Akinek csak egy hajszálnyi érzéke van a politikához, azaz a józan paraszti ész birtokában van, az biztos felteszi magának a kérdést: miért látogatott a nagy USA nagykövete Gyöngyöspatára, arra a településre, amit a magyarok tízmillióiból is csak alig egy páran ismertek, mielőtt Richard Field felfedezte volna benne a befektetési potenciált, no persze nem a faluturizmus fellendítésében gondolkodott, hanem az állami közállapotok felbolydítása, ami bizonyos politikai erőknek nagyon jól jön, neki pedig később mindez busásan megtérülhet.

És tényleg: milyen igaza van azoknak, akik felteszik ezt a kérdést, mert a szerbiai amerikai nagykövet még soha nem látogatta meg a magyarlakta délvidéki településeket, aggódva a magyar kisebbség nem épp könnyű sorsa iránt. Hasonlóképp nem tudunk arról sem, hogy a szlovákiai amerikai nagykövet Dunaszerdahelyen tájékozódott volna a tót rendőrállatok által (az ám az egyenruhás bűnözés, ami ott történt) magyarok ellen elkövetett terrorcselekményéről, vagy a nyelvdekrétum miatti hátrányok felett morzsolt volna el egy-két könnycseppet, ha más nem a kisebbségvédelemre egyéb esetekben oly érzékeny sajtó kedvéért.

Szóval, ami Kelet-Közép-Európában máshol nem – különösen, ha a kisebbségben élő magyarok kerülnének szóba – történt meg, a Magyarország egyik eldugott kis községében valóra vált: maga a nagy USA, a világ csendőrének (és csendőrállamának) nagykövete tette tiszteletét a patai cigánysoron. Azért el tudom képzelni, hogy az amerikai nagykövetség munkatársainak mily’ nehéz dolga lehetett előzetesen tisztává tenni a terepet – mégiscsak vérciki lenne, ha a nagy kisebbségvédő kimondhatatlan nevű asszonyság hepatitis B-ben hunyna el a patai látogatás után pár héttel.

A még mindig feszült gyöngyöspatai hangulatot jól jellemzi, hogy abban az egy órában, amíg a két magas rangú látogató helyi és cigány önkormányzati vezetőkkel, társadalmi szervezetek, és a helyi közösségek képviselőivel tárgyalt, addig a községháza előtt mintegy ötven lakos – cigány és nem cigány vegyesen – hangoztatta saját véleményét, időként kisebb-nagyobb vitákba keveredve.

A vádaskodások mibenléte elég lenne a különbségek lezongorázására: a község lakói lopásokkal, betörésekkel vádolták a cigányokat, utóbbiak pedig azt hangoztatták, azóta van békétlenség, amióta a község lakói Gyöngyöspatára hívták, "egyesek etették-itatták" a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesületet, majd a Véderő tagjait. Ez utóbbi „vádról” jegyezzük meg: a cigányok még nem bírják felfogni, hogy szabad országban a magyar ember azt lát házában vendégül, akit csak akar.

Pintér Sándor igazán sokat tett hozzá a helyzet rendezéséhez, kinyilvánította, hogy ők csak a rendet tudják fenntartani, a békét a helyi lakosoknak kell megkötniük.

A nagykövet ezután ellátogatott a cigánysorra is, ahol heves vita alakult ki a roma és nem roma (rég voltam polkorrekt, most maradok az USA-nagykövetné kedvéért) lakosság között annak kapcsán, hogy a magyar lakosság állítása szerint márciusban a cigányok (á, mégsem jó ez a polkorrektkedés) azt ígérték, hogy kiadják azokat a személyeket, akik bűncselekményt követnek el. A cigányok persze akkor is, most is hazudtak, csak ezt nehéz elmagyarázni egy olyan politikusnőnek, aki cigányt csak fényképen látott máig, most hirtelen pedig azt kéne megértetni vele, hogy a Föld forog a Nap körül, hiába tűnik nekünk úgy, hogy az ellenkezője az igaz. Embert próbáló feladat, és a nagykövet további programját elnézve, mármint azt, hogy kikkel találkozott még, biztosak lehetünk benne, hogy ez nem sikerült ma nekünk, magyaroknak.

Délután négy órától a nagykövet ugyanis négyszer húsz percben zárt ajtók mögötti megbeszéléseket folytat Gyöngyöspatán. Először az önkormányzat tagjaival egyeztet – itt talán még van remény arra nézve, hogy megértetik vele: itt pont a fordítottja zajlik annak, amit ő halott és látott a mai napig, bár erre azért nem túl sok esély van –, majd a kisebbségi vezetőkkel.

