A talpunk alatt csikorgó hó, a téli évszaknak megfelelő dermesztő hideg az idén sokkal „kellemesebb” volt a budai hegyekben, mint az egy esztendővel ezelőtti zuhogó eső és a „nyakig” érő erdei sár. Huszár Péter, az Óbudai Jobbik alelnöke – amiképpen tavaly, az idén is ő vezette a túrát – még Óbudán kérte a résztvevőket, hogy a kegyeletes eseményre való tekintettel a hideg ellenére se igyanak túl sokat. Ránk esteledett, amikor piros-fehér-zöld, Árpád-sávos és jobbikos zászlókkal nekivágtunk az éjszakának, a budai hegyvidéknek. Az első kitörő magyar honvéd Óbuda fölötti sírja előtt találkoztunk egy kedves lovacskával és gazdájával, akik a Hűvösvölgyig mindenhová hűségesen elkísértek bennünket.

Az úgynevezett „kis” kitöréstúra (mert csak 10–12 kilométer hosszú) közéleti résztvevői voltak Szilágyi György, a Jobbik országgyűlési képviselője, a Budapesti Jobbik elnöke, Vágó Sebestyén, a Jobbik országgyűlési képviselője, a keceli Farkas Gergely, a Jobbik országgyűlési képviselője, Lehmann Viktor, a Budapesti Jobbik alelnöke, Kredits Ferenc, a Budapest, XVII. kerületi Jobbik elnöke, budapesti alelnök, Szanyó Miklós, az Óbudai Jobbik elnöke és a már említett Huszár Péter, az Óbudai Jobbik alelnöke, a túra vezetője. Novák Előd és Z. Kárpát Dániel, a Jobbik országgyűlési képviselői, az emléktúra kezdeményezői parlamenti elfoglaltságuk miatt a hűvösvölgyi, nemrégiben lebontott történelmi Balázs étteremnél csatlakoztak az éjszakai túrához.

Óbuda fölött a kitörő magyar katona sírját egy évvel ezelőtt a Jobbik hozatta rendbe, s rajta méltó emléktáblát helyezett el. A túrázók megérkezése után a keresztre, amint másutt is, ideiglenesen ráhelyeztek egy rohamsisakot, ám otthagyni nem volt ajánlatos, mert rövidesen eltűnt volna. Pál Marci, a Roncskutatók Egyesületének lelkes tagja a katonasír melletti emlékeztetőjében elmondta: a Budai Várnegyedből történt kitöréskor az ottani házak pincéiben és a sziklakórházban hagyták hátra a mozgásképtelen sebesülteket, akiknek jó részét a betörő szovjet katonák kegyetlenül lemészárolták. A nagyjából ötvenezer főnyi kitörő magyar és német katona között hat-nyolcezer polgári személy is volt, akik nem kívánták bevárni a „felszabadítókat”.

Az első kitörési hullám 1945. február 11-én reggel hét óra 30 perc körül volt a Bécsi kapun keresztül, s azt nem más, mint az első kitörő személy, Prónay Pál, a korábbi Rongyos Gárda főparancsnoka, a rövid életű Lajta Bánság vezetője irányította. Prónay Pált ekkor és itt, a Bécsi kapunál látták utoljára. A Bécsi kapu előtti térségen mindössze fél óra alatt akkora hullahegy keletkezett, hogy deszkapallókat kellett lefektetni a halottak tetemére, hogy a teherautók kijuthassanak a Várnegyedből. Az esti órákra mintegy 30 ezer ember halt hősi halált az orosz túlerővel vívott egyenlőtlen küzdelemben. A rózsadombi Nagybányai út környékéről, a mai 11-es autóbusz végállomásától a késő délutáni órákban körülbelül 5600 életben maradt személy indult tovább a távolabbi budai hegyek irányába, miközben folyamatosan bombázták őket, s orosz diverzáns csoportok ütöttek rajtuk. Végül mindössze 760 személy volt képes elérni Mánynál a német vonalakat, azaz megmenekülni az orosz gyilkolászás elől. Ma már nagyon kevesen élnek a kitörést sikeresen végrehajtó magyarok közül, de egyikük, Rozgonyi Ernő még körünkben él - idézte föl a tragikus eseményeket Pál Marci.

Huszár Péter ezután a a Budai Várnegyed ostromának egyik hőséről, az 1890-ben, Budapesten született Hindy Ivánról beszélt. „A zsidó-kommunista vörösterror idején megvált a hadseregtől, ahová csak Horthy Miklós kormányzóvá választása után lépett vissza. Hindy Iván a vezérkari főnökségen, majd a Honvédelmi Minisztériumban teljesített szolgálatot. Hindy Iván a budavári kitörés hadművelet során, 1945. február 12-én a Horváth-kertben a szovjetek fogságába esett. Az oroszok később átadták a magyar hatóságoknak, júniusban lefokozták, majd a honvédségtől kicsapták. 1946 februárjában előzetes letartóztatásba került, majd a zsidó kommunista Budapesti Népbíróság kötél általi halálra és teljes vagyonelkobzásra ítélte, amely büntetést az ugyanolyan összetételű Népbíróság Országos Tanácsa 1946. augusztus 29-én megerősítette. Példátlan módon, két óra múlva, még aznap délután fölakasztották. Vitéz Hindy Iván vezérezredes, a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia némettanára és belbiztonsági előadója, a Szálasi-kormány idején Budapest katonai parancsnoka, a budavári kitörés egyik vezetője, igaz magyar hazafi életének 57-ik évében Budapesten hunyt el (végezték ki – H. J.) 1946. augusztus 29-én. Vitéz Hindy Iván bajtárs, mi sosem felejtjük el a nevedet, mert a budavári kitörés élén az Isten, Haza és a Család egységéhez hűen a keresztény nacionalista nemzetek Európáját védtétek az istentelen modern barbarizmus ellen. Mártírhalálod utat mutatott, mutat nekünk, amely örökké példaképünk marad” - fejezte be a Hindy Ivánról való emlékezőjét Huszár Péter.

Koszorúzás, mécses- és gyertyagyújtás, illetve a Szózat eléneklése után az óbudai katonasírtól a Virágos-nyergen és a vitorlázó repülőtér peremén haladva a csapat megérkezett a Homok-hegy alatti kitörő katona sírjához. Az erdei út másik oldalán, kissé följebb az erdőben látható egy betonozott védelmi állás, s az itt nyugvó hőst valószínűleg ott érte a megszálló szovjetek gyilkos lövedéke. Kissé távolabb, szintén az út túloldalán áll a Mátyás király vadaskertjének emléket állító emlékoszlop. Mindenképpen történelmi hely ez itt, a Homok-hegyen, de még inkább az 1945-ös budavári kitörés hőseinek itteni küzdelme miatt. A Homok-hegyi katonasír turistautak találkozópontján van, s azt már a múlt század '60-as, '70-es éveiben is vaskereszt és kőhalom jelölte, s a hazafiak erdei virágokat helyeztek el rajta. A piros-fehér-zöld keretezésű ovális táblácskát természetesen csak az 1989-es változások után lehetett fölerősíteni a sírkeresztre, amelyet azonban magyargyűlölő génhulladékok rendszeresen összetörnek.

A Homok-hegyről a Vadaskerti-hegy meredek emelkedőjén, majd lejtőjén keresztül elérkeztünk a harmadik, a Nyéki-hegyen levő katonasírhoz. Az emlékezés idejére az itteni sír vaskeresztjére is fölkerült a rohamsisak, s alatta, a kereszt tövében pedig az 1945-ös eredeti, fölújított, filozofikus üzenetet tartalmazó fölirat olvasható: „Ó, miért szülte anya / Miért e mostohát / S ki feltalálta / Fegyvert, csatát”. A sírkereszt mögött kifeszített magyar lobogó alatt mécses- és gyertyagyújtással ért véget az itteni megemlékezés.

A hűvösvölgyi villamos- és autóbusz-végállomás, illetve az nemrégiben teljesen lebontott, sokunkban régi szép emlékeket ébresztő történelmi Balázs étterem, egy időben Balázs kocsma (vajon ki és mit épít a helyére?) közötti térségen elbúcsúzott tőlünk a lovacska és gazdája, ám itt csatlakozott hozzánk Novák Előd és Z. Kárpát Dániel, a Jobbik parlamenti képviselői, a kitöréstúrák kezdeményezői. A költőink és íróink által régebbi korokban oly sokszor megénekelt 56-os villamos (átnevezték 61-re) vágánya fölötti peremen van egy további kitörő hős magyar honvég gondozott, még alacsony kerítéssel is körbevett sírja, amelyet akárcsak tavaly, az idén is Novák Előd és Z. Kárpát Dániel koszorúztak meg. A koszorúzás előtt magnóról elhangzott a Parázsló hamvaktól a Fegyver a kézben című hazafias szám.

