Számtalan anyagunkban (pl. ITT és ITT) foglalkoztunk a fideszes hódmezővásárhelyi polgármester, Lázár János anti-szegregációs (értsd: a deviánscigókat a tanulni vágyókra szabadító) politikájával. Amelyet olyan szinten művelt, hogy az még az egyik legfőbb hazaáruló, Mohácsi Viktória elismerését is kivívta (klikk a hivatkozásokra a témával kapcsolatos bővebb magyarázatokért, háttérinfókért!)
Miközben minden egyes nyugati EU-nagyhatalom (németek: Merkel; franciák: Sarkozy; angolok: Cameron) már beismerte, hogy a multikulti zsákutca és nemcsak életképtelen, hanem egyenesen életveszélyes a befogadó (elszenvedő) őshonos európai kultúrák számára, kis hazánkban rendületlenül folytatódik a liberális, mindent tönkretevő ámokfutás. Vajon ilyenkor miért nem szabad odafigyelnünk arra, mit mondanak a németek, franciák, angolok? De továbbmegyünk: miért nem vehetjük át az összes többi állam cigányokkal szemben folytatott politikáját (teljes elkülönítés, állampolgárság elvétele, kiebrudalás, táborok, halálbüntetés, a büntethetőségi korhatár eltörlése vagy egyenesen a tetthelyen történő agyonlövés, ahogy pl. a finnek, tótok vagy amerikaiak csinálják, igen derék módon)? Miért kell a deklaráltan csak bajt és kárt okozó deszegregációt ennyire „nyomatnunk”?
Helyi olvasónk levele:
Miközben minden egyes nyugati EU-nagyhatalom (németek: Merkel; franciák: Sarkozy; angolok: Cameron) már beismerte, hogy a multikulti zsákutca és nemcsak életképtelen, hanem egyenesen életveszélyes a befogadó (elszenvedő) őshonos európai kultúrák számára, kis hazánkban rendületlenül folytatódik a liberális, mindent tönkretevő ámokfutás. Vajon ilyenkor miért nem szabad odafigyelnünk arra, mit mondanak a németek, franciák, angolok? De továbbmegyünk: miért nem vehetjük át az összes többi állam cigányokkal szemben folytatott politikáját (teljes elkülönítés, állampolgárság elvétele, kiebrudalás, táborok, halálbüntetés, a büntethetőségi korhatár eltörlése vagy egyenesen a tetthelyen történő agyonlövés, ahogy pl. a finnek, tótok vagy amerikaiak csinálják, igen derék módon)? Miért kell a deklaráltan csak bajt és kárt okozó deszegregációt ennyire „nyomatnunk”?
Helyi olvasónk levele:
Demokrácia hódmezővásárhelyi tükörben
2011-et írunk és javában dúl az integrációláz Hódmezővásárhelyen. De lássuk csak mit is takar az integráció? Tanulásban akadályozott, nagyon gyakran hátrányos helyzetű, rossz családi háttérben élő gyermekek elhelyezése a város összes iskolájában. Egy olyan társadalmi réteg képe rajzolódik ki ezáltal, amely elsősorban iskolán kívüli segítségre szorul.
Szociológiai felmérések alapján a hátrányos helyzetű társadalmi réteg életvitele, életminősége, kultúrája, tudásvágya alacsonyabb és nem utolsó sorban a társadalomba való beilleszkedése nehézséggel jár. Mindez teljesen megalapozott, de felmerül a kérdés: melyik az a társadalmi réteg, amelyről szó esik városunkban? Kik a hátrányos helyzetűek és miért élnek ebben a helyzetben? Mi juttatta erre a sorsra őket?
Megtagadta valaki tőlük, a felnőttektől a becsületes munkával való megélhetés lehetőségét? Valóban biztos, hogy ezen felnőttek gyermekei tanulni szeretnének? És ha igen, akkor mindenáron a város legjelesebb iskoláiban szeretnének tanulni? És a város legjelesebb iskoláiban tanuló magyar gyermekeket, illetve azok szüleit megkérdezte valaki, hogy szeretnének-e netalán tán együtt tanulni a nagyon gyakran magatartászavaros, kusza környezetből érkező, hiányos ismeretekkel felruházott, családból örökölt erkölcsi problémákkal küszködő cigány gyermekekkel?
Az integráció feltételezi a beilleszkedni vágyó, akaró egyént. De ha nem akar beilleszkedni az egyén, akkor miért kell nekünk ráerőszakolni? Természetesen joga van az oktatáshoz, a rendszeres neveléshez, de a saját környezetében, a saját kultúrájának megfelelően. Hogyha gyengébb képességű, akkor hiába erőltetünk rá magas követelményeket, mert annak súlyos következményei lesznek. És majd önértékelési zavara, alacsonyrendűsége által fog szembeszállni a többi gyerekkel, mert így akarná kompenzálni magának a hiányosságokat.
