Iskoláink elcigányosítása, gyermekeink mindennapjainak pokollá tétele a jóindulat jele?

Történt nem olyan régen, hogy a gyermekem osztálytársa (hozzájuk lebukott nemzetiségi) „véletlenül” olyan mértékben megcsavarta a lányom ujját, hogy a sebészetre kellett mennünk. Itt az orvos kiabált, hogy mi van ebben az iskolában, miért nem tesznek semmit a szülők, illetve hogy a mi felelősségünk az, hogy ezek a dolgok idáig fajultak.

Én csak álltam kérdőn, majd kicsit lehiggadva elmondta, hogy azon a napon mi voltunk a harmadik esete ebből az iskolából, ami mind bántalmazásból eredő sérülés volt. Elmondta még, hogy azt szeretné, ha a gyerekemnél legalább repedés lenne, hogy fel lehessen jelenteni azt, aki ezt csinálta vele. Végül nem repedés lett, hanem egy darab kitört az ujjából.

A leletre nagy betűvel ráírta, hogy 8 napon túl gyógyuló sérülés. Kérte, hogy telefonon tájékoztassam, hogy mi lett a következménye az ügynek.

Mi természetesen az igazgatóhoz mentünk. Ő készségesen fogadott, megkérdezte, hogy ki volt, aki a sérülést okozta. A név hallatán nem ugrott be neki a gyermek, de azért megkérdezte a helyettesétől, hogy a „hülye” vagy a „nem normális” volt. A helyettes közölte, hogy a „nem normális”. Na így már tudta, hogy kiről van szó. Nem szerette volna, ha rendőrségi ügy lenne belőle, megígérte, hogy a gyermekkel szemben szankciókat foganatosít.

Na ebből nem lett semmi. A roma gyerek továbbra is terrorizálja a gyerekemet. Persze nem egyedül, hanem sokszor többen. 4-5 gyerek megy egyre. Lökdösik le a lépcsőn, megütik. A lányom sírva kérdezte tőlük, hogy miért csinálják, ők erre azt felelték, hogy tetszik, ahogy sír…

A gyerekem a szüneteket a WC-ben tölti el, hogy ne bántsák. Az uzsonnára csomagolt zsömléjét minden nap hazahozza (így mivel nem reggelizik, éhesen tanulja végig a délelőttöt), mert ahogy előveszi az ételt, elkezdik csúfolni.

Minden nap sírva megy, és sírva jön az iskolából, mert nap mint nap szóbeli bántásban van része. Az állandó megalázástól lelki sérüléseket okoztak. Pszichológushoz kellett elvinnünk.

Most sokan kérdezhetik azt, hogy miért nem teszünk valamit.

Próbálunk: beszéltünk szülővel, tanárral, igazgatóval. A gyereknek nem lehet szólni, mert akkor mi leszünk feljelentve. Ezt szülői értekezleten is kihangsúlyozták! De nem mi vagyunk az egyedüli esetek. Az osztályban a többi lelkileg gyenge gyereket ugyanúgy kipécézték, csak őket másért bántják. A tanár nem tudja megvédeni a gyermekemet, az igazgató sem tudja. Valljuk be, hogyan is tudná?!

Mi van a kezükben, amivel nevelni lehetne egy ilyen elvetemült gyereket? Testi fenyítés nem lehet, mert feljelentik, ha beírást ad, csak röhögnek rajta. Akkor mi marad? Egy 11 éves testileg-lelkileg zaklató gyereket nem lehet zaklatásért feljelenteni. A tanár és a pszichológus is azt tanácsolta, hogy ne vigyük el másik iskolába, mert ott is lehet legalább egy hülye gyerek, aki ugyanúgy megtalálja a csúfolódásaival, ott sem tudja senki megvédeni. Csak saját magát védheti meg a gyerek! Ő azért fordul hozzám, hogy védjem meg, de nem tudom!

Na ezek vannak ma, 2012-ben az Iskolában. Minden nagyon szép, minden nagyon jó, csak senkit meg ne kérdezzenek, mert esetleg sok szülő el tudna mesélni ehhez hasonló esetet, és így kiderülne az igazság. Nem igaz, hogy ezekkel nem lehet semmit tenni. Érdemi munka a tanórán alig folyik. Az óra fele a fegyelmezésükkel megy el, majd felküldik őket a nyugi szobába.

Miért nem lehet őket külön szeparálni? Miért nincs javító-nevelő? Miért nincs kisegítő?

Miért kell ezt tűrni? Miért nem lehet ez ellen tenni valamit??? Csak én vagyok ilyen kétségbeesett helyzetben?

Bocsi, hogy ilyen zaklatott voltam, de szerintem elég tanulságos és még mindent le sem írtam. Nap mint nap tudnék hozzátenni.

Eddig itt egy szülői levél szerepelt, amelynek írója arra kért bennünket nem egészen egy nap után, hogy a továbbiakban ne szerepeljen levele a nyilvánosság előtt, mert Bárányos József, az iskola igazgatója biztonságot, odafigyelést ígért az ő gyermekének is.

A szülő kérését teljesítjük, egyedül a gyermek érdekében tett ígéret bír minket arra a belátásra, hogy a szülő drámai levelét a szülő kérésére innentől nem szerepeltetjük.