Nyaralásom második napján meglátogattam a híres Shwe Dagon pagodát a volt fővárosban, Yangonban. Lenyűgöző építmény, rengeteg ember látogatja nap mint nap, burmaiak és turisták egyaránt. A pompás Buddha-szobroktól leesett az állam, de a legnagyobb meglepetést egy helyi fiatalember okozta, aki egy horogkeresztes pólóban sétált velem szemben. Igaz, a balra forgó szvasztika megjelenik a buddhizmusban (is), mint vallási szimbólum, de ez jobbra forgó, sarkára állított volt. És hogy teljes legyen a kép, a ruhadarab hátoldalán a „márkanév” is olvasható volt – NAZI. Se köpni, se nyelni nem tudtam természetesen.

Néhány nap múlva egy buddhista monostort kerestem fel, melynek közelében ajándéktárgyakat árultak fiatal lányok. Az egyiken igencsak megakadt a szemem, mert egy hasonló pólót viselt, mint a fentebb említett srác. Hajtott a kíváncsiság, hogy kiderítsem, hol vásárolta, de sajnos nem értett angolul eléggé ahhoz, hogy megértse a kérdésemet. Mondanom sem kell, a történtek után már mindenkinek a ruházatát és a boltok kínálatát figyeltem árgus szemekkel. Napokig semmi eredmény, aztán elutaztam a tengerpartra, ami hat órai zötykölődésre van Yangontól. A pálmafás parton sétálva ismét találkoztam egy „burmai nácival”. Nem volt valami barátságos tekintete, úgyhogy megmondom őszintén, nem mertem leszólítani, hogy „Hé haver! Hol vetted a pólód?”.

Lassan elérkezett az üdülésem utolsó napja, úgyhogy vettem a bátorságom, és megkérdeztem az egyik helyi ismerősömet. Persze csak úgy óvatosan, mert még mindig tartottam attól, hogy a téma puszta említése miatt is nyakleves jár. A szvasztika szót nem értette, ezért lerajzoltam neki. Erre ő:

- Ó persze, a náci póló. A plázákban lehet kapni. Szeretnél egyet venni?

Mire én elmeséltem neki, hogy ezért Európában minimum pénzbüntetés jár, ha valaki ilyen ruházatban jelenne meg az utcán. Természetesen érdekelt, hogy hol lehet kapni, így hát elvitt egy öt emeletes bevásárlóközpontba.

Ahogy beléptünk az első ruhaüzletbe, az ismerősöm egyszerűen megkérdezte az eladót:

- Náci póló van készleten?

Kissé aggódva körbenéztem, hogy mikor ugranak ránk a biztonságiak, mert még akkor sem hittem fel, hogy ez Burmában teljesen rendben van. Az eladó készségesen végignézte a polcokat, és közölte:

- Szokott lenni, de most nincs. Nézzétek meg ebben és ebben az üzletben, ott valószínűleg lesz.

Ezután még vagy négy-öt boltot megnéztünk, és mindenhol segítőkészen átnézték a készletet. Három üzletben lehetett kapni különféle NAZI-pólót, de több eladó is mondta, hogy kifutóban van a divatból, régebben sokkal több volt raktáron. Mindenesetre egyet vásároltam emlékbe.

A póló eleje illetve hátulja

Hogy teljes legyen a történet, itt-ott hatágú csillaggal is lehetett találkozni.

Néhány vicces nevű terméket is sikerült lefotóznom.

A tréfát félretéve próbáltam megfejteni, hogy lett az egykori katonai diktatúrából néhány év alatt „demokratikus” állam a szólásszabadság teljes tiszteletben tartásával. A helyzet természetesen korántsem ez. A különböző jelek, szimbólumok szabad használata véleményem szerint a következők miatt lehetséges Burmában:

(Olvasónktól)