb része így néz ki:
(teljes térkép ITT; minél sötétebb egy ország, annál alacsonyabb az átlag IQ-ja a lakóinak. A konkrét számok ITT találhatók.)
Hoppá! Nem állunk rosszul, mi? Jól láthatóan magasabb az IQ-nk, mint a szláv országok legtöbbjének; sőt: a nyugati, sokkal gazdagabb országokból (a 19. USA, Franciaország, Norvégia, Dánia, Ausztrália, a 25. Kanada stb.) is jó néhányra keményen ráverünk. Kelet-Európából egyedül a lengyelek vannak (pontosabban: voltak, lásd alább) azon a szinten, mint mi, azaz a 16. helyen; az összes többi ország csak utánunk következik – Szlotákia pl. a 28., Szlovénia a 32., Románia a 34., Horvátország a 41. stb. A végtelenül buta, primitív, embernek az IQ-szintjük (valamint az általuk „működtetett” államok; „kultúrájuk”, „civilizációjuk” „eredményei”) alapján alig nevezhető afrikai népekre meg nem is érdemes szót vesztegetni.
Nem véletlenül hangsúlyoztuk, hogy 1998-as, az iskolarendszer, az oktatás minőségével nem súlyozott adatokról van szó. Nézzük meg az elmúlt 12 év adatait négyéves csoportosításban, immár súlyozva. Forrásunk EZ az oldal:
Mi látszik a táblázatból? Az, hogy az első Hong Kong, második Finnország (ahogy az várható volt a PISA-eredményei alapján) és Dél-Korea, harmadik Japán – mi meg a sokadikok vagyunk. (Lásd az utolsó oszlopot.)
Az első három oszlopot különösen érdemes megfigyelni. Az elsőben a 2000-res, a másodikban a 2003-as, a harmadikban pedig a 2006-os eredmények láthatók. Magyarország esetében ez kb. állandó, azaz stagnáló (488 / 490 / 491). A francia (517 / 511 / 496), svéd (510 / 509 / 502) és angol (529 / 512 / 495), folyamatosan romló eredményekre nem nehéz magyarázatot találni: taníthatatlan bevándorlóáradat (ez a három ország szenved tőlük talán a legnagyobb mértékben) és emiatt az oktatás lezüllése. Ahogy a Nyugat-Európa etnikailag legtisztább, leghomogénebb, folyamatosan javuló (536 / 544 / 548) finnére vagy a hasonló paraméterekkel rendelkező, szintén homogén lengyelére (470 / 490 / 495) sem. Meg, persze, az ázsiai tigrisek kitűnő, ámbár Japán és Hong-Kong esetében romló (Dél-Korea esetén stagnáló), de még így is remek, Hong-Kong esetében pl. csak és kizárólag 2009-ben a finn 548 alá csökkenő eredményére sem. (Ez a csökkenés valószínűleg a csökkenő „poroszos” szigor, a rossz értelemben vett liberalizáció eredménye. De még így is igen jól állnak.)
Mi szűrhető le mindebből? Az, hogy a súlyosan arab/nigger menekültbevándorló-fertőzött, az oktatásukat agyon-liberalizáló, a poroszos modellt a kukába vágó országokban (svédek, franciák, angolok stb.) folyamatos elbutulás figyelhető meg; a (szerencsére) ennyi bevándorlót (még) nem fogadó Magyarország eredménye stagnál (de semmiképp nem javul és így is kb. 60 ponttal elmarad a finnekétől / Hong-Kongtól), az etnikailag gyakorlatilag még mindig homogén és gyakorlatilag minden pozitív jelzővel (hazaszeretet, a saját érdekeik megvédése, ja és persze a bűnözőcigányok könyörtelen kiirtása) felruházható finneké, valamint a bevándorlókat szintúgy alig fogadó és „bigott” keresztény-jobboldali lengyeleké meg egyre csak nő.
Nézzük, ez ügyben hogyan is állunk. Először vegyük szemügyre a szigorúan csak az IQ-ra (ami viszonylag független magától az iskolázottságtól és egy adott ország oktatási rendszerétől) vonatkozó, nemzetközi besorolást. Ehhez hívjuk segítségül a Dr. Richard Lynn - Dr. Tatu Vanhanen szerzőpáros 2002-ben megjelent IQ and the Wealth of Nations könyvét (Amazon.com link).
