A hír megdöbbentő lehetett volna, ha magyar gyermek születik harmadik gyermekként 23 éves anyukája nagy örömére, spontán szüléssel…

A hír azonban üzenetértékű. Üzeni, hogy míg egy magyar pár százszor meggondolja, hogy mikor, milyen körülmények közé, milyen anyagi háttérrel vállal gyermeket, addig a cigány származású nők nagy többsége, akár van párjuk, akár nincs, szülnek, amíg szülőképesek.

Hogy el tudják-e tartani? Lesz-e mit enni a gyereknek? Tudja-e iskoláztatni? Lesz-e otthona? Ezek a kérdések fel sem merülnek, így nyilván megválaszolni sem kell őket. Az életforma és az állam által hozzá biztosított szociális ellátