Tizenéves fejjel, még nem sokat láttam a világból. Leginkább csak arról tudok írni, hogy mi folyik ott, ahol naponta 8-10 órát töltök. Az iskolát több cikkben is dicsérik, kihangsúlyozzák, hogy mennyire szabad szellemű ez a gimnázium, és hogy milyen kötetlen a viszony a tanárok és a diákok között. Leghíresebb ismérve az iskolának a liberalizmusa. Ha egy szóval kellene leírnom az iskolát, akkor csak annyit mondanék, hogy cionista. Ez a Berzsenyi Dániel Gimnázium.

Az iskola felnevelt több „híres” személyiséget is. Például Tom Lantost, Mérő Lászlót, Popper Pétert... De térjünk vissza a napjainkban tapasztalható eseményekre.

Az iskolában körbejárva találkozhatunk olyan termekkel, melyeket valószínűleg a tanárok és a diákok együtt „díszítettek fel”. A falon több, a diákok által készített poszter is található. Egyet alaposabban szemügyre vettem. A tetején nagy betűkkel azt láttam, hogy ünnepek. Majd elrettentem a cím alatt látható szövegektől. A poszteren zsidó ünnepek, kifejezések, és azoknak a magyarázatával szembesültem. Rápillantottam egy másik tablóra is, de mikor megláttam a sárga csillagot rajta, rögtön meggondoltam magam, hogy tovább olvassam-e.

Rendkívül nagy csalódással töltött el az idei október 23-ai „ünnepség”. Egy irodalomtanár és az osztálya szervezte. Az ünnepségről előre annyit mondtak, hogy majd filmet fogunk nézni. Tudtam, hogy az iskola, ahogy ők fogalmaznak: „nem mindennapi módon szokta az ünnepeket lebonyolítani”. Ez a nem mindennapi lebonyolítás idén annyit jelentett, hogy megnéztük a Megáll az idő című filmet. A film végén szembesültem azzal, hogy egy szó sem esett az '56 októberi történésekről. Nemhogy a pesti srácokról és arról a több ezer emberről, akik életüket áldozták a hazáért. Tudtam, hogy nem lesz órákig tartó megemlékezés, de én úgy gondolom, hogy a Himnusz meghallgatását, illetve egy egyperces néma csendet megérdemelne a több ezer hazafi, akik életük árán próbálták jobbá tenni Magyarország jövőjét.

Hab a tortán, hogy a holokauszt-napi megemlékezésre már megbíztak egy tanulót, hogy forgasson filmet a „holokauszt túlélőivel”. Természetesen a holokauszt-megemlékezést már fél évvel előbb meg kell szervezni és mindent meg kell tenni azért, hogy a lehető legszínvonalasabb legyen...

Az elmúlt években ez a „megemlékezés” úgy nézett ki, hogy minden osztályt köteleztek a Páva utcai zsinagóga, vagyis a holokauszt-emlékközpont meglátogatására. Ahol természetesen 3 órás vezetésben, jobban mondva agymosásban vettünk részt. Illetve elvittek minket szintén több órás túrára a budapesti zsidónegyedbe, ahol több zsinagógát is megmutattak, és természetesen remek „történelmi tényeket” osztottak meg az iskola tanulóival.

Osztálykirándulásokon a zsinagógalátogatás minden évben megismétlődő program. Az egyik osztály utolsó kirándulásán Auschwitzba fog látogatni, hogy megtudják, milyen szenvedéseket élt át több ezer ott kivégzett zsidó...

Tehát jól látható, hogy a programok úgy vannak szervezve, hogy a zsidó kultúra, szokások legyenek a központban. És hogy mindenki megismerhesse a zsidókat, akár akaratuk ellenére is.

Pár szót ejtenék bizonyos emberek viselkedéséről.

Nyilvánvaló, hogy az iskolavezetésben kik ülnek. Ezt nem ragoznám. De meg kell említenem a diákokat és az iskolát képviselő Diákönkormányzat egyik elnökét. Az úriember könnyen felismerhető az arca közepén elhelyezkedő nagy kampós orráról. De ő nem elégszik meg ezzel. Büszkén mutogatja a folyosón a kék-fehér Israel-feliratú Dávid-csillagokkal díszített alsógatyáját. Nyilvánvalóan nagyon büszke a származására és ezt ki is fejezi, bár erre nem hinném, hogy mindenki kíváncsi lenne.

A Diákönkormányzat (DÖK) elnökeit minden évben szavazással választják meg. A szavazás titkosan történik. Idén csak egy nevező csapat volt, és az volt a kérdés, hogy ezt elfogadjuk-e vagy nem. Utólagosan megtudtam, hogy a szavazás úgy történik, hogy ha egy ember is igennel szavaz rájuk, akkor ők az elnökök, és természetesen a pályázók is szavazhattak. Ez aztán a demokrácia... De sajnos ez ellen nincs mit tenni.

Sűrűn kapunk agytágítást arról, hogy a magyar emberek nem dolgoznak, nem képesek a munkájukat rendesen elvégezni.

Társadalomismeret órán a cigányok integrációjának az előnyéről „tanultunk”. Ami igazából arról szólt, hogy a cigányok mennyire jó emberek, és hogy nem szabad őket kirekeszteni... Természetesen a tanár kíváncsi volt a mi véleményünkre is. Közöltük is, hogy nem értünk vele egyet, de a tanár képtelen volt ezt elfogadni, és tovább folytatta a saját eszméjének az átadását.

Mikor valaki nemzeti pólóban érkezett az iskolába, volt, hogy undorral kérdezte meg az egyik tanár, hogy "mi ez a szar?" illetve, hogy normális-e az illető.

A leírtakból mindenkinek feltűnhetett, hogy mennyire próbálják aktív-passzív módon belénk sugározni a saját, cionista eszméjüket. Azt sajnálom legjobban, hogy a jövő nemzedéke ebben a hamis tudatban fog felnőni és csak bábok lesznek ebben az országban. Mert a legtöbben nem gondolják át a hallottakat, hanem elfogadják azt, amit minden nap hallanak. Van néhány ember aki kivétel (köztük jómagam is), és aggódik a társai jövője miatt.

Remélem, sok emberhez eljut a rövid írásom és meglátják, hogy nemcsak a tv-ből, újságokból folyik a töménytelen hazugság, hanem a legsebezhetőbb réteget, a diákságot is igyekeznek hamis útra téríteni.

Az a tény, hogy a diákok közül sokan nem veszik észre, milyen mértékű agymosásnak vannak alávetve, és hamis történelmet oktatnak nekik, egyáltalán nem meglepő. A mai gimnazisták már ebbe a liberális-cionista közegbe születtek bele, és teljesen természetesnek gondolják a zsinagógák, holomúzeumok meglátogatását, a zsidóság áldozati szerepének, kiválóságának és a magyar nemzet bűneinek hangoztatását, valamint a „nácikról” és „fasisztákról” eléjük tárt hazugságokat. Aki nem igyekszik saját erejéből, vagy szülei, rokonai, ne adj Isten tanárai segítségével egy-egy történelmi esemény, vagy éppen napjaink történéseinek valóságos hátterét kikutatni, az soha nem fogja megtudni az igazságot. Mondhatnám úgy is, hogy a virtuális világ lakói hajlamosak valóságosnak tekinteni az őket körülvevő közeget. Sőt, elönti az agyukat a düh, amikor valaki figyelmezteti őket: semmi sem az, aminek gondolják.

A Jobbik feltűnése és a nem egykönnyen cenzúrázható világhálón megjelenő, ténylegesen független és nemzeti irányzatú honlapok és blogok megjelenése azonban egyre több szülőnek és diáknak nyitja ki a szemét. Az igazság keresői – akik közé a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban uralkodó állapotokról tudósító magyar diák is tartozik – egyelőre még kisebbségben vannak. A levél nyomán felcsapó vita hevessége világosan mutatja, hogy mennyire lényeges, és eddig figyelemre alig méltatott jelenségről rántotta le a leplet. Mert tény, ami tény: iskoláink többségben tűrhetetlen liberális-cionista propaganda és hazugságokra épülő történelemoktatás folyik. Kiemelten így van ez bizonyos úgynevezett „elitiskolák” esetében, melyekben meglehetősen magas a liberális szellemiségű, jómódú rétegekhez tartozó szülők gyermekeinek az aránya. Természetesen sok múlik az iskolavezetés beállítottságán, azonban ne feledjük, hogy az iskolarendszer egy erőteljesen hierarchikus struktúra, amely a Fidesz-kormány átalakításai során még inkább központosítottá vált. A tanintézmények vezetői pontosan érzékelik a felső szintről érkező elvárásokat, és a politikusoknak a zsidóság valamint a liberalizmus felé tett folyamatos gesztusaiból világosan megértik, miféle ideológiai és politikai szellemiséghez kell igazodniuk. Melyik iskolaigazgató kockáztatná viszonylag jól fizető állását azzal, hogy betiltja az intézményében zajló liberális és holokausztos propagandát, és az igazság bemutatását követeli meg a történelemtanároktól?

Ugyanakkor úgy az iskolaigazgatók, mint a beosztott tanárok jelentős része maga is ennek a virtuális világnak a gyanútlan lakója, és semmiféle kétely nem merül fel benne az uralkodó ideológia alaptételeivel kapcsolatban. A rendszerváltást követően a katedrákat még mindig benépesítő begyepesedett kommunista tanárok jelenléte is egy valóságos istencsapás volt. Ők azonban napjainkra általában nyugdíjba mentek. (A legtöbb iskolában az elmúlt néhány évben a nyugdíjas korú pedagógusokat mind nyugállományba küldték.) A fiatal tanárok jelentős részének tudatában azonban rettenetesen mély nyomot hagyott az egyetemeken gőzerővel zajló liberális-cionista-holokausztos agymosás. Az is baj persze, ha egy kémia vagy matektanár agya van átprogramozva az uralkodó elit érdekeinek megfelelően. Ha azonban a történelmet, magyart, társadalomismeretet és földrajzot tanító pedagógusok fejében is tévképzetek élnek a világunk sorsát meghatározó kulcsfontosságú eseményeket és jelenségeket illetően, akkor aztán végképp semmi jóra nem számíthatunk.

A tanároknak az a szűk rétege viszont, amelyik tisztán lát, és megőrizte nemzeti tudatát, általában oly mértékben kiszolgáltatott, hogy nincsen bátorsága egyértelműen szembehelyezkedni az iskolákban kötelezővé tett ideológiai elvárásokkal. Képzeljük csak el, milyen kutyaszorítóban van az a történelemtanár, aki szeretné elmondani az igazságot, mondjuk a zsidóságnak a 19. század második felében Magyarországon játszott szerepéről, az „őszirózsás forradalomról”, a Tanácsköztársaságról, Adolf Hitlerről, a második világháborúról, ne adj Isten a holokausztról. Elegendő csak egyetlen gyerek az osztályban, aki egy másik tanárnak, az iskola igazgatójának, a szüleinek (vagy a Tett és Védelemnek, amely már „forró drótot” is üzemeltet ilyesfajta célokra) elmeséli az órán hallottakat, és az igazságot tanító pedagógus úgy repül, hogy a lába nem éri a földet. Mivel pedig a közintézmények vezetői el akarnak kerülni mindenféle botrányt (mert rájuk is rossz fényt vet, így az állásukat veszélyezteti, hogy körükben egy „rasszista”, „náci” kolléga oktatott), ezért valószínűleg valami hajánál előrángatott okot találnak az eretnek tanár kirúgására (létszámleépítés, átszervezés stb.).

Manapság persze már egyáltalán nem elképzelhetetlen az sem, hogy egy tanárt azért távolítanak el valamely iskolából, mert „antiszemita”, „rasszista”, „gyűlöletkeltő” nézeteket hangoztat. Ha pedig egy pedagógus akár csak kételyeit is ki meri fejezni a holokauszt napjainkban érvényes dogmáit illetően, még börtönben is találhatja magát. A mai központosított iskolarendszerben pedig egy „antiszemitizmus”, „rasszizmus” miatt, vagyis ideológiai okok következtében eltávolított tanárnak a legcsekélyebb esélye sincsen újból elhelyezkedni. (A más okokból eltávolítottaknak sincs sok esélye új állást találni.)

A legtöbb, amit a valóban tájékozott, becsületes, hazájukhoz hűséges tanárok megtesznek, az, hogy – mint a kommunizmus idején – igyekeznek a „sorok között” üzenve, szinte feltűnés nélkül elmondani az igazságot. Például úgy, hogy az egyik „lehetséges álláspontként” – metakommunikációs eszközöket is bevetve – közlik a diákokkal, amit fontosnak tartanak, de nyíltan elmondani tilos. Persze így is kockázatosan viselkednek, így aligha lesznek az iskolavezetés kedvencei, és az sem biztos, hogy minden gyerek világosan megérti a tanár kissé homályosan előadott mondandóját. De még ha megértik is, a tömegkommunikációs eszközökben zajló cionista-liberális propaganda egykönnyen semmissé teheti az igaz történelmet tanító és magyarságtudatot diákjaik lelkébe plántáló tanárok erőfeszítéseit.

Mondhatnánk persze, nincs új a Nap alatt: mióta világ a világ, az iskola általában mindig is az uralkodó rétegek elvárásainak megfelelően kívánta oktatni és nevelni a gyerekeket. Azonban manapság az idegen érdekeket kiszolgáló hatalom egyrészt a nemzeti tudat (és nyomában a nemzet) megsemmisítését is célként jelölte meg, másrészt pedig gondolkodni alig képes, műveletlen, engedelmes konzumidióták kinevelését várja el az iskoláktól. Mindebbe pedig semmilyen körülmények között nem nyugodhatunk bele.

Perge Ottó - Kuruc.info