Kis miniatűr történetünk a 2010-es „nagy narancsos áprilisi forradalom” utáni időszakban játszódik, s miként csepp a tengerben, karakterisztikusan mutatja, milyen folyamatok zajlanak az egész országban, függetlenül attól, hogy az egypetéjű ikerelit nyíltan globalista-kozmopolita vagy nemzetinek álcázott kasztja van-e éppen uralmon. Debrecenben már több ciklus óta az utóbbi. A helybeli városi folklór szerint minden önkormányzati szerződéskötéskor, amely ingatlanértékesítéssel, építkezéssel és egyéb, nagy volumenű beruházással kapcsolatos, Kósát illeti meg a szerződésben kikötött összeg 10-20%-a, ezért is nevezik közönségesen Orbán Viktor barátját „húsz százalékos polgármesternek” városszerte.

Nos tehát, esetünkben adva van egy önkormányzati irányítás és finanszírozás alatt álló egészségügyi, rehabilitációs profilú cég, konkrétan a Debrecen Megyei Jogú Város Terápiás Háza elnevezésű intézmény. E helyen sérült, fogyatékkal élő embereket gondoznak. A dolog természetéből és az intézmény jellegéből adódóan a DMJV Terápiás Háznak rendszeresen gyógyszerkészleteket kell beszereznie. Miként az ilyen esetekben természetes, a DMJV Terápiás Háznak két patikával is érvényes szerződése van, illetve volt, amelyek a szerződésben foglaltak alapján teljesítették is vállalt kötelezettségeiket, és határidőre, pontosan szállították a tőlük megrendelt gyógyászati készítményeket.

Történetünkben a bonyodalom a 2010-es önkormányzati választások után kezdődik. 2011. január 3-án ugyanis új vezetője lett az intézménynek Csaholcziné Rácz Éva személyében, s a dolog pikantériája, hogy a frissen kinevezett igazgató – mit ad Isten – a város egyik fideszes önkormányzati képviselőjének, Csaholczi Attilának a felesége. A kinevezésnek a külső szemlélő számára már első megközelítésben összeférhetetlenség gyanúja van, hiszen – miképp fentebb már utaltunk rá – a DMJV Terápiás Ház irányító szerve maga a debreceni közgyűlés. Igaz, testületi vezetés esetén elvben a közeli, családi hozzátartozó nem tud instrukciókat adni a joghatósága alá tartozó szervezet vezetőjének, viszont kétségkívül lehetősége van arra, hogy befolyásolja a családtagja személyével kapcsolatos döntéseket, lobbizzon mellette, egyáltalán bármilyen, az intézmény életével, működésével, finanszírozásával kapcsolatos határozathozatal esetén képtelen az elfogulatlan, objektív mérlegelésre és a köz érdekét szolgáló, felelős döntésre. Közismert azonban, hogy a hazai „gyeviköztársaságokban”, vagyis a helyi önkormányzatok és a hozzájuk kapcsolódó haveri cégek kapcsolatrendszerében – sajnálatos és tipikus magyarországi jelenségként – a nepotizmus mérge rákos szövetburjánzásként szövi át egész közéletünket.

Debreceni eposzunkban a bonyodalom kibontakozása azonban még csak ezután következik. Történt ugyanis, hogy a DMJV Terápiás Ház új igazgatónője a szükséges gyógyszerbeszállításokba egy új vállalkozást, a Varga Anikó tulajdonában álló Tócóskert Téri Patika Kft.-t is be kívánta vonni, annak ellenére, hogy az irányítása alatt álló intézet Varga vállalkozásával nem állt szerződéses viszonyban, ellenben emberileg bizalmas, baráti kapcsolatokat ápolt vele. Nos, a „cél szentesíti az eszközt” pragmatista ideológiájának szellemében Varga első ízben még Csaholcziné kinevezése előtt felkereste a Terápiás Ház gyógyszerbeszerzésért felelős alkalmazottját, s nyílt vesztegetési ajánlattal hozakodott elő: hajlandó havonta 50 ezer forintot, valamint a rendelt gyógyszerkészlet értéke utáni 5%-ot megfizetni, amennyiben ő lesz a kedvezményezett beszállító. Miután kosarat kapott, Varga barátnőjén, Csaholczinén keresztül próbált nyomást gyakorolni a gyógyszeres nővérre. Csaholcziné mint vezető nemes egyszerűséggel szóban utasította neve elhallgatását kérő beosztottját, hogy a továbbiakban a gyógyszerrendeléseket ossza meg az egyik korábbi beszállító és Varga Anikó patikája között, aki erre továbbra sem volt hajlandó, sőt később levelet írt Vargának, melyben közölte vele, hogy bűncselekmény elkövetése, azaz vesztegetési kísérlet miatt feljelentést tesz ellene.

Nos, ekkor izzottak forrpontig az események. Varga a levéllel azonnal átsétált a szomszédságában lévő fideszes önkormányzati képviselő, Csaholczi Attila irodájába és tudomására hozta a fejleményeket, mire a hajdúsági Csák Máté akcióba lépett. Néhány napon belül Csaholcziné igazgatónő a gyógyszerbeszerzés felelősét – a szintén az intézményben portásként dolgozó férjével együtt – behívatta az irodájába, s ezt követően nyíltan megfenyegette őket. Protokolláris formaságok nélkül, a dolgok közepébe vágó eposzi kezdéssel rögtön a lényegre tért: „Meg tudnálak fojtani benneteket, alig ültem bele ebbe a székbe, és ezt kell megélnem. Hogyan mertetek ilyen fenyegető levelet küldeni a gyógyszertár vezetőjének, Varga Anikónak?!” Majd ezt követően közölte alkalmazottjával, hogy a továbbiakban nem óhajt együtt dolgozni vele. Ugye értik a kedves olvasók? Egy, a munkáját negyedszázada becsülettel és közmegelégedésre ellátó dolgozót kizárólag azért kíván lapátra tenni és kirúgni egy önkényeskedő fúria, mert az nem barátnője cégét látja el megrendelésekkel, s így közös, nagy üzletük további extraprofitszerzése elé némi akadályt gördít.

Hogy történetünk kerek legyen, nem hagyhatjuk ki a tipikusan magyarországi, szánalmasan kicsinyes dramaturgiai tetőpontot sem. Megjelent ugyanis a „beszélgetésen” a férj, Debrecen megyei jogú város fideszes önkormányzati képviselője, Csaholczi Attila, aki bárdolatlan stílusban, durva és nyílt fenyegetőzésekkel vitte tovább a diskurzust. Megalomániás helyi Tökmag Jankóként hencegve kifejtette, hogy ő mint fideszes tótumfaktum bármit megtehet, s asszonyának olyan politikai háttértámogatása van, igazgatói széke oly szilárd talapzatokon nyugszik, amelyet holmi emberszámba sem igen vehető nímand alkalmazottak még csak meg sem tudnak ingatni. A hőzöngő, szemétdombján magát élet-halál urának képzelő kiskakas Csaholczi azonban alaposan elszámította magát: a beszélgetésről rejtett hangfelvétel készült, amely önmagáért beszél, s az természetesen birtokunkban is van, sőt a biztonság kedvéért több másolat is készült belőle.

A Csaholczi-ügynek azonban itt még a legkevésbé sincs vége. Sőt igazából itt kezdődik. Történetünk egy másik szálon, illetve magasabb szinteken zajlik tovább, s a folytatásból kiderül majd, hogyan is működik a „kétharmados forradalom” teremtette „új ország” helyi, városi szinten, illetve még annál is magasabb régiókban.

M. Zsigmond – Kuruc.info