Ez 1998-as adatokkal dolgozik, és – többek között – egy világtérképen szemlélteti az egyes országok IQ-szintjét. Európa, Afrika és Ázsia nyugatibb része így néz ki:
 |
(teljes térkép ITT; minél sötétebb egy ország, annál alacsonyabb az átlag IQ-ja a lakóinak. A konkrét számok ITT találhatók.)
Hoppá! Nem állunk rosszul, mi? Jól láthatóan magasabb az IQ-nk, mint a szláv országok legtöbbjének; sőt: a nyugati, sokkal gazdagabb országokból (a 19. USA, Franciaország, Norvégia, Dánia, Ausztrália, a 25. Kanada stb.) is jó néhányra keményen ráverünk. Kelet-Európából egyedül a lengyelek vannak (pontosabban: voltak, lásd alább) azon a szinten, mint mi, azaz a 16. helyen; az összes többi ország csak utánunk következik – Szlotákia pl. a 28., Szlovénia a 32., Románia a 34., Horvátország a 41. stb. A végtelenül buta, primitív, embernek az IQ-szintjük (valamint az általuk „működtetett” államok; „kultúrájuk”, „civilizációjuk” „eredményei”) alapján alig nevezhető afrikai népekre meg nem is érdemes szót vesztegetni.
Nem véletlenül hangsúlyoztuk, hogy 1998-as, az iskolarendszer, az oktatás minőségével nem súlyozott adatokról van szó. Nézzük meg az elmúlt 12 év adatait négyéves csoportosításban, immár súlyozva. Forrásunk EZ az oldal:
 |
Mi látszik a táblázatból? Az, hogy az első Hong Kong, második Finnország (ahogy az várható volt a PISA-eredményei alapján) és Dél-Korea, harmadik Japán – mi meg a sokadikok vagyunk. (Lásd az utolsó oszlopot.)
Az első három oszlopot különösen érdemes megfigyelni. Az elsőben a 2000-res, a másodikban a 2003-as, a harmadikban pedig a 2006-os eredmények láthatók. Magyarország esetében ez kb. állandó, azaz stagnáló (488 / 490 / 491). A francia (517 / 511 / 496), svéd (510 / 509 / 502) és angol (529 / 512 / 495), folyamatosan romló eredményekre nem nehéz magyarázatot találni: taníthatatlan bevándorlóáradat (ez a három ország szenved tőlük talán a legnagyobb mértékben) és emiatt az oktatás lezüllése. Ahogy a Nyugat-Európa etnikailag legtisztább, leghomogénebb, folyamatosan javuló (536 / 544 / 548) finnére vagy a hasonló paraméterekkel rendelkező, szintén homogén lengyelére (470 / 490 / 495) sem. Meg, persze, az ázsiai tigrisek kitűnő, ámbár Japán és Hong-Kong esetében romló (Dél-Korea esetén stagnáló), de még így is remek, Hong-Kong esetében pl. csak és kizárólag 2009-ben a finn 548 alá csökkenő eredményére sem. (Ez a csökkenés valószínűleg a csökkenő „poroszos” szigor, a rossz értelemben vett liberalizáció eredménye. De még így is igen jól állnak.)
Mi szűrhető le mindebből? Az, hogy a súlyosan arab/nigger menekültbevándorló-fertőzött, az oktatásukat agyon-liberalizáló, a poroszos modellt a kukába vágó országokban (svédek, franciák, angolok stb.) folyamatos elbutulás figyelhető meg; a (szerencsére) ennyi bevándorlót (még) nem fogadó Magyarország eredménye stagnál (de semmiképp nem javul és így is kb. 60 ponttal elmarad a finnekétől / Hong-Kongtól), az etnikailag gyakorlatilag még mindig homogén és gyakorlatilag minden pozitív jelzővel (hazaszeretet, a saját érdekeik megvédése, ja és persze a bűnözőcigányok könyörtelen kiirtása) felruházható finneké, valamint a bevándorlókat szintúgy alig fogadó és „bigott” keresztény-jobboldali lengyeleké meg egyre csak nő.
Valószínűleg nem járunk messze az igazságtól akkor, ha kimondjuk, Magyarország sokkal jobb helyzetben lenne (és hozta volna pl. a finn / lengyel, egyre csak javuló tendenciát), ha nyolc évig nem SZDSZ-es oktatásügyi „vezetésünk” lett volna, hanem olyan (hazaszerető stb.), mint a finneké vagy a vizsgált időszak alatt jobbára kőjobbos kormányzattal bíró, kő-katolikus lengyeleké.
Kuruc.info
