A Fidesz a párthoz hasonlóan színrajvédő (lásd pl. az ITTENI két, igen friss példát) lapja, a zsIndex, megint lehozott egy jó nagy adag cigánysajnáltatást azt sugallva, hogy a gonosz náci magyarok nem akarnak szegínroma kérdezőbiztosokat.
Először, mielőtt tovább olvasnánk, ajánljuk a zsIndex cikkének elolvasását (alul van), bár valószínűleg ez csak az első a sorban. Van egy olyan érzésünk, hogy a holnapi Népszabadságban Ónody-Molnár Dóra vagy a mai lapszámban Kertész Ákost szerecsenmosdató (a „független” Metro ünnepelt „sztárjának”, Föld S. Péter úrnak szintén népszabós böfögése se volt magasabb színvonalú [gyk az is védi Kertészt] – hiába, a ballibek mind Kertész-imádók és magyargyűlölők), szintén zsidó származású nagy „kedvenc”, Révész Sándor ír egy szívhezszóló „a távolban felsír egy elutasított kérdezőbiztos”-végű anyagot, és a sor folytatódik a többi balliberális-rajvédő médiummal.
Nos, akkor, ugye, látjuk, hogy ezek a gonosz magyarok nem akarják, hogy szegény elnyomott, üldözött romáknak a saját népükből származó kérdezőbiztosuk legyen. Hallatlan! Skandallum! Ez Hágáért, Nürnbergért kiált! Vésztörvényszék elé a náci, ahogy a zsidó Kertész Ákos is megfogalmazta, „genetikusan alattvaló, moslékzabáló” magyar népet!
„Kár”, hogy a zsIndex, mint mindig, elhallgatta az igazságot – annak okát, hogy miért sem bizonyult alkalmasnak gyakorlatilag egyetlen egy potenciális cigány biztos sem. Idézet következik INNEN, a népszámlálás általános, hivatalos(!) tudnivalóinak „Mik a számlálóbiztosok kiválasztásának főbb szempontjai?” fejezetéből (a lényeg kiemelése tőlünk):
"3. Mik a számlálóbiztosok kiválasztásának főbb szempontjai?
A számlálóbiztosok toborzása, alkalmazása az önkormányzatok feladata, a KSH kiválasztási szempontjainak figyelembe vételével. Ezek közé tartozik a jó fellépés, beszélőkészség, helyismeret, olvasható írás, konfliktustűrő képesség, a tanulási készség, az oktatáson való részvétel vállalása, a határidők és útmutatások betartásának vállalása, a fizikai terhelhetőség, valamint az, hogy a jelentkező szeptember végétől október végéig állandó rendelkezésre álljon. Előnyt jelent az adott területen élő nemzetiségek nyelvének ismerete."
Tessék mondani! Egy átlagos, azaz fehér mértékkel mérve debil, 70-es IQ körüli, teljesen analfabéta, 150 kilós zsírdisznó, életében egy büdös percet nem dologozott segílyescigányra mennyiben jellemzők a következők, idézzük megint a KSH előírásait: jó fellépés, beszélőkészség, helyismeret, olvasható írás, konfliktustűrő képesség, a tanulási készség, az oktatáson való részvétel vállalása, a határidők és útmutatások betartásának vállalása, a fizikai terhelhetőség? (És akkor a folyamatos rendelkezésre állásról, megbízhatóságról stb. nem is beszéltünk.) Nos, a választ idáig halljuk: semennyire. Egyik sem.
Hát ezért se akar cigány kérdezőbiztosokat alkalmazni senki. Pedig bizonyos vidékeken, teljesen cigány övezetekben kellene. Olyan helyeken, ahol a fertőzés-, ill. lincselésveszély olyan mértékű, hogy oda fehér ember nem meri már betenni a lábát. Ugyanakkor a fordított felállás sem hanyagolható el: talán nem egészen véletlenül, sok fehér nem engedne be egyetlen egy cigányt sem a házába, lakásába, mert tudná, az igen nagy valószínűséggel egy későbbi betöréshez is információt gyűjt...
