Vizoviczki László szórakoztatóipari birodalma saját elmondása szerint 40 helyből áll. A cégadatokból kiderül, hogy a nevéhez két nagy (Belváros Holding Kft., CP-Invest Kft.) és több tucatnyi kisebb cég tartozik. Mintegy 25 nagyobb szórakozóhelye van: a legnagyobb központ a Hajógyári-sziget a maga 11 létesítményével, de a cégcsoporthoz tartozik további számos kisebb hely Budapest belvárosában.

A Vizoviczki-cégek hivatalos, a cégadatbázisokban fellelhető mérlegeredményei nevetségesek. A Hajógyári-szigeten lévő 11 szórakozóhely például a leadott beszámolók szerint alig tízmilliós nyereséget termelt 2010-ben, és 47 milliót 2011-ben.

Hogy az adatok érthetőbbek legyenek, érdemes felidézni, hogy a sziget szórakozóhelyein egy erős hétvégén 20-30 ezer ember is megfordul: 2000 forintos átlagos fejenkénti költéssel, és az iparágban szolidnak mondható 100 százalékos haszonkulccsal kalkulálva is több tízmilliós nyereség keletkezik.

A cégcsoport mérleg szerinti eredményein végignézve máshol is vannak "kreatív könyvelésre" utaló jelek. A Nyugati pályaudvar épületéből hét évnyi huzavona után idén áprilisban kilakoltatott diszkót üzemeltető kft. 2010-ben18 milliós veszteséget termelt, 2011-ben 17 milliós adózott eredményt produkált. A Mammutban és a Westendben lévő kávézók és éttermek 2010-ben együttesen nullszalldósak voltak, 2011-ben 11,6 milliós veszteséget produkáltak. A Nagymező utcai Moulin Rouge nullszaldó körül teljesített, a debreceni szórakozóhelyek tavalyelőtt 20, 2011-ben hárommilliós mínuszban zártak.

Ezt természetesen csökkentik a rezsikiadások, hozzáadódnak viszont a szintén jelentős összegű szponzori pénzek. Iparági becslések szerint a hajógyári Vizó-cégek egy jó hétvégén több tízmillió forint nettó profitot termelnek. Ennek fényében a hasonló nagyságrendű éves eredmények csakis kozmetikázottak lehetnek.

Vizoviczki elfogásakor a rendőrök 420 millió forint készpénzt találtak. Az összeg jól mutatja, hogy mekkora tételek forogtak Vizoviczki kezei alatt, ugyanakkor arra a problémára is rávilágít, hogy bizonyos nagyságrendű fekete jövedelmet már nem egyszerű tisztára mosni. Ezért az újabb és újabb helyek megvásárlása egyfajta kényszer is volt: a visszautasíthatatlan ajánlatokkal így-úgy kész helyzet elé állított régi tulajdonosok elé letett készpénzhalmok pedig hosszabb távon még nagyobb bevételt termeltek.

A Vizoviczki-birodalomhoz alapvetően kétféle vendéglátóipari modell tartozott. A kisebb belvárosi éttermeket, kávézókat nem ő üzemeltette, itt csak a bérleti díjat szedte be, valamint – ha kellett – biztosította a védelmet.

A kisebb számú, de nagyobb bevételt hozó nagyobb szórakozóhelyeket viszont az ő cégei működtetik. Ezek egyébként többnyire nem luxusmulatók: a felső-közép árkategóriához tartoznak, ahol sok pénzt el lehet költeni rongyrázásra és drága italokra, de a promóciós kampányok miatt mindig akadnak olcsó, „locsolós" italmárkák is, így nem muszáj feltétlenül vagyonokat költeni a bulizásra.

A vendéglátós tulajdonosok legnagyobb problémája az, hogy a készletek fogyását és a bevétel alakulását csak akkor tudják folyamatosan nyomon követni, ha benn állnak a pultban, a kassza mellett. Ha nincsenek ott, biztosan lehetnek benne, hogy előbb-utóbb meglopják őket, és mivel sok ember jár-kel a pultban, utólag nem mindig könnyű kideríteni, hogy ki a tettes.

Vizoviczki jól megfizette a dolgozóit, így aki megbízhatónak bizonyult, az hosszú távon is normálisan kereshetett nála. A lopások minimalizálására pedig komplett üzemeltetési szisztémát alakított ki.

Szétválasztotta a pénz és az áru mozgatását, így más csapat tölti a pultot itallal, mint aki elad, a nagyobb címleteket pedig olyan pénzcsapdában gyűjtik, amihez utóbb a pultosok már nem tudnak hozzáférni. A műszak végén a pénzt elviszik, és máshol számolják meg, és megint egy külön csapat végzi a standolást (napi készletleltározást), ami alapján azonnal közlik is, hogy nagyjából mennyinek kell lennie a bevételnek.

A hiány így szinte azonnal kiderül, lopni pedig sokkal nehezebb, mert egymástól függetlenül dolgozó emberek összejátszására van szükség. Azonkívül nem is igazán érdemes: Vizoviczki nem az az ember, akivel bárki szívesen húz ujjat, és ezt a nála dolgozók is mind tudták: nem a kirúgás lett volna a legfájdalmasabb.

Volt és jelenlegi munkatársai nem akartak beszélni a Vizoviczki szórakozóhelyein kapható drogokról, amik azonban más források szerint nagyon komoly, a pultokéhoz mérhető bevételi forrást jelentettek. Azt mindenki megerősítette, hogy a partidrogokat, illetve az elit helyeken és VIP-szekciókban felbukkanó kokaint teljesen külön csapat értékesítette; a pultokban sosem lehetett anyag.

„Egy olajozottan működő gépezet volt" – közölte az egyik forrás, arra utalva, hogy a Hajógyári szigeten hétről hétre pontosan lehetett tudni, mikor, hol, kinél mihez lehet hozzájutni. A dealerek viszonylag szabadon mozoghattak, hiszen nem kellett rendőrtől tartaniuk, így csak arra kellett figyelniük, hogy ne az avatatlanok orra előtt történjen az adásvétel.

A Vizoviczki-birodalomban a múlt mellett egyre komolyabb kérdés a jövő. A szórakozóhelyeken azt is lehet hallani, hogy a főnök túl sokat tud túl nagy emberekről ahhoz, hogy leültessék, de többen is azt gondolják, hogy egy ekkora botrányt lehetetlen megúszni.

„Ha Vizoviczki sokáig marad rács mögött, a fegyelmen és félelmen alapuló, jól bevált üzemeltetési rendszer a távollétében szép lassan szét fog rohadni" – mondta az egyik külső forrás. Szerinte a bevétel eddig feketén keletkező részét nem célszerű hirtelen kifehéríteni, mert az nehezen megválaszolható kérdéseket vet fel a múlttal kapcsolatban, és ezért ellentétes az előzetesben ülő Vizoviczki érdekével. A fokozódó ellenőrzések mellett azonban nehéz lesz a „kreatív könyvelést" a szokott módon folytatni.

„A jól kialakított rutin miatt a helyek egy ideig elpöfögnek, ám a keletkező milliókat valahová tenni kell, ennyi pénz pedig túl nagy csábítás ahhoz, hogy továbbra is mindenki lojális maradjon a Vizóhoz" – mondta egy, az összes többi forráshoz hasonlóan névtelenséget kérő rivális klubtulajdonos.

A terjeszkedés egyre nagyobb pénzt, hatalmat, de egyre nagyobb ismertséget is jelentett, és a legtöbb forrás szerint ez volt a bukás valódi oka: Vizoviczki túl nagyra nőtt. A rendőrség és a többi hatóság puha bánásmódja ugyanis csak egy bizonyos ingerszint alatt volt fenntartható.

Orbán Viktor bejelentése szerint személyesen ő kezdeményezte a rendrakást, miután 2010-ben a kezébe nyomtak egy dossziét Vizoviczki birodalmáról és a BRFK elnéző bánásmódjáról. Ha valóban a miniszterelnök adott is utasítást az ügy felgöngyölítésére, az első lépést akkor sem ő tette meg: kellett lennie legalább egy embernek, aki ismerte a Vizoviczki körüli viszonyokat, és összeállított róla egy dossziét, mert nagyobb érdeke fűződött ehhez, mint hogy más módon esetleg maga is profitáljon a kialakult helyzetből.

Vizoviczki jó kapcsolata a rendőrséggel több mint két évtizedes múltra tekint vissza. A '90-es évek elején, az egyik első budapesti night club, a XIX. kerületi Red Palace tulajdonosaként még bevitték a razziázó rendőrök, de már akkor előbb elengedték, mint azokat a lányokat, akik rávallottak a begyűjtés után.

A kapcsolatépítés haszna akkor mutatkozott meg először, amikor az évtized közepén az olajozásból átmentett vagyonokkal sokan megpróbáltak átnyergelni a budapesti éjszakára. Az éles konkurenciaharc ellenére Vizoviczki mégis megerősödve, egy hálózat fejeként figyelhette, ahogy a többi night club sorra zárja be kapuit.

A túléléshez és a növekedéshez elengedhetetlen volt a rendőri támogatás. Az Index már 2009-ben írt arról a rendszerről, ami Vizoviczkinek is lehetővé tette a hatósági védelem kiépítését. A rendőrségen belül ugyan tiltották, de valójában elnézték, hogy a kollégák éjszakai helyeken egészítsék ki jövedelmüket.

Gergényi Péter, a BRFK egykori főkapitánya még 2003-ban hirdetett zéró toleranciát az állomány körében szokásos mellékállásokkal kapcsolatban, de meghagyta a lehetőséget, hogy énekesként vagy nyelvtanárként kiegészítő jövedelemhez juthassanak. A biztonsági őri és a portaszolgálatos munkákért azonnali kirúgás járt, ezt azonban egészen a most kipattant botrányig nem vette komolyan senki.

A legnagyobb felvevőpiacot pedig éppen a portaszolgálat és a biztonsági csapat jelentette a bárokat, lokálokat, kocsmákat őrző cégeknél. A tulajdonosok ezt azért favorizálták, mert rendőr alkalmazottjukon keresztül a kollégákkal rendszeresen el tudták simíttatni a kisebb ügyeket. A rendőrök a tiltott, de jól fizető éjszakázással néhány nap alatt adómentesen megduplázhatták szerény fizetésüket.

Az éjszakai helyek üzemeltetői számára azért jelentett nagy előnyt egy-egy jól kiválasztott rendőr, mert meg tudta akadályozni, hogy verekedésekből, szurkálásokból, garázdaságokból „felesleges balhék”, büntetőügyek, vagyoni és nem vagyoni kártérítéssel járó perek legyenek. Kifejezetten keresték a tekintélyes, széles kapcsolati hálóval rendelkező rendőröket, a Rendészeti Szakközépiskola oktatóit, kiképzőit és a Rebisz embereit, akik éjszakánként tizenöt-húszezer forintot is kereshettek „civilben”.

Megkönnyítette a fontos információk beszerzését az is, hogy a magyar rendőrség úgy engedi el operatív pozícióban lévő embereit, hogy leszerelésük után teljesen kikerülnek a belső elhárítás látóköréből.

Vizoviczki állítólag arra is ügyelt, hogy a portaszolgálattal kezdő fiatal rendőrök karrierjét egyengesse, mert később lekötelezettként magasabb pozícióban még nagyobb hasznot hajthattak számára. Ezek alapján egyáltalán nem tűnik túlzásnak az a sajtóban megjelent becslés, amely szerint több százra rúgott azoknak a rendőröknek a száma, akik különféle testületeknél dolgozva Vizoviczki fizetési listájáról kaptak jövedelmet.

Az előrelátó építkezés terén nemcsak a bizniszben és a rendőri kapcsolatokban mutatkoztak meg Vizoviczki képességei, hanem a politikában is. Az már korábban ismert volt, hogy a 2010-es váltás után rögtön megpróbált a jelenlegi kormányzattal jó viszonyba kerülni. Elektronikus zenei fesztivált rendezett Szent István éjszakája címmel a Hajógyári-szigeten, később pedig segélykoncertet a vörösiszap-katasztrófa károsultjainak javára. A kormánypártok felé indított akciókat azonban már jó előre megalapozta, így nem meglepő, hogy a segélyakció védnökei között kitüntetett szerepet kapott a Fidelitas.

A Fidesz ifjúsági tagozata ugyanis közel egy évtizedes kiegyensúlyozott kapcsolatban állt Vizovickivel. A szervezet 2003-tól rendszeresen az ő tulajdonában lévő helyeken tartotta rendezvényeit. A Fidelitas visszajáró vendég volt például a Dokkban, a Hajógyári-szigeten. A szervezet rendezett itt tisztújító kongresszust, Fidesz-Fidelitas megállapodás-aláíró ceremóniát és laza bulikat is. A hagyomány egészen tavaly karácsonyig folytatódott, amikor a Moulin Rouge-t bérelték ki zártkörű rendezvényre. A tizenötödik születésnapját ünneplő Fidelitas egymillió forintot bulizott el Vizovicki szórakozóhelyén. Nem csoda, hogy a legutóbbi hírek szerint Vizoviczki politikai kapcsolataival is megpróbál védekezni a rendőrségen. Számos politikus járt ki szórakozni a sziget diszkóiba, hiszen biztosak lehettek abban, hogy nem lesz razzia a helyen.

(Index nyomán)