A hűvösvölgyi katonasírnál nagy nyilvánosság előtt elhangzott egy portálunkat, személy szerint e sorok íróját érintő kisebbfajta kritikai megjegyzés, s ezért nevek említése nélkül szükségesnek tartjuk úgyszintén a nagy nyilvánosság előtt megválaszolni. A bírálat az volt, hogy a tavalyi beszámolónkban a Kárpátia zenekarnak tulajdonítottuk az egyik sírnál lejátszott Fegyver a kézben című számot, holott annak eredetije a Parázsló hamvak alkotása. Nos, visszahallgattuk a tavaly készült hangfölvételt, s mentségünkre legyen mondva: a sírnál történt megemlékezéskor senki nem közölte, hogy mit hallottunk. Nem mentségként, és mindenfajta értékítélet szándéka nélkül meg kell azonban jegyeznünk, hogy e sorok írója zenei téren egyelőre járatosabb Richard Wagner Parsifalja és Kodály Zoltán Székelyfonója részleteinek fölismerésében. Talán ez utóbbi tény idézte elő az egy évvel ezelőtti tévedést.

A Széher úti autóbusz-végállomás fölötti hegyes területen egymás mellett négy hősi halált halt harcos sírja látható. Itt volt a kitörési emléktúra utolsó állomása. A négy sír mögött egy második világháborús, elzárt bejáratú, nagy méretű betonbunkert is rejt a föld mélye. „Az egyik betonlap alól jött ki a huzat, nagy nehezen fölnyitottuk, kiástunk nagy mennyiségű betontörmeléket, majd hason kúszva egy körülbelül 30 x 80 centiméteres lyukon bepréseltük magunkat a mintegy harminc méter hosszúságú, vízzel elárasztott terembe”, mesélte Pál Marci, majd az érdekes történetet így folytatta: „Találtam ott egy húsz literes wehrmachtos marmonkannát, hat darab német, illetve egy darab magyar gyártmányú gázálarchengert. S amint tovább kotorásztunk, bevertem a fejemet egy vaspolcba, amelyen egy igen jó állapotban megmaradt Luftwaffe-sisak volt. A sisak zománca föl volt hólyagosodva, ami arra utal, hogy viselője hősokkot kaphatott, amikor az oroszok fölrobbantották a bunkert, vagy lángszóróval ölték meg a bent lévőket” - mondta Pál Marci, a Roncskutatók Egyesületének tagja.

Huszár Péter a négy sírnál tartott emlékező beszédében a megszálló szovjet katonák barbarizmusáról szólt. Hindy Lászlót, az akkor tizenkét éves magyart idézve elmondta: a megszálló szovjetek barbár módon, főleg a német katonák fejét szétzúzták, tetemeiket is meggyalázták. A Karolina úton tizenhat német katona holtteste hevert, s a közeli gyár környékén nyolcvan német katona fej nélküli holtteste hevert. A holttestekhez tartozó fejeket külön tömegsírba temették. Visszaemlékezések szerint az oroszok a Gellért-hegyi Citadella peremét is német katonák levágott fejével rakták körbe. Pesthidegkúton harminc szétvert fejű német SS-katonát találtak, mind a harminc harcos óbudai igazolvánnyal rendelkezett, ami azt bizonyítja, hogy az óbudai sváb lakosságból sorozták be őket – idézte Hindy Lászlót Huszár Péter, majd végül köszönetet mondott azoknak a szervezeteknek, politikusoknak, civil személyeknek és a Jobbik Magyarországért Mozgalomnak, akik tevékenysége jóvoltából most már évről évre megemlékezhetünk az 1945. február 11-én végbement budavári kitörés hőseiről.

A négy katonasír megkoszorúzása után a kitörés emléktúra a Himnusz együttes eléneklésével ért véget.

Hering József – Kuruc.info