A „magyar” sajtó nagyon csúnyán leszerepelt. Nem, nemcsak a zsIndex, a zsOrigó és a két lap cikkét összefoglaló HVG is. Talán mondanunk sem kell, hogy ezen két utóbbi médium sem említette meg egy büdös szóval azt, hogy mik a számlálóbiztosok kiválasztásának főbb, a KSH által(!) hivatalosan előírt szempontjai.
Ez a „magyar”, a minden cigány gaztettet elhallgató vagy egyenesen elhazudó, a korcsokat minden eszközzel ajnározó, bennünket teljesen hülyének néző sajtó. Miközben a cigánykérdéshez sokkal normálisabban álló országokban (franciák, csehek, szlovénok, finnek, dánok stb.) nem csak hogy tettleg fellépnek a bűnözőcigányok ellen, de még a balos-libsi médiumok is konkrétan leírják, ha például cigány gyilkol. Hadd utaljunk egy igen friss esetre, a finnországi vérbosszúra, amelynek során sajnos az bokszutánpótlás legnagyobb, a perpatvarban teljesen kívülálló csillaga is kapott egy golyót a lábába, amely nagyon könnyen a sportkarrierje végét jelentheti. Nos, a gyilkosról kivétel nélkül minden komolyabb finn lap megírta, hogy cigány volt. Például a jobboldalisággal igazán nem vádolható, a Jobbiknak megfelelő PerusSuomalaiset pártot úton-útfélen lejáratni próbáló, „fikázó” Helsingin Sanomat, az ország legnagyobb példányszámú nem-bulvár napilapja. Nos, még ők is leírták ezen tényt a többek között ITT található cikkükben (lásd az utolsó mondatot: "Sekä epäilty ampuja että ammuskelussa kuollut ovat romaneja."). Ez a különbség a külföldi és a „magyar” sajtó között...
Végül még egy gondolat. A zsIndex cikkét nem más, mint a mi áldott jó Miklósi Gáborunk írta. (Nem véletlen, hogy ilyen ordenáré módon elhallgatja az igazságot.) Az a Miklósi, aki az azóta szállóigévé vált „Valahol megint felsír egy [cigány]gyerek”-cikkbefejezést alkotta. Nos, ilyen alakok írják, szerkesztik a zsIndexet. "Gratula", "nemzeti" Fidesz!
A zsIndex-cikk (a legfelháborítóbb magyarnácizás félkövérrel általunk kiemelve):
Miért vallják magukat romának?
Az októberi népszámlálás egyik legfontosabb kérdése, hogy sikerül-e a reálisabb képet kapni a hazai romák számáról. Mit nyerhet és milyen kockázatokat vállal, aki romának vallja magát? A népszámlálástól nem csak a cigányok félnek: számos helyen a jegyzők nem engedik a roma jelentkezőket számlálóbiztosnak.
A 2001-es népszámlálás során 190 ezren vallották magukat romának, jóllehet még a legkonzervatívabb becslések is félmilliósra teszik ezt a számot, de a kompetens társadalomtudósok 6-800 ezer közötti becslésekkel dolgoznak. A nevesítetten a romák helyzetének javítását célzó állami programok és uniós támogatások tervezésekor azonban csak a hivatalos statisztikákra lehet alapozni, és a nagyságrendi statisztikai különbség miatt a rendelkezésre állónál is sokkal kevesebb forrást lehetett a célra költeni.
800 helyett 190 ezer
A tíz évvel ezelőtti népszámláláskor a válaszadók kizárólag egy nemzetiséghez tartozónak vallhatták magukat: ha valaki a roma rubrikába tette az ikszet, a magyar üresen maradt, de a kérdésre amúgy sem volt kötelező válaszolni. Az asszimilációs kényszer illetve a kisebbségekhez tapadó előítéletek távolítása miatt mindenesetre sok cigány mondta magát magyarnak.
Ennél azonban jóval prózaibb okok is közrejátszottak az irreális adatok születésében. A számlálóbiztosok kijelölése a helyi jegyző hatásköre, és 2001-ben a biztosok között csak elvétve voltak romák, akik az amúgy anonim összeírással kapcsolatos általános félelmeket eloszlathatták volna.
