Mikulás Jesenskynek, a Sme felvidéki napilap kassai munkatársának sikerült megtalálnia a már elhunyt férfi egyik lányát, özvegy Likér Mártát, a jelenlegi kelet-felvidéki megyeszékhelyen élő, hetvenegy esztendős nyugdíjas pedagógust. – Nem szeretném a régi sebeket feltépni, fájdalmas emlékekkel tovább rontani amúgy is ingatag egészségi állapotom – szabadkozott sokáig a korához képest fitt asszony. Aztán - mily meglepő - mégiscsak engedett a kérlelésnek.

"A merénylő az édesapám, Zsurovsky Zoltán volt, aki 1944 őszén a Városháza udvarán levő Palota moziból kilépő Csatáryra lőtt, de célt tévesztett. Tette évtizedekig hétpecsétes titok volt a családunkban. Szüleink nyilván saját szenvedéseik, egy szörnyű kor felidézésétől akartak megkímélni bennünket. Húszéves voltam, amikor az édesapám nem sokkal a születésnapom után négyszemközti beszélgetésünkön bevallotta, hogy egyszer az életében ölni akart. Azt is elárulta, hogy miért. Édesanyja, az én egyik nagymamám, született Guttman Ida, zsidó volt, a férje viszont hívő katolikus. A nyilas hatalomátvétel után híre ment városunkban, hogy a kegyetlenségei miatt rettegett Csatáry a vegyes házasságokban élő zsidókra is vadászik. Őket is a gettóba, majd a haláltáborokba hurcoltatja, holott ezt tudomásom szerint még az akkori törvények sem követelték meg. A nagymamám elrejtőzött, de valaki feljelentette. Csatáry azonnal a téglagyári gettóba, majd marhavagonba hajtotta. Édesapám elkeseredésében emiatt akarta őt agyonlőni".

A merénylet nem sikerült. A város legismertebb fogtechnikusaként és az Imperial Szálló közkedvelt dzsesszdobosaként Zsurovsky életében sosem fogott fegyvert a kezébe, máig nem tudni, honnan szerzett pisztolyt. Tette után elmenekült, de rejtekhelyét besúgták. A Gestapo szembesítette tettével, aztán Csatáry elé vitték, aki állítólag azt üvöltötte: "Engem akartál megölni, de te döglesz meg!", majd feltuszkolták a legelső induló transzportra.

Likér Márta felidézi, hogy édesapja akkor egész este "Csatáry embertelenségeiről beszélt". Nagyanyja állítólag Ravensbrückben pusztult el, de apja Sachsenhausenből végül visszatért. Édesapját egyébként fiatal korában életvidám, társaságot kedvelő emberként jellemezték. – Az én emlékezetemben viszont magába zárkózott, mindenkivel szemben bizalmatlan, gyakran betegeskedő emberként él. A most nyilvánosságra került periratok szerint a bíróságon is szűkszavú volt. Nagyon félt az újabb háborútól. Házunkban rejtekhelyet alakított ki, amelyben mindig nagy mennyiségű cukrot, lisztet, hordónyi zsírt tartott – emlékezik vissza a lánya. Ő sem tudott semmit arról, vajon hova menekült Kassáról Csatáry, de amikor nemrég meghallotta a Kossuth Rádióban, hogy őrizetbe vették, előjöttek a tragikus emlékek.

– Nem vagyok bosszúálló, de egyfajta elégtételt éreztem, hogy lám, a családunknak és sorstársainknak annyi szenvedést okozó, emberi mivoltából kivetkezett szörny sem kerülheti el a számonkérést – mondja a zsidó asszony.

(Nol nyomán)