„Hullagyár, hullagyárnak hívom.” Az egykori dolgozók emlékeztek így az Arany Alkony idősotthonban eltöltött éveikre. A Célpontnak nyilatkozó ápolónő és szociális nővér arról számolt be, hogy a 2000-es évek elejétől fogva sokakat segítettek szándékosan a halálba. Akkor több mint 2 év volt a várakozási idő, a főnökség részéről pedig elvárás volt, hogy minél több szoba ürüljön, hogy sok új beköltöző legyen, aki befizeti a többmilliós belépési díjat. Ahogy az egykori dolgozók fogalmaztak, „pörgetni kellett az öregeket”. A legegyszerűbb, de leghatásosabb módszer az egykori dolgozók szerint az idősek átgyógyszerezése volt.

„A lakóktól, az új beköltözőktől az orvos elvette a gyógyszereket, amiket évek óta szedtek – vérnyomáscsökkentőt, különböző olyan gyógyszereket, amik fontosak lettek volna nekik” – fogalmazott az egykori alkalmazott. Hozzátette: hetekig nem néztek rájuk utána, nem foglalkoztak velük. A Célpont azon kérdésére, hogy miért volt arra szükség, hogy átállítsák más gyógyszerekre a betegeket, a volt alkalmazott úgy fogalmazott: „Én mint ott dolgozó azt láttam, hogy minél hamarabb cserélődjenek az emberek, bejöjjön a befolyó 4-5 millió forint és ennyi. Nem foglalkoztak velük. Tehát a pénz volt az elsődleges szempont. Nem a lakó, nem a hozzátartozó, hanem az ölés, az ölés.”

A főorvost a Célpont stábja nem tudta elérni, a vezérigazgató pedig nem akart nyilatkozni. A Célpont riportere ismeretlen tettesek ellen feljelentést tett, szándékosan elkövetett emberölés gyanújával.

(MNO - HírTV nyomán)