A romák körében, akik a többi kisebbségnél jóval gyakrabban tapasztalják a társadalmi előítéletek következényeit a hétköznapokban és az állami intézményekben (például önkormányzat, iskola, egészségügy), erősek az aggodalmak egy olyan, az állam nevében történő felméréssel szemben, aminek nem ismerik a célját, és nincsenek tisztában az önkéntesség és az anonimitás garanciáival (a kérdőívek szigorúan névtelenek, azokat a feldolgozás után megsemmisítik).
Az Ide tartozunk roma kampány, amit a Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány (OSI) támogat, a civilek és az Országos Kisebbségi Önkormányzatok Szövetségének közös, a KSH által támogatott Sokszínű Magyarország című kampányának a része.
Sosem látott roma aktivitás
A népszámlálás két okból is különösen jó alkalom az OSI számára: a pontosabb statisztikák alapján a jövőben az állami és uniós erőforrásokkal jobban célozhatók a hazai romák, a kampány során pedig őszre széles körű, országos roma civil hálózat állt fel, ami a gyenge lábakon álló roma önszerveződés megerősödésének egyik legfontosabb feltétele.
A mostani kampányban a résztvevők egyöntetű véleménye szerint sosem látott civil aktivitás és információáramlás figyelhető meg az érintettek között. "A romák most azt vallják meg, hogy félnek-e vagy nem. Mi az OSI-nál azt szeretnénk, ha megnyugodnának, mert nincs mitől félniük. Azért, mert valaki romának vallja magát, még nem verik meg. A hagyományaink a büszkeségről és az önbizalomról szólnak. A legtöbb népszámlálásban ott vagyunk és részt veszünk, Szerbiában is nagyon hasonló történik – mondta az Indexnek még júniusban Zsejko Jovanovics, az OSI Roma Kezdeményezések (Open Society Roma Initiatives) programjának igazgatója.
Az Ide tartozunk februárban indult, az első körben nyolc, a romák által legsűrűbben lakott megyére koncentráltak. A megyeiek alá kistérségi koordinátorok tartoznak, és ők tartják a kapcsolatot a településeken élő helyi aktivistákkal: a szervezők a személyes kommunikációt tartják a legfontosabbnak, hogy a népszámlálásig lehetőleg mind a 2000, romák lakta településen értesüljenek a cigányok arról, hogy mi a nemzetiségükre vonatkozó kérdés jelentősége. A kampány a családok személyes megkeresése mellett helyi rendezvényekkel, rövid videóüzenetekkel, a helyi médiában elhelyezett anyagokkal dolgozik.
A szervezők semmiről senkit nem akarnak meggyőzni – mondja Setét Jenő, a kampány országos koordinátora. A válaszadókkal azt az összefüggést próbálják megértetni, hogy a csatorna, a köves út, a megfelelő iskola hiánya hogyan függ össze a KSH-statisztikákon alapuló állami programokkal és így az ő válaszukkal.
Kettős identitás
Setét szerint az idén először bejelölhető kettős nemzetiségi hovatartozás (azaz hogy nem a magyar ellenében vallhatja csak magát valaki romának) azért fontos, mert nem veszélyezteti az indentitást. A megfelelő információk birtokában aztán mindenki eldöntheti, hogy válaszol-e szenzitív kérdésre, és ha igen, mit.
A koordinátor úgy véli, tíz éve azért is születhettek irreális adatok, mert a nem roma biztos gyakran ki se ment a települések romák lakta részére, vagy ha nem talált otthon senkit, nem ment ki még egyszer. A magasan kvalifikált cigányokat pedig sokszor nem voltak hajlandók romának jelölni, mert a kategóriát nem egy népcsoport nevének, hanem minőségi jelzőnek fogták fel.
Félelem a nyilvántartástól
"Az emberekre az ódzkodás, a félelem a jellemző a szenzitív adatok szolgáltatásáról. Hiába névtelen a kérdőív, hiába védi az állam adatvédelmi szabályokkal a feldolgozást, az emberek félnek bevallani a jövedelmüket, a lakáshelyzetüket, a nemzetiségek a hovatartozásukat. Ahol pedig, mint Magyarországon, van történelmi előzmény, ott a listázástól való félelmek is élnek."