Az amerikai politikus megbeszélést folytat a Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezettel is, amit viszont igazából nem lehet felfogni, hogy mit is keres ott a TASZ egyáltalán. Biztos, hogy taszkodnának egyet a nagykövet asszonnyal, elvégre a húsz perc a velük való beszélgetéshez túl rövid (TASZ: „a magyarok rasszisták, a cigányok tündibündik”, nagykövetné: „értem” – ez nem húsz perc) végül a helyi rendőrökkel, a rendőri vezetéssel is tárgyal. A találkozón Horváth László, a Heves megyei kormánymegbízott is jelen van.

A mai nap eseményeinek pikáns ízt ad, hogy egy tízéves fiút, aki abban a házban lakik, ahol a Véderő tagjai is megszálltak korábban, azóta több ízben is elvertek a cigányok. De ez csak mellékes, szinte lényegtelen eleme a mai napnak, elvégre Eleni Tsakopoulos Kounalakis (na, ezt hadard el részegen, visszafelé) Gyöngyöspatára látogatott, hogy közölje a jó hírt: magyarok, pataiak, Amerika megérkezett! És lőn…

Eleni Tsakopoulos Kounalakis bejelentette, hogy multikulturális képzésen fognak részt venni magyar rendőrök. Az Egyesült Államok által felajánlott képzés, amely a nagykövet asszony szerint „alkalmasabbá teheti a magyar rendőröket a multikulturális területeken való járőrözésre”, első körben ötven embert érint, ezek között megtalálhatóak Gyöngyöspatán szolgálatot teljesítő rendőrök, a helyi iskolaigazgató, és a rendőrtiszti főiskola oktatói is. Az oktatók Amerikából érkeznek majd, és szívesen megnéznénk mi is, amikor egy texasi ranger elmagyarázza magyar kollégájának, hogy amennyiben a nigger, latin – helyi esetben cigány – nem teszi fel első szóra a kezét, akkor lőni kell. Lehet, hogy hamarosan eljön a nap, amikor hálával fogjuk emlegetni Tsakopoulos nevét? Kötve hisszük, de ne legyen igazunk: mindenesetre az amerikai zsaruk nagyot fognak majd nézni, ha kiderül, hogy magyar kollégáik kezét mennyire megköti a törvény.

 

 

Pintér Sándort és Eleni Tsakopoulos Kounalakist a cigánysor felé vezető Bem utca és a Bajcsy-Zsilinszky utca kereszteződésében fogadták az önkormányzat, illetve a helyi cigányság vezetői. Gyakorlatilag azon a helyen, ahol április 26-án késő este a cigányok megpróbálták meglincselni a három magyarvédőt.

A vendégek igazán „korrektek” voltak, kutyafuttában még meghallgattak két helyi magyart gondját is. A 70 éves Varga Gyuláné arról számolt be a belügyminiszternek és a nagykövetnek, hogy az elmúlt két évben nyolc szőlőoszlopot és három szőlőkarót loptak el a hátsó kertjéből, illetve rendszeresen fosztogatják a tolvajok a veteményeskertjét is. Nem azért termeszt – mondta –, hogy mások szüreteljenek. Borik Ferencné az utcán azt panaszolta el, hogy 750 ezer forint értékű vasárut és szerszámokat, vasbakot, fűnyírót és taligát loptak el tőle. Elmondása szerint ezeket később szétfűrészelve találták meg a rendőrök a cigánysor egyik házában. Kijelentette: nem fajgyűlölő, de „évek óta ez megy, és ami sok az sok”. Arról nincs információnk, hogy ekkor a nagykövet asszony Pintér Sándorhoz fordult volna, az amerikai magántulajdon védelméhez fűződő jog magyarországi gyakorlatba ültetését követelve. Valószínűleg azért nem számolhatunk be erről, mert nem fordult elő, pedig a joggal panaszkodó két magyarnak ugyancsak szüksége lesz az (ön)védelemhez fűződő jogára miután elmennek a faluból a rendőrök.

A cigánysoron a vendégek aztán igazán nem kellett vécépapírra költsenek, hátsó felül csontjáig hatolt a cigányok nyelve, akik mindent megtettek, hogy elkápráztassák a két illusztris vendéget: vastapssal fogadták őket, a vajda, id. Farkas János azzal köszöntötte a vendéget, hogy szurkolnak Obama elnöknek azért, hogy ő nyerje meg Amerikában a következő választásokat is. Képzelem, most mennyire megnyugodtak a Fehér Házban, mondogatják is egymásnak a demokraták, na, most aztán biztos nyerünk, a patai cigányok velünk vannak.

Szóval, Amerika megérkezett, legalábbis érkezőben van, most már csak annyit szeretnénk, ha Gyöngyöspata is megérkezne a Fehér Ház szépen nyírt gyepjére. Ha nem is a falu teljes lakossága, hanem csak a cigányok, azzal is megbékélnénk valahogy és Obamának is jól jönne egy-két segítő kéz a kampányban.

(hírTV, Hírszerző, MNO nyomán Kuruc.info, kép: Hírszerző)