A kérdés eldőlt, a bankok elveszítik a devizaadósokkal szembeni csatát – állítja Léhmann György. A siófoki ügyvéd egy, a luxemburgi Európai Unió Bírósága előtt lévő magyar érdekeltségű ügyben született friss bírósági főtanácsosi indítvány alapján jutott arra a következtetésre, hogy a magyar devizaadósoknak nyert ügye van a bankokkal szemben.
Ezerszám küldött szét keresetlevél-mintákat az interneten, s már érkeznek vissza kitöltve, melyben megbízzák az adósok Léhmannt ügyük bíróság előtti képviseletével.
Az idehaza somogyi, kisasszondi birtokán élő, amúgy Oxfordban tanító közgazdász mondta ki először, hogy közgazdaságilag tisztességtelen kölcsönszerződést írattak alá a bankok az adósokkal.
– Most ugyanezt a jog nyelvén fogalmazza meg Verica Trstenjak, a luxemburgi európai bíróság főtanácsosa – így Léhmann György. – Az alapprobléma a következő: nem lehet tisztességes az, ha a kölcsönszerződés egyoldalú szerződés-módosítási lehetőséggel ruházza föl a bankot. A devizakölcsön 2004-től kezdett elterjedni idehaza, s ezt a törvénytelen eljárást a bankrendszer attól fogva ráerőltette a társadalomra, holott egy 1993-as uniós irányelv tiltja.
– Most ugyanezt a jog nyelvén fogalmazza meg Verica Trstenjak, a luxemburgi európai bíróság főtanácsosa – így Léhmann György. – Az alapprobléma a következő: nem lehet tisztességes az, ha a kölcsönszerződés egyoldalú szerződés-módosítási lehetőséggel ruházza föl a bankot. A devizakölcsön 2004-től kezdett elterjedni idehaza, s ezt a törvénytelen eljárást a bankrendszer attól fogva ráerőltette a társadalomra, holott egy 1993-as uniós irányelv tiltja.
A főtanácsos ebben a magyar érdekeltségű, nem devizakölcsönös, hanem fogyasztóvédelmi perben, hazai bíróság kérdésére azt állapítja meg: a szerződés csak akkor lehet tisztességes, ha biztosítja az adós számára is a felmondás lehetőségét az esetben például, ha a szolgáltatás nyújtója egyoldalúan úgy emeli meg az árat, hogy a megemelt ár lényegesen magasabb annál, mint amiben a szerződés megkötésekor megállapodtak.
A siófoki ügyvéd felhívja a figyelmet: a Luxemburgban tárgyalt ügy ugyan fogyasztóvédelmi, de Verica Trstenjak kihangsúlyozza, hogy „a jelen ügy alkalmat ad arra az Európai Bíróságnak, hogy értelmezési hatáskörét gyakorolva további jogkérdéseket tisztázzon az említett 1993-as uniós irányelv alkalmazásával kapcsolatban”.
– Az ítélet pedig innentől kezdve formaság, a bíróság egyetlen főtanácsosának indítványából egyenesen következik – teszi hozzá Léhmann. – Ha tehát az ilyen szerződések az uniós jog szerint tisztességtelenek, akkor az összes magyarországi devizaszerződés is az. Persze, nem az egész szerződés semmis, csak a megállapodás egy feltétele és azt kell megszüntetni. Ezt azonban csak bíróság tudja megállapítani, bíróság által lehet a szerződéseket érvényessé tétetni. A szerződés tisztességtelen elemét tehát kiiktatja a bíróság az uniós irányelv figyelembe vételével, majd az adós fizeti tovább a törlesztőrészleteket, csakhogy az addiginál lényegesen kevesebbet, már a tisztesség keretein belül.
A jogász azt is kiszámolta forintra-fillérre, hogy mi a tisztességes és mi nem. Például ha valaki 2008-ban 134 ezer svájci frank alapú kölcsönt vett fel háromszáz havi futamidővel úgy, hogy a törlesztőrészlet akkor 88.700 forint volt, az esetben ma törvényesen ez szerinte 119.600 forint. Szemben azzal, hogy egy ilyen konkrét, a valóságban is létező kölcsönszerződés alapján a havi fizetendő 2011-re 160 ezer forintra emelkedett. Az új, immár tisztességes törlesztőrészlet azonban Léhmann szerint csak bírósági úton kényszeríthető ki. Amikor felvetik neki, hogy természetesen a pereket szorgalmazza, hiszen ebből él, azt feleli:
– Az adósoktól elvárok annyit hogy lépjenek a saját érdekükben, ne várjanak a sült galambra, különösen arra nem, hogy majd az állam (kormány, stb.) megsegíti, ahogyan mondják, „megmenti” őket. Én a magam részéről egyetlen fillért se kérek az ügyfelektől. De való igaz, kéne még vagy ötven hozzám hasonló kolléga, egymagam alighanem kevés leszek.
– Az adósoktól elvárok annyit hogy lépjenek a saját érdekükben, ne várjanak a sült galambra, különösen arra nem, hogy majd az állam (kormány, stb.) megsegíti, ahogyan mondják, „megmenti” őket. Én a magam részéről egyetlen fillért se kérek az ügyfelektől. De való igaz, kéne még vagy ötven hozzám hasonló kolléga, egymagam alighanem kevés leszek.
A jogász arra is megfelel, hogy amióta Trstenjak asszony állásfoglalása napvilágot látott, miért nem ugrott az ügyre idehaza jogászok egész hada:
– Az országos ügyvédi kamara elnöke egy tévévitában azt mondta mellettem ülve: nem lehet egyenként perbe fogni a bankokat, mert akkor összeomolna a bankrendszer. A közjegyzők országos kamarájának elnöke meg egyenesen följelentett, mert azt mertem állítani, hogy közreműködői voltak a tisztességtelen szerződéskötéseknek, annak, hogy számosan kerültek utcára emiatt. Itt tartunk. Persze, hogy hallgat a jogász társadalom. Gondoljunk csak bele: ha tényleg mindenki perelne, nem csak a törlesztőrészletek drasztikus csökkenése érintené érzékenyen a bankokat. Ott vannak még a korábbi, több évi túlfizetések, nem beszélve a fölmondott szerződések utáni kártérítésről. Ha igazam van, nem kétséges, hogy bedől a bankrendszer.
– Az országos ügyvédi kamara elnöke egy tévévitában azt mondta mellettem ülve: nem lehet egyenként perbe fogni a bankokat, mert akkor összeomolna a bankrendszer. A közjegyzők országos kamarájának elnöke meg egyenesen följelentett, mert azt mertem állítani, hogy közreműködői voltak a tisztességtelen szerződéskötéseknek, annak, hogy számosan kerültek utcára emiatt. Itt tartunk. Persze, hogy hallgat a jogász társadalom. Gondoljunk csak bele: ha tényleg mindenki perelne, nem csak a törlesztőrészletek drasztikus csökkenése érintené érzékenyen a bankokat. Ott vannak még a korábbi, több évi túlfizetések, nem beszélve a fölmondott szerződések utáni kártérítésről. Ha igazam van, nem kétséges, hogy bedől a bankrendszer.
(Sonline nyomán)