A listázástól való félelmet különösen intenzívvé teszik az atrocitások és a romákat körülvevő társadalmi feszültség. "Ezekkel kapcsolatban két fontos mondanivalónk van: a cigányokat sosem lista miatt érte sérelem, hanem a látható etnikai jegyeik miatt. Nem kell lista, mindenhol tudható, hogy kik a romák és hol vannak. A cigánygyilkosok nem KSH-adatokból tájékozódtak."
A koordinátor szerint a cél a mintateremtés, hogy megmutassák: az a normális, ha bárki szabadon megvallhatja a hovatartozását, méltósággal és önérzettel. "Korábban a romákhoz vagy nem jutott el a népszámlálás aktusa, vagy nem vállalták a származásukat, a többségi identitást tartották fontosabbnak. Ahogy a határon túliaknál fontos, hogy a magyarok vállalják a nemzetiségi hovatartozásukat, az is fontos, hogy az itt élő kisebbségek is szabadon megvallhassák."
Az Ide tartozunk és a listázástól való félelem az összes, az üggyel foglalkozó netes fórumban komoly vitát generált. A roma identitás kulcskérdései, azaz hogy a roma büszkeséget milyen pozitív tartalommal lehet megtölteni, illetve hogy a kirekesztettség mennyiben identitásformáló erő, az elmúlt hónapok során rengeteg feszültséget a felszínre hoztak, és a visszafogott, pragmatikus érvek mellett természetes módon jelentek meg a különböző roma népcsoportok közötti ellentétek, sőt, a roma nacionalizmus és radikalizmus ma Magyarországon még furcsának ható hangjai is.
A jegyzők ellenállnak
A roma kampány sikere nem csak annak hatékonyságán és a romák meggyőzhetőségén múlik. A napokban derült ki, hogy országszerte a jegyzők rengeteg helyen szabotálják a roma származású számlálóbiztosok kijelölését.
Az Indexnek Bernáth Bálint, a roma kampány Hajdú-megyei koordinátora arról számolt be, hogy Hajdúhadházon, ahol ő is él, az előzetes megbeszélések ellenére a négy roma jelöltből egyet sem fogadott el a jegyző, aki szerinte azt válaszolta neki, hogy nem tartozik magyarázattal. Amikor Bernáth jelzése nyomán a KSH és az Ide tartozunk fővárosi központja is közbelépett, a jegyző szerinte egyedül neki felajánlotta a biztosságot, ha nem balhézik.
Mint mondta, a jegyző döntése mögött elsősorban az anyagiak állnak, vagyis hogy a munkát ismerős kapja, de az is közrejátszik, hogy a település vezetői nem akarják hogy hivatalosan is nyoma legyen, valójában hány roma lakik a városban. Bernáth biztos benne, hogy miként tíz éve, a biztosok most se mennek ki a romákhoz, és asztal mögött ülve töltik ki a kérdőíveket.
Nem tudja, ki roma, ki nem
Ha nem cigány végzi a kérdezést, nem lesz normális adat – mondja Bernáth, akinek megyei vezetőként tudomása van róla, hogy rengeteg helyen ugyanez a helyzet. Az Index borsodi, nógrádi és hevesi esetekről is tud. Az origo mai tudósítása szerint Tarnaleleszen a jegyző arra hivatkozott, hogy csúnya a kézírásuk.
Suba Tamás, a hajdúhadházi jegyző arról győzködte az Indexet, hogy ő nem tudja, ki roma és ki nem, így nem ezen az alapon döntött, hanem a jelöltek rátermettsége és végzettsége alapján. "Nincs nyilvántartásom az emberek származásáról" – közölte, egyben garanciát vállalt, hogy a számlálóbiztosok nem irodában ülve töltik majd ki az űrlapokat.
