A minap sétáltam haza a párommal és a négyéves gyermekünkkel a Budai Vámnál lévő bevásárlóközpontból. Nehezen bírta a gyomrom a látottakat. Mindennapos, hogy hazafelé menet át kell verekednünk magunkat a kéregető, iszákos hajléktalanokon és árusokon. Útközben persze elkerülhetetlenek a szemtelen, cigit kunyeráló suhancok, vagy a tántorgó, zacskóból épp hígítót szipuzó alakok. De az már gyomorforgató, hogy lépten-nyomon – a játszótéren is – drogosok által hátrahagyott fecskendőket kell kerülgetni.

Gyermekünket nem merjük elvinni a környéken lévő játszóterekre, mert vagy hajléktalanok tanyáznak, vagy drogos fiatalok ütik el ott az időt, vagy egyesek csak megpihennek egy sör és cigi társaságában.

Szintén zavaró, hogy a Komlói út elején a buszmegállóban vagy a dohányboltnál lévő kereszteződésben rendszeresen prostituáltakkal találkozunk. Sok mindent megoldana a környéken az aktív rendőri jelenlét, de ez sajnos kimerül abban, hogy elrobognak a Komlói úton, esetleg igazoltatnak néhány embert, aztán félóra múlva minden kezdődik újra.

Mi egy tisztességes, dolgozó és adót fizető pár vagyunk, akik szeretnének gyermekükkel rendezett környéken élni. Öt éve élünk itt, de az elmúlt egy év alatt siralmassá vált a helyzet.