A Financial Times augusztus 8-i számában Rumer kifejti, hogy ez nyilván a legvégső megoldás, de mindenképpen jobb, mint a jelenlegi véres polgárháború. Az Odesszai tömeggyilkosság után egyértelművé vált, Ukrajna kettészakadt, és semmilyen más megoldás nem tarthatja többé egyben az egymást halálosan meggyűlölt keleti és nyugati országrészeket, és lehetetlen többé e krízisből mint egységes ország kilábalni.

Az USA eddigi politikája csak abban merül ki, hogy mindenért automatikusan Oroszországot hibáztatja, ám a keleti óriást egyáltalán nem zavarja az Obama elnök által vezérelt politikai elszigetelődésból adódó esetleges presztízsveszteség, sem az egyre kétségbeesettebb nyugati szankciókkal által remélt eredmények, hogy Oroszországot „padlóra küldhetik”. Az orosz nép történelme során ennél sokkal kegyetlenebb sorscsapásokat is túlélt, a szankciók eredménye az ország még erősebb összetartása és belső termelés felfuttatása lesz, minek első jelei már megmutatkoznak az orosz mezőgazdasági termelőcégek tőzsdei értékeinek megugrásában.

Ezenkívül a tét Oroszország számára sokkal komolyabb, mint az USA, és nyugati „szövetségesei” számára. Ukrajna közelsége vitathatatlan előnyt ad az oroszoknak katonapolitikai szempontból is, mint ahogy korábban egy NATO-tábornok kijelentette: ”Ha háború indul Oroszország ellen, még az sem biztos, hogy az oroszok győzelmi felvonulására idejében odaérünk...”

Csetneki László
Bécs