Egy korábbi egyeztetés a kiválasztottakkal

Gold az akkoriban külügyminiszter helyettes Benjamin Netanjahu mellett 1991-ben részt vett a madridi békekonferencián, azóta pedig komoly szerepet vállal Izrael diplomáciai ügyeiben. Tárgyalóként részt vett a Wye River Memorandum aláírásának előkészítésében 1998-ban, Ariel Saron miniszterelnök mellett pedig tanácsadójaként vett részt az akabai csúcson, 2003-ban. Az ENSZ-ben 1997 és 1999 között képviselte a zsidó államot.

Irodájában, a Jerusalem Center for Public Affairs épületében (JCPA) arról beszélt, hogyan változott az intézet munkája, amelyet 10 éve vezet, hogyan vált kulcsfontosságúvá ez az erőfeszítés az egyik legkomolyabb kihívás árnyékában, amellyel Izrael valaha is szembesült – erről számol be a hitgyülis tévé honlapja.

„Izraellel szemben az ötletek háborúja zajlik” – kezdte a szokásos önsajnáltatást. Hozzátette, ezt a háborút gyakran „a nemzetközi jogot manipuláló tanácsadók vívják, akik komolyan megkérdőjelezhető történelmi érveket kreálnak, és megzavarják a regionális szereplők politikai irányvonalait”. Éppen ezért, hogy szembeszállhasson ezzel az ideológiai hadviseléssel, Gold felállított egy jogi elitcsapatot. Ennek tagjai jogi, diplomáciai, katonai és akadémiai szakértők, akik hozzáértő módon tudják felvenni a versenyt a zsidó állam ellenségeivel. Felsorolva a központ néhány magasan képzett tagját – mint amilyen Izrael korábbi egyiptomi nagykövete, Zvi Mazel, vagy a kanadai diplomáciai testület vezetője, Alan Baker; illetve tábornokok, ezredesek és akadémiai szakértők – Gold elmondta, hogy a JCPA „egyedi módon” közöl elemzéseket a Közel-Keletről, főként az utóbbi idők zavargásairól, felkeléseiről, amelyeket szorosan nyomon követnek.

Gold, aki Netanjahunak is szokott tanácsot adni, továbbra is az ideológiai frontvonal első soraiban küzd. Legutóbb meghívták – több más külügyi szakértővel együtt – hogy kísérje el az izraeli kormányfőt Washingtonba, ahol a miniszterelnök a kongresszus közös ülésén tartott beszédet. De miről is szólt az az 1967-es határok körül zajló diplomáciai összecsapás Barack Obama elnökkel? Mi volt annyira ellentmondásos abban, ami Obama a külügyminisztériumban tartott beszédében elhangzott? „Az Egyesült Államok álláspontja közelebb került a palesztin nézetekhez” – válaszolt kurtán Gold. „Emiatt lepődött meg annyi ember” – tette hozzá.

A legtöbben talán egyetértenek abban, hogy az eddigi tárgyalások mind feltételezték, hogy egy új palesztin állam körülbelül az 1967-es sávok mentén fog létrejönni, sőt sokak szerint még George W. Bush is az 1949-es határokra utalt (amelyek lényegében megegyeznek az 1967-es vonalakkal). Gold azonban gyorsan megcáfolja ezeket az állításokat. „Nem, Izrael soha sem fog visszatérni az 1949-es tűzszüneti vonalakhoz” – mondja. „Éppen ellenkezőleg, az idézett Bush-levél 2004-ben, amelyet a Kongresszus mindkét háza támogatott, vitatta az 1967-es vonalakat, és nem pedig megerősítette azokat. Vitatta a korábbi vonalakat, ahelyett, hogy alapul vette volna őket, valamint a „területcsere” kifejezés sem szerepelt benne”.

Gold központi szerepet szentel Izrael fizikai biztonsági igényeinek a JCPA-ben, és hosszú távú stratégiákat dolgoz ki Izrael különböző kihívásaira reagálva. Az egyik tanulmányuk, amely az izraeli határok kérdésével foglalkozik, és amely nagyon nagy figyelmet kapott a közelmúltban hozzájárult ahhoz, hogy Izrael védhető határainak a kérdése az izraeli-palesztin tárgyalások középpontjába került. „Egészen mostanáig a békefolyamathoz – az oslói megállapodások óta – úgy álltak hozzá, hogy majd a külügyi szakértők megállapodnak, aztán bekopogtatnak a hadsereghez, és azt mondják: itt vannak a megállapodás részletei, most találjátok ki, hogyan lehet megvédeni Izraelt”. Gold szerint ezt a veszélyes megközelítést meg kell fordítani – először is meg kell állapítani Izrael védelmének pilléreit, majd ezek alapján kell kiküldeni a diplomatákat, hogy dolgozzák ki a részleteket. Gold nem osztja azt a nézőpontot, hogy egy palesztin állam létrehozása olyan utópikus viszonyokat eredményezne, ahol Izraelt egyetemesen elfogadják, és tiszteletben tartják biztonsági kritériumait. Az ilyen jövőt feltételező elemzések – szavai szerint – „azon alapulnak, mintha Izrael és a palesztinok a Seychelle Szigetek birtoklásáért küzdenének”. Ezzel arra utal, hogy Izrael 1948 óta „kénytelen garantálni saját biztonságát a körülötte lévő nemzetek változatos koalícióival szemben, amelyek, egyre-másra kihasználva a palesztin-ügyet, a zsidó államra rontottak”. Gold szerint éppen emiatt szükséges, hogy az átfogó regionális helyzet is számításba kerüljön – a „terroristákat” támogató államok politikájával egyaránt, amelyek egyre fejlettebb fegyvereket biztosítanak mind a Hamásznak, mind pedig a Hezbollahnak.

Gold elnöksége alatt a JCPA nem csak az Izraelt „fizikailag fenyegető” veszélyekkel foglalkozott, hanem a jóval árnyaltabb kérdésekkel is, mint amilyen például a zsidó állam ellen folytatott „delegitimizációs kampány”. „Lebontottuk a kérdést több ágra” – mondja Gold. „Az egyik ilyen támadás, amely tagadja Izrael jogát az önvédelemhez, a másik pedig az, amely tagadja a zsidók történelmi jogait a saját hazájukhoz”. Hozzáteszi: fel kell térképezni, kik állnak ennek hátterében. Gold rámutat egy, a JCPA által közelmúltban publikált tanulmányra, amelyben feltárták a „vörös-zöld szövetségnek” nevezett koalíciót – ez a szélsőbaloldali, trockista csoportok érdekalapú szerveződése a Muzulmán Testvériséghez köthető iszlamista mozgalmakkal. Ezeket, magyarázza, nem az „zavarja alapvetően, hogy mit csinál Izrael Gázában, vagy Ciszjordániában, hanem az, hogy Izrael egyáltalán létezik”. Azokra is felhívja a figyelmet, akik lehetővé teszik, vagy pedig tudatosan becsatornázzák ennek a radikális szövetségnek az üzeneteit. „Ha például a Guardian helyet ad a Hamásznak, hogy a felületén publikáljon, az probléma”. „Amennyiben a BBC is helyet biztosít nekik, az még inkább az” – hangzik a szólásszabadság zsidó értelmezése.

Arra a kérdésre, hogy Izrael elveszthette-e a Nyugatot úgy felelt, hogy inkább a Nyugat veszthette el önmagát. A keresztény cionizmus szabta meg az olyan emberek gondolkodását, mint Arthur Balfour, vagy David Lloyd George – mondja, majd hozzáteszi, hogy a hitélet szerepének a csökkenése Európában hozzájárulhat ahhoz, hogy az öreg kontinens egyre inkább elidegenedik a zsidó államtól.

Gold munkáját és üzeneteit más fórumokon is előadta, ilyen volt a brit és német parlament. Jeruzsálemről írott könyvét pedig a közelmúltban fordították le magyar nyelvre, és a Jerusalem Post nemzetközi hetilap szerint meghívást kapott, hogy egyeztessen a magyar miniszterelnökkel és külügyminiszterrel is.

(ATV nyomán)