Engedjétek meg, hogy hasábjaitokon keresztül reagáljak az Index portál Steve Ballmer munkásságát méltató cikkében fellelhető, engem ért igaztalan kritikára.

Amikor 2008. május 19-én megdobáltam tojással az említett Microsoft-vezért, a következő társadalmi, gazdasági és személyes tényezők hatására cselekedtem:

1,) A Gyurcsány-kormány éppen aznap kötött egy 25 milliárd forint értékű keretmegállapodást a Microsofttal (állítólag nem is 25, hanem 35 milliárdra kötöttek aznap szerződést). Azért jött ide Ballmer, hogy aláírja a szerződést (és felmarkolja a pénzt ). Erre a keretszerződésre kiírt közbeszerzési pályázatot több hazai cég is sérelmezte, és bíróságon támadták meg azt. Csak hallomásból értesültem róla, hogy pont 2008. május 19-én lett volna ennek a tárgyalása, de a bíró éppen aznapra beteget jelentett. (Ezt egy interjú keretében Budaházy műsorában bővebben kifejtettem.)

2,) Akkor épp az ELTE informatikai igazgatóságán dolgoztam rendszergazdaként. Linux alapú rendszerek üzemeltetésével foglalatoskodtam. Velem együtt több kollégám és főnököm is azon az egybehangzó véleményen volt, hogy nettó pénzkidobás szoftverhasználati engedélyt vásárolni a Microsofttól, pláne nem ennyi pénzért. Ez gyakorlatilag a „hologramos matricák” garmadát jelentette, semmi kézzelfoghatót. Már akkor a „szabad szoftverek” széles skálája volt elérhető. Akkor még két általam ismert magyar Linux disztribúció is létezett: az UHU Linux és a BlackPanther. Bármelyikbe is a 25 milliárd Ft töredékét belefektetve akár még szoftvernagyhatalommá is válhatott volna ez az ország.

3,) Másrészt én - mint a Microsoft szakmai minősítésével rendelkező informatikus - is azon a véleményen voltam, hogy az oktatásban mindenképpen a nyílt szoftvereket szabad csak támogatni. Igen, több MCP (Microsoft Certified Professional) vizsgával is rendelkeztem.

4,) Az incidens a Corvinus egyetemen történt, ahol számottevő „gazdasági szakembert” képeznek ki. Az eset napján 247,17 Ft volt 1 euró, 158,26 volt 1 USD és 151,78 Ft volt a svájci frank. Ha az aznap kidobott pénz akkor benne marad a magyar gazdaságban, akkor lehet, hogy teljesen másként éljük meg a mostani „válságot”. Hogy ez a teremben ülő gazdasági szakemberjelöltek közül egynek sem fordult meg a fejében, az nem az én szegénységi bizonyítványom.

Az már csak érdekes utózöngéje az ügynek, hogy az azóta napvilágra került biztonsági kockázatot is elkerülhettük volna. Vélhetőleg most is tele van a közigazgatásunk nyitott kapukkal, melyen kedvükre közlekednek, és a legféltettebb adataink között turkálnak gyarmatosítóink. És akkor még rám mondja az indexes firkász, hogy „zavart fiatalember”?...