Setét Jenő szerint aki úgy érzi, a származása miatt nem lehetett számlálóbiztos, forduljon a megyei kormányhivatalokhoz, és tegyen panaszt az Egyenő Bánásmód Hatóságnál. Mint mondta, a népszámlálásról szóló törvényt ugyanúgy az Országgyűlés fogadta el, mint az egyenlő bánásmódról szólót, így a jegyzők a romák diszkriminálásával az államhatalmat negligálják
Először, mielőtt tovább olvasnánk, ajánljuk a zsIndex cikkének elolvasását (alul van), bár valószínűleg ez csak az első a sorban. Van egy olyan érzésünk, hogy a holnapi Népszabadságban Ónody-Molnár Dóra vagy a mai lapszámban Kertész Ákost szerecsenmosdató (a „független” Metro ünnepelt „sztárjának”, Föld S. Péter úrnak szintén népszabós böfögése se volt magasabb színvonalú [gyk az is védi Kertészt] – hiába, a ballibek mind Kertész-imádók és magyargyűlölők), szintén zsidó származású nagy „kedvenc”, Révész Sándor ír egy szívhezszóló „a távolban felsír egy elutasított kérdezőbiztos”-végű anyagot, és a sor folytatódik a többi balliberális-rajvédő médiummal.
Nos, akkor, ugye, látjuk, hogy ezek a gonosz magyarok nem akarják, hogy szegény elnyomott, üldözött romáknak a saját népükből származó kérdezőbiztosuk legyen. Hallatlan! Skandallum! Ez Hágáért, Nürnbergért kiált! Vésztörvényszék elé a náci, ahogy a zsidó Kertész Ákos is megfogalmazta, „genetikusan alattvaló, moslékzabáló” magyar népet!
„Kár”, hogy a zsIndex, mint mindig, elhallgatta az igazságot – annak okát, hogy miért sem bizonyult alkalmasnak gyakorlatilag egyetlen egy potenciális cigány biztos sem. Idézet következik INNEN, a népszámlálás általános, hivatalos(!) tudnivalóinak „Mik a számlálóbiztosok kiválasztásának főbb szempontjai?” fejezetéből (a lényeg kiemelése tőlünk):
"3. Mik a számlálóbiztosok kiválasztásának főbb szempontjai?
A számlálóbiztosok toborzása, alkalmazása az önkormányzatok feladata, a KSH kiválasztási szempontjainak figyelembe vételével. Ezek közé tartozik a jó fellépés, beszélőkészség, helyismeret, olvasható írás, konfliktustűrő képesség, a tanulási készség, az oktatáson való részvétel vállalása, a határidők és útmutatások betartásának vállalása, a fizikai terhelhetőség, valamint az, hogy a jelentkező szeptember végétől október végéig állandó rendelkezésre álljon. Előnyt jelent az adott területen élő nemzetiségek nyelvének ismerete."
Tessék mondani! Egy átlagos, azaz fehér mértékkel mérve debil, 70-es IQ körüli, teljesen analfabéta, 150 kilós zsírdisznó, életében egy büdös percet nem dologozott segílyescigányra mennyiben jellemzők a következők, idézzük megint a KSH előírásait: jó fellépés, beszélőkészség, helyismeret, olvasható írás, konfliktustűrő képesség, a tanulási készség, az oktatáson való részvétel vállalása, a határidők és útmutatások betartásának vállalása, a fizikai terhelhetőség? (És akkor a folyamatos rendelkezésre állásról, megbízhatóságról stb. nem is beszéltünk.) Nos, a választ idáig halljuk: semennyire. Egyik sem.
Hát ezért se akar cigány kérdezőbiztosokat alkalmazni senki. Pedig bizonyos vidékeken, teljesen cigány övezetekben kellene. Olyan helyeken, ahol a fertőzés-, ill. lincselésveszély olyan mértékű, hogy oda fehér ember nem meri már betenni a lábát. Ugyanakkor a fordított felállás sem hanyagolható el: talán nem egészen véletlenül, sok fehér nem engedne be egyetlen egy cigányt sem a házába, lakásába, mert tudná, az igen nagy valószínűséggel egy későbbi betöréshez is információt gyűjt...
A „magyar” sajtó nagyon csúnyán leszerepelt. Nem, nemcsak a zsIndex, a zsOrigó és a két lap cikkét összefoglaló HVG is. Talán mondanunk sem kell, hogy ezen két utóbbi médium sem említette meg egy büdös szóval azt, hogy mik a számlálóbiztosok kiválasztásának főbb, a KSH által(!) hivatalosan előírt szempontjai.
Ez a „magyar”, a minden cigány gaztettet elhallgató vagy egyenesen elhazudó, a korcsokat minden eszközzel ajnározó, bennünket teljesen hülyének néző sajtó. Miközben a cigánykérdéshez sokkal normálisabban álló országokban (franciák, csehek, szlovénok, finnek, dánok stb.) nem csak hogy tettleg fellépnek a bűnözőcigányok ellen, de még a balos-libsi médiumok is konkrétan leírják, ha például cigány gyilkol. Hadd utaljunk egy igen friss esetre, a finnországi vérbosszúra, amelynek során sajnos az bokszutánpótlás legnagyobb, a perpatvarban teljesen kívülálló csillaga is kapott egy golyót a lábába, amely nagyon könnyen a sportkarrierje végét jelentheti. Nos, a gyilkosról kivétel nélkül minden komolyabb finn lap megírta, hogy cigány volt. Például a jobboldalisággal igazán nem vádolható, a Jobbiknak megfelelő PerusSuomalaiset pártot úton-útfélen lejáratni próbáló, „fikázó” Helsingin Sanomat, az ország legnagyobb példányszámú nem-bulvár napilapja. Nos, még ők is leírták ezen tényt a többek között ITT található cikkükben (lásd az utolsó mondatot: "Sekä epäilty ampuja että ammuskelussa kuollut ovat romaneja."). Ez a különbség a külföldi és a „magyar” sajtó között...
Végül még egy gondolat. A zsIndex cikkét nem más, mint a mi áldott jó Miklósi Gáborunk írta. (Nem véletlen, hogy ilyen ordenáré módon elhallgatja az igazságot.) Az a Miklósi, aki az azóta szállóigévé vált „Valahol megint felsír egy [cigány]gyerek”-cikkbefejezést alkotta. Nos, ilyen alakok írják, szerkesztik a zsIndexet. "Gratula", "nemzeti" Fidesz!
A zsIndex-cikk (a legfelháborítóbb magyarnácizás félkövérrel általunk kiemelve):
Miért vallják magukat romának?
Az októberi népszámlálás egyik legfontosabb kérdése, hogy sikerül-e a reálisabb képet kapni a hazai romák számáról. Mit nyerhet és milyen kockázatokat vállal, aki romának vallja magát? A népszámlálástól nem csak a cigányok félnek: számos helyen a jegyzők nem engedik a roma jelentkezőket számlálóbiztosnak.
A 2001-es népszámlálás során 190 ezren vallották magukat romának, jóllehet még a legkonzervatívabb becslések is félmilliósra teszik ezt a számot, de a kompetens társadalomtudósok 6-800 ezer közötti becslésekkel dolgoznak. A nevesítetten a romák helyzetének javítását célzó állami programok és uniós támogatások tervezésekor azonban csak a hivatalos statisztikákra lehet alapozni, és a nagyságrendi statisztikai különbség miatt a rendelkezésre állónál is sokkal kevesebb forrást lehetett a célra költeni.
800 helyett 190 ezer
A tíz évvel ezelőtti népszámláláskor a válaszadók kizárólag egy nemzetiséghez tartozónak vallhatták magukat: ha valaki a roma rubrikába tette az ikszet, a magyar üresen maradt, de a kérdésre amúgy sem volt kötelező válaszolni. Az asszimilációs kényszer illetve a kisebbségekhez tapadó előítéletek távolítása miatt mindenesetre sok cigány mondta magát magyarnak.
Ennél azonban jóval prózaibb okok is közrejátszottak az irreális adatok születésében. A számlálóbiztosok kijelölése a helyi jegyző hatásköre, és 2001-ben a biztosok között csak elvétve voltak romák, akik az amúgy anonim összeírással kapcsolatos általános félelmeket eloszlathatták volna.
A romák körében, akik a többi kisebbségnél jóval gyakrabban tapasztalják a társadalmi előítéletek következényeit a hétköznapokban és az állami intézményekben (például önkormányzat, iskola, egészségügy), erősek az aggodalmak egy olyan, az állam nevében történő felméréssel szemben, aminek nem ismerik a célját, és nincsenek tisztában az önkéntesség és az anonimitás garanciáival (a kérdőívek szigorúan névtelenek, azokat a feldolgozás után megsemmisítik).
Az Ide tartozunk roma kampány, amit a Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány (OSI) támogat, a civilek és az Országos Kisebbségi Önkormányzatok Szövetségének közös, a KSH által támogatott Sokszínű Magyarország című kampányának a része.
Sosem látott roma aktivitás
A népszámlálás két okból is különösen jó alkalom az OSI számára: a pontosabb statisztikák alapján a jövőben az állami és uniós erőforrásokkal jobban célozhatók a hazai romák, a kampány során pedig őszre széles körű, országos roma civil hálózat állt fel, ami a gyenge lábakon álló roma önszerveződés megerősödésének egyik legfontosabb feltétele.
A mostani kampányban a résztvevők egyöntetű véleménye szerint sosem látott civil aktivitás és információáramlás figyelhető meg az érintettek között. "A romák most azt vallják meg, hogy félnek-e vagy nem. Mi az OSI-nál azt szeretnénk, ha megnyugodnának, mert nincs mitől félniük. Azért, mert valaki romának vallja magát, még nem verik meg. A hagyományaink a büszkeségről és az önbizalomról szólnak. A legtöbb népszámlálásban ott vagyunk és részt veszünk, Szerbiában is nagyon hasonló történik – mondta az Indexnek még júniusban Zsejko Jovanovics, az OSI Roma Kezdeményezések (Open Society Roma Initiatives) programjának igazgatója.
Az Ide tartozunk februárban indult, az első körben nyolc, a romák által legsűrűbben lakott megyére koncentráltak. A megyeiek alá kistérségi koordinátorok tartoznak, és ők tartják a kapcsolatot a településeken élő helyi aktivistákkal: a szervezők a személyes kommunikációt tartják a legfontosabbnak, hogy a népszámlálásig lehetőleg mind a 2000, romák lakta településen értesüljenek a cigányok arról, hogy mi a nemzetiségükre vonatkozó kérdés jelentősége. A kampány a családok személyes megkeresése mellett helyi rendezvényekkel, rövid videóüzenetekkel, a helyi médiában elhelyezett anyagokkal dolgozik.
A szervezők semmiről senkit nem akarnak meggyőzni – mondja Setét Jenő, a kampány országos koordinátora. A válaszadókkal azt az összefüggést próbálják megértetni, hogy a csatorna, a köves út, a megfelelő iskola hiánya hogyan függ össze a KSH-statisztikákon alapuló állami programokkal és így az ő válaszukkal.
Kettős identitás
Setét szerint az idén először bejelölhető kettős nemzetiségi hovatartozás (azaz hogy nem a magyar ellenében vallhatja csak magát valaki romának) azért fontos, mert nem veszélyezteti az indentitást. A megfelelő információk birtokában aztán mindenki eldöntheti, hogy válaszol-e szenzitív kérdésre, és ha igen, mit.
A koordinátor úgy véli, tíz éve azért is születhettek irreális adatok, mert a nem roma biztos gyakran ki se ment a települések romák lakta részére, vagy ha nem talált otthon senkit, nem ment ki még egyszer. A magasan kvalifikált cigányokat pedig sokszor nem voltak hajlandók romának jelölni, mert a kategóriát nem egy népcsoport nevének, hanem minőségi jelzőnek fogták fel.
Félelem a nyilvántartástól
"Az emberekre az ódzkodás, a félelem a jellemző a szenzitív adatok szolgáltatásáról. Hiába névtelen a kérdőív, hiába védi az állam adatvédelmi szabályokkal a feldolgozást, az emberek félnek bevallani a jövedelmüket, a lakáshelyzetüket, a nemzetiségek a hovatartozásukat. Ahol pedig, mint Magyarországon, van történelmi előzmény, ott a listázástól való félelmek is élnek."
A listázástól való félelmet különösen intenzívvé teszik az atrocitások és a romákat körülvevő társadalmi feszültség. "Ezekkel kapcsolatban két fontos mondanivalónk van: a cigányokat sosem lista miatt érte sérelem, hanem a látható etnikai jegyeik miatt. Nem kell lista, mindenhol tudható, hogy kik a romák és hol vannak. A cigánygyilkosok nem KSH-adatokból tájékozódtak."
A koordinátor szerint a cél a mintateremtés, hogy megmutassák: az a normális, ha bárki szabadon megvallhatja a hovatartozását, méltósággal és önérzettel. "Korábban a romákhoz vagy nem jutott el a népszámlálás aktusa, vagy nem vállalták a származásukat, a többségi identitást tartották fontosabbnak. Ahogy a határon túliaknál fontos, hogy a magyarok vállalják a nemzetiségi hovatartozásukat, az is fontos, hogy az itt élő kisebbségek is szabadon megvallhassák."
Az Ide tartozunk és a listázástól való félelem az összes, az üggyel foglalkozó netes fórumban komoly vitát generált. A roma identitás kulcskérdései, azaz hogy a roma büszkeséget milyen pozitív tartalommal lehet megtölteni, illetve hogy a kirekesztettség mennyiben identitásformáló erő, az elmúlt hónapok során rengeteg feszültséget a felszínre hoztak, és a visszafogott, pragmatikus érvek mellett természetes módon jelentek meg a különböző roma népcsoportok közötti ellentétek, sőt, a roma nacionalizmus és radikalizmus ma Magyarországon még furcsának ható hangjai is.
A jegyzők ellenállnak
A roma kampány sikere nem csak annak hatékonyságán és a romák meggyőzhetőségén múlik. A napokban derült ki, hogy országszerte a jegyzők rengeteg helyen szabotálják a roma származású számlálóbiztosok kijelölését.
Az Indexnek Bernáth Bálint, a roma kampány Hajdú-megyei koordinátora arról számolt be, hogy Hajdúhadházon, ahol ő is él, az előzetes megbeszélések ellenére a négy roma jelöltből egyet sem fogadott el a jegyző, aki szerinte azt válaszolta neki, hogy nem tartozik magyarázattal. Amikor Bernáth jelzése nyomán a KSH és az Ide tartozunk fővárosi központja is közbelépett, a jegyző szerinte egyedül neki felajánlotta a biztosságot, ha nem balhézik.
Mint mondta, a jegyző döntése mögött elsősorban az anyagiak állnak, vagyis hogy a munkát ismerős kapja, de az is közrejátszik, hogy a település vezetői nem akarják hogy hivatalosan is nyoma legyen, valójában hány roma lakik a városban. Bernáth biztos benne, hogy miként tíz éve, a biztosok most se mennek ki a romákhoz, és asztal mögött ülve töltik ki a kérdőíveket.
Nem tudja, ki roma, ki nem
Ha nem cigány végzi a kérdezést, nem lesz normális adat – mondja Bernáth, akinek megyei vezetőként tudomása van róla, hogy rengeteg helyen ugyanez a helyzet. Az Index borsodi, nógrádi és hevesi esetekről is tud. Az origo mai tudósítása szerint Tarnaleleszen a jegyző arra hivatkozott, hogy csúnya a kézírásuk.
Suba Tamás, a hajdúhadházi jegyző arról győzködte az Indexet, hogy ő nem tudja, ki roma és ki nem, így nem ezen az alapon döntött, hanem a jelöltek rátermettsége és végzettsége alapján. "Nincs nyilvántartásom az emberek származásáról" – közölte, egyben garanciát vállalt, hogy a számlálóbiztosok nem irodában ülve töltik majd ki az űrlapokat.
Setét Jenő szerint aki úgy érzi, a származása miatt nem lehetett számlálóbiztos, forduljon a megyei kormányhivatalokhoz, és tegyen panaszt az Egyenő Bánásmód Hatóságnál. Mint mondta, a népszámlálásról szóló törvényt ugyanúgy az Országgyűlés fogadta el, mint az egyenlő bánásmódról szólót, így a jegyzők a romák diszkriminálásával az államhatalmat negligálják
