Kb. 3 éve költöztünk jelenlegi lakóhelyünkre - egy társasház, a földszintem egy cigány családdal. Ennek a családnak a nőtagjai szinte az első pillanattól elkezdték az ellenünk való támadásokat, bár ez eleinte csak abban nyilvánult meg, hogy a szomszédoknak, a környéken lakóknak hazugságokat terjesztettek rólunk. Igaz, fájt, hogy jó páran ennek hatására ellenségesen kezdtek viselkedni, de nem reagáltam ezekre, mert azt gondoltam, idővel majd megunják.

Sajnos nem így történt, hanem egyre nyíltabban támadnak, már nemcsak engem, hanem a gyerekeimet is. Állandóan a ház előtt tanyáztak, ha épp jövünk haza a bejárat elé állnak, A gyerekeimet, ha egyedül voltak, különféle trágár jelzőkkel illeték, aztán eljött az az idő is, hogy a 15 éves lányomat a lépcsőházban megtámadták, a falhoz lökték. Hiába hívtam a rendőrséget, tanú nem volt, ők pedig egész egyszerűen letagadták.

Egy nap a nagyobbik lányuk a ház előtt hátulról nekem esett és megvert. Semmi okot nem adtam rá sem akkor, sem előtte.
Oltári szerencsém volt, hogy ennél az esetnél volt tanú, így fel tudtam jelenteni őt. Igaz,sokra nem mentem vele, mert azóta hónapok teltek el, szinte semmi nem történt, bár több alkalommal is panaszt tettem, mert a fenyegetések és zaklatások nem szűntek meg,

Eljutottam arra a szintre, hogy állandó rettegésben élünk. Félek kimenni az utcára, a gyerekeimet állandóan kísérgetni kell, mert minden alkalmat kihasználnak, hogy bánthassák valamelyiket vagy engem.

Nincs senki, aki kiállna mellettünk. Nincs a városban rokonunk, senki, aki megvédhetne. A legutóbbi esetnél, mikor rendőrt hívtam, azt mondták, költözzünk el - azzal megszabadulnánk ebből a helyzetből.

Az emberek félnek attól, hogy közbeavatkozzanak, vagy egész egyszerűen a maximális közöny mutatkozik rajtuk.
Idegileg teljesen kikészít minket ez a mindennapossá vált kínlódás és mélységesen elkeserít, hogy sehonnan nem kapok segítséget.
Hatalmas csalódást okozott a rendőrség, nem szolgál és véd, hanem tojik magasról mindenre. Költözzünk el, kerüljük őket... Vajon hogy az életbe? Már rég elköltöztünk volna, ha lenne rá lehetőség. Nap mint nap az ajtajuk előtt kell elmennünk.

Majd ha vér folyik? Attól tartok okkal, hogy hamarosan ez is megtörténik.

Nem is tudom, talán még reménykedem, hátha akad valaki, aki képes segíteni, hasznos tanácsot adni.

(Olvasónktól)