Felfüggesztette lelkészi teendőinek gyakorlása alól Csuka Tamást, a váci alsóvárosi gyülekezet vezetőjét június közepén a Budapest-Északi Református Egyházmegye Bírósága. A lelkész interpretációja szerint a határozathirdetéskor a bíró úgy fogalmazott, hogy érdemei elismeréseként bármelyik egyházközségben lehet lelkész, csak ott nem, ahol templomot építenek.

A Hősök Emléktemplomának gondolata még 1998-ban, tábori püspökké választásakor ötlött fel Csuka Tamásban, aki ekkortájt alapított önálló egyházközséget a városban. Azóta Vácott két önálló református gyülekezet működik: a felsővárosiak templomát a XVIII. században építették, az alsóvárosiak – azaz Csukáék – azonban mindössze egy családi házból átalakított, közel száz fő befogadására alkalmas imaházban tartják az istentiszteleteket mindmáig. A gyülekezet ezért is támogatta-támogatja Csukát a templomépítésben.

A lelkész 1998-ban több helyen is próbálkozott: a Honvédelmi Minisztériumban szóbeli és anyagi támogatást kért és kapott egy háromszáz főt befogadó, saját templom építésére, ahol a szokásos istentiszteletek mellett „honvédségi szertartásokat, esküvőket” is tarthattak volna. Csuka elképzelése szerint a templom ökumenikus zarándokhellyé vált volna, miután a falakra vallási hovatartozástól függetlenül a református Bocskaitól a katolikus Rákócziig a magyar hősöknek szántak emléktáblát. Az eredeti elképzelés szerint a Hősök temploma a Vácon áthaladó 2-es főút mellett fekvő park, a „Rózsakert” egyik sarkában épült volna, ám a környéken lakók heves tiltakozására végül más helyszínt kellett keresni. Némi gondolkodás után a szintén a 2-es főút melletti, Damjanich téri kicsiny parkra esett a választás.

Az akkor még MSZP-s vezetésű váci önkormányzat 1998-ban 5 millió forintért eladott a református egyháznak a Damjanich téri parkból mintegy 1500 négyzetmétert az építkezés céljára, majd az első Orbán-kormány még 2002-ben megszavazott ötvenmillió forintot a templomépítésre – a 2002-es kormányváltás után azonban a gyülekezet nem jutott hozzá a beígért összeghez.

Csuka Tamás ma már úgy fogalmaz: Isten csodája, hogy 2010-ben mégis elkezdhették az építkezést. Ez úgy volt lehetséges, hogy előbb 60 millióért eladták a telkük egy részét, majd a – 2010 óta jobboldali vezetésű – váci önkormányzat további 500 négyzetmétert adott a templomépítéshez, és még 30 millió forinttal is besegített. „Tudtam, hogy ennyi pénzből csak szerkezetkész állapotig juthatunk el, de mivel sokfelé nyújtottuk ki a kezünket, bíztam a további adományokban." A segítség azonban elmaradt. Saját egyháza és korábbi munkaadója, a Honvédelmi Minisztérium „az ismétlődő kérésekre csak üres zsebeit mutatta”. A római katolikus, a baptista és az evangélikus egyháztól és magánszemélyektől kaptak segítséget, ez azonban kevésnek bizonyult a befejezéshez – magyarázza a lelkész, miért áll immár hosszú hónapok óta az építkezés.

A templom egyébként kívülről késznek látszik: a belső munkálatok viszont teljesen hiányoznak. A festést, mázolást, burkolást a hívek társadalmi munkában elvégeznék, azonban a per és az ítélet után jelenleg nem tudni, mire lesz lehetőség.

Az anyagiak hiánya mellett számos adminisztrációs hiba is becsúszott, ezek is közrejátszottak a néhány hónapja megindított perben. „Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke arra hivatkozott, hogy nem tájékoztattam az építkezésről, és nem látta a terveket.” Ez azonban csak úgy történhetett meg – érvel Csuka –, hogy Szabó nem kapta meg az elküldött dokumentumokat. Valahol "elakadt a posta", a lelkész pedig hiába várta választ. „És van egy olyan szabály, hogy ha 30 napig nem érkezik valamire nem, akkor az, igen.” Erre alapozva fogott bele a templomépítésbe.

Amikor azonban 2011 nyarán kiderült, hogy az egyházkerület püspöke mégsem tud a januárban megkezdett építkezésről, személyesen vitte be a teljes dokumentációt. Felettesei azonban ezután sem enyhültek, és amikor a szerkezetkész templom építését pénzhiány miatt le kellett állítani, nem nyújtottak segítséget még akkor sem, amikor a vállalkozók panaszt tettek a mintegy 30 milliós kifizetetlen számla miatt az egyházi hatóságnál.

Csuka Tamás elismeri, hogy az építkezés során történt mulasztás, de a vállalkozókkal mielőbb igyekszik egyezségre jutni. Úgy véli, a bírósági eljárás csupán ürügy volt, egyszerűen vizsgálatot akartak indítani ellene. Szerinte a jóindulat hiányzik az egyházon belül is. „Én a kevésbé kedvezményezettek közé tartoztam mindig” – mondja, majd hozzáteszi, hogy a templomot nem magának építi, hanem a gyülekezetnek, ezért fellebbez az egyházkerületnél a felfüggesztő ítélet ellen, amelyet nem fogad el.

Csuka Tamás a templom befejezéséhez szükséges pénzt elsősorban a váci önkormányzattól reméli. Ígéretet kapott is, más kérdés, hogy a váci önkormányzatnak jelenleg közel kétmilliárdos az adóssága.

(Magyar Narancs nyomán)