És előretekintett a város vezetősége, akár rövid távra, akár mondjuk 15-20 évre, hogy milyen mértékű társadalmi következményei lehetnek a felzárkóztatásnak? Mi van akkor, hogyha az eddig kitűnő tanuló, jó intelligenciájú, de kevésbé erős jellemű gyerek azonosulni akar a magatartászavaros gyermekkel, meg akar felelni neki, abba a csapatba akar tartozni, amely nem tartja fontosnak a tanulást, a helyes viselkedést?
Mert az addig rendben van, hogy a szülő és a családi környezet példakép a gyermek számára, és otthon megtanulja a helyes viselkedést, korrekt normákat, ámde az iskolában az integrációnak köszönhetően olyan értékrenddel találkozik, amely teljesen ellentéte annak amit ő eddig ismert. És belekóstol a helytelen értékekbe, megtanulja, eltanulja a hányaveti, laza és liberálisnak mondott magatartást, mert hát ez a divatos.
Tegyük a kezünket szívünkre mindannyian, és kérdezzük meg egymástól: valóban kikérték a vásárhelyi tanárok szakmai és hozzáértő véleményét és valóban mérlegelték a reális előnyöket, hátrányokat, és következményeket? És hogyha egy tanár nem osztja a hatalom véleményét, elmondhatja-e őszintén gondolatait?
Az a hír járja, hogy nincs elit iskola városunkban, azazhogy minden iskola egyforma lesz. Ugyan, mikor volt ezen a Földön teljes mértékben egyenlőség? Jah, hogy „ez a demokrácia”! Így vélekedett pajzán mosollyal Dr. Lázár János polgármester úr. És ebben a fene nagy demokráciában elmondhatja az ember nyíltan, emelt fővel véleményét, anélkül, hogy féltenie kellene emiatt állását? Ugye, igen?? Ugye, hogy számít a szakmai tudás és elismerik az ember képességeit, értékeit?
Platont idézném, és a demokráciáról szóló gondolatát: „Egyenlőknek, nem egyenlőknek szép egyenlősdit kiporciózó”. Valójában hamis elve ez a teljes, igazságos, mélyreható egyenlőségnek, hiszen csak „egyenlősdit” játszik, az antagonizmus jelen van, ezáltal feszültség keletkezik a társadalomban, a viszonyok elromolnak, kiélezett küzdelmekhez, bizonytalansághoz, válsághoz vezethet.
És akkor mi itt csak egyenlősdit játszunk? És a válságról, bizonytalanságról jut eszembe. Ebben a széles nagy demokráciában ha egy egyszerű emberfia, városunk lakója bekerül egy oktatási bizottságba valamilyen, akármilyen, bármilyen politikai színezettel és radikális nézetekkel és nem tanárként, és nem szakemberként, hanem szülői ösztönök által vezérelve elmondja személyes véleményét, és a többségi diákok, szülők elveit képviseli, amely nem ugyanaz, mint amit a város kiskirályai kiszabtak, akkor elköszönnek tőle, neki mennie kell? És mindezt „elfogultság nélkül” döntik el.
Összenő ami összetartozik, ugye polgármester úr? Jelen esetben a Fidesz az MSZP- vel, kart karöltve. Mert jobb az, hogyha az MSZP tag megmarad és a Jobbik „rasszista” bizottsági tagját, aki egyéni véleményének ad hangot egyetlen polgármesteri intésre 11 szavazattal visszahívja.
Az ember igazságérzete megmozdul, hogyha ádáz, hátsó gondolatokkal telített igazságtalan dolgokat tapasztal. Én hazámnak rendületlenül híve vagyok.
Bízva Magyarország feltámadásában,
Tisztelettel,
Kovács Sándor hódmezővásárhelyi lakos
2011-et írunk és javában dúl az integrációláz Hódmezővásárhelyen. De lássuk csak mit is takar az integráció? Tanulásban akadályozott, nagyon gyakran hátrányos helyzetű, rossz családi háttérben élő gyermekek elhelyezése a város összes iskolájában. Egy olyan társadalmi réteg képe rajzolódik ki ezáltal, amely elsősorban iskolán kívüli segítségre szorul.
Szociológiai felmérések alapján a hátrányos helyzetű társadalmi réteg életvitele, életminősége, kultúrája, tudásvágya alacsonyabb és nem utolsó sorban a társadalomba való beilleszkedése nehézséggel jár. Mindez teljesen megalapozott, de felmerül a kérdés: melyik az a társadalmi réteg, amelyről szó esik városunkban? Kik a hátrányos helyzetűek és miért élnek ebben a helyzetben? Mi juttatta erre a sorsra őket?
Megtagadta valaki tőlük, a felnőttektől a becsületes munkával való megélhetés lehetőségét? Valóban biztos, hogy ezen felnőttek gyermekei tanulni szeretnének? És ha igen, akkor mindenáron a város legjelesebb iskoláiban szeretnének tanulni? És a város legjelesebb iskoláiban tanuló magyar gyermekeket, illetve azok szüleit megkérdezte valaki, hogy szeretnének-e netalán tán együtt tanulni a nagyon gyakran magatartászavaros, kusza környezetből érkező, hiányos ismeretekkel felruházott, családból örökölt erkölcsi problémákkal küszködő cigány gyermekekkel?
Az integráció feltételezi a beilleszkedni vágyó, akaró egyént. De ha nem akar beilleszkedni az egyén, akkor miért kell nekünk ráerőszakolni? Természetesen joga van az oktatáshoz, a rendszeres neveléshez, de a saját környezetében, a saját kultúrájának megfelelően. Hogyha gyengébb képességű, akkor hiába erőltetünk rá magas követelményeket, mert annak súlyos következményei lesznek. És majd önértékelési zavara, alacsonyrendűsége által fog szembeszállni a többi gyerekkel, mert így akarná kompenzálni magának a hiányosságokat.
És előretekintett a város vezetősége, akár rövid távra, akár mondjuk 15-20 évre, hogy milyen mértékű társadalmi következményei lehetnek a felzárkóztatásnak? Mi van akkor, hogyha az eddig kitűnő tanuló, jó intelligenciájú, de kevésbé erős jellemű gyerek azonosulni akar a magatartászavaros gyermekkel, meg akar felelni neki, abba a csapatba akar tartozni, amely nem tartja fontosnak a tanulást, a helyes viselkedést?
Mert az addig rendben van, hogy a szülő és a családi környezet példakép a gyermek számára, és otthon megtanulja a helyes viselkedést, korrekt normákat, ámde az iskolában az integrációnak köszönhetően olyan értékrenddel találkozik, amely teljesen ellentéte annak amit ő eddig ismert. És belekóstol a helytelen értékekbe, megtanulja, eltanulja a hányaveti, laza és liberálisnak mondott magatartást, mert hát ez a divatos.
Tegyük a kezünket szívünkre mindannyian, és kérdezzük meg egymástól: valóban kikérték a vásárhelyi tanárok szakmai és hozzáértő véleményét és valóban mérlegelték a reális előnyöket, hátrányokat, és következményeket? És hogyha egy tanár nem osztja a hatalom véleményét, elmondhatja-e őszintén gondolatait?
Az a hír járja, hogy nincs elit iskola városunkban, azazhogy minden iskola egyforma lesz. Ugyan, mikor volt ezen a Földön teljes mértékben egyenlőség? Jah, hogy „ez a demokrácia”! Így vélekedett pajzán mosollyal Dr. Lázár János polgármester úr. És ebben a fene nagy demokráciában elmondhatja az ember nyíltan, emelt fővel véleményét, anélkül, hogy féltenie kellene emiatt állását? Ugye, igen?? Ugye, hogy számít a szakmai tudás és elismerik az ember képességeit, értékeit?
Platont idézném, és a demokráciáról szóló gondolatát: „Egyenlőknek, nem egyenlőknek szép egyenlősdit kiporciózó”. Valójában hamis elve ez a teljes, igazságos, mélyreható egyenlőségnek, hiszen csak „egyenlősdit” játszik, az antagonizmus jelen van, ezáltal feszültség keletkezik a társadalomban, a viszonyok elromolnak, kiélezett küzdelmekhez, bizonytalansághoz, válsághoz vezethet.
És akkor mi itt csak egyenlősdit játszunk? És a válságról, bizonytalanságról jut eszembe. Ebben a széles nagy demokráciában ha egy egyszerű emberfia, városunk lakója bekerül egy oktatási bizottságba valamilyen, akármilyen, bármilyen politikai színezettel és radikális nézetekkel és nem tanárként, és nem szakemberként, hanem szülői ösztönök által vezérelve elmondja személyes véleményét, és a többségi diákok, szülők elveit képviseli, amely nem ugyanaz, mint amit a város kiskirályai kiszabtak, akkor elköszönnek tőle, neki mennie kell? És mindezt „elfogultság nélkül” döntik el.
Összenő ami összetartozik, ugye polgármester úr? Jelen esetben a Fidesz az MSZP- vel, kart karöltve. Mert jobb az, hogyha az MSZP tag megmarad és a Jobbik „rasszista” bizottsági tagját, aki egyéni véleményének ad hangot egyetlen polgármesteri intésre 11 szavazattal visszahívja.
Az ember igazságérzete megmozdul, hogyha ádáz, hátsó gondolatokkal telített igazságtalan dolgokat tapasztal. Én hazámnak rendületlenül híve vagyok.
Bízva Magyarország feltámadásában,
Tisztelettel,
Kovács Sándor hódmezővásárhelyi lakos
