Egy perces néma csend után háromezer fekete léggömb szállt fel a Kossuth térről szombaton, emlékeztetve a bankokat és a kormányt arra, hogy a BAÉSZ legszerényebb becslése szerint ennyi adóst kergettek öngyilkosságba.
A megrázó látvány nem került a híradásokba. Itt látható 6:50-tól. Tudjuk, hogy a médiát is a pénzhatalom irányítja, aminek sem háromezer, sem hárommillió nem számít. Nem lehetnek illúzióink.
A média hallgatása és csúsztatásai mellett a kormány is elkezdte a trükközést. Kásler Árpád elszánt követői és támogatói, úgy tűnik, kikényszerítetek egy moratórium-meghosszabbítást és egy tárgyalási ígéretet, de kivel is akarnak tárgyalni? Természetesen nem a „gyülekezők” vezérével, hiába bizonyította minden téren alkalmasságát erre. Természetesen nem vele, akinek tömegbázisa, valós felhatalmazása van erre. Szűnni nem akaró kétharmados pökhendi mámorukban ők szeretnék meghatározni, kikkel ülnek tárgyalóasztalhoz. A jelöltek a kevésbé radikálisok, mert eredményesebb olyanokkal tárgyalni, akik vagy nem értik, miről van szó, vagy nagyon is értik. Pénzügyi szakemberek, akik tegnap még az MNB-től kapták a fizetésüket, ma már élharcos adósmentők.
Vége az első felvonásnak. Ha színházban ülnék, azt mondanám, kíváncsian várom a folytatást, de az életemről van szó. Az életünkről... Fekete léggömbök...
K. K.
A szerző frissítése: Fehér léggömbök
Hét éve számtalan írásom, videóm, plakátom megjelent ezen a portálon. Facebookos megjegyzésekre eddig semmilyen formában nem reagáltam. Nem azért teszek most kivételt, mert érzékeny alkotói lelkületembe gázoltak egy negatív kritikával, hanem azért, hogy okuljon belőle az, akinek van még esélye a „Mátrixból” való szabadulásra.
A kiemelt hozzászóló megjegyzése: "Fenti cikk szamomra semmi konkretat nem mond, frazispuffogtatas.Olyan mint a leggombjeik, elszallnak a szelben”"
Ismét csak egy frázissal tudok válaszolni. Ennyi empátia van a mai magyar társadalomban, és ezzel le is zárhatnám a mondandómat. Kezet rázhatnék a kritikusommal, és – testünkön a csatlakozókkal – együtt úszkálhatnánk boldogan az életnek hitt nyálkában.
Válaszolhatnám azt is: ők, az ő léggömbjeik? Ember, te nem vagy magyar! ... És ismét kezet rázhatnánk.
Jól megmondtuk egymásnak, és elégedetten bámuljuk a monitort, Smith ügynök pedig nyugodtan dőlhet hátra a fotelben, a „program” kiválóan működik.
Tény, ezerszer kimondott dolog, hogy a pénzhatalomnak nem számít emberélet, hogy a média úgy tálalja a híreket, ahogyan ők megrendelik. Az, hogy ezeregyedszer kimondom akár általánosságban, akár konkrét eseményekkel kapcsolatban, valóban nem sokat jelent. Veszélyes is, mert amit az ember sokszor hall, hajlamos megváltoztathatatlan tényként kezelni. A „programban” ez is meg van írva. Ezért óriási az vélemény nyilvánítók felelőssége.
Azért bátorkodtam „frázisokat” használni, és a jövőben is megteszem, mert hiszek abban, hogy egyre kevesebb mátrix program szerinti véleményt fogok látni legalább a Kuruc.info Facebook-megjegyzései között.
Évekkel ezelőtt egy ígéretes, nagy tömegeket megmozgatni hivatott tüntetés kudarca utáni estén sokat töprengtem azon, miért nem tudunk összefogni. Gömböket láttam zaklatott álmomban, és valami vízszintes és függőleges vonalakat. Az álom válasz volt kérdésemre.
A „kockafejű ”németeknek, a szögletes arcvonású és gondolkodású indoeurópai népeknek nem gond az összefogás. Könnyű a kockákat egymásra rakni, ráadásul horizontális mentalitásúak. Mi, magyarok, kerek arcú, gömb gondolkodású indivíduumok vagyunk. Próbáljunk piramist építeni gömbökből. Nem megy. Mi vertikális emberek vagyunk. Van némi elintéznivalónk a földi sártengerben, de a génjeinkben, a nyelvünkben tudattalanul is őrizzük, hogy mi fentről jöttünk. Lesz magyar feltámadás, és elvégezzük, amit kell. Égi jelre, nem egymást agyonnyomva, csupán szelíden megérintve egymást, mint egy csokor fehér léggömb.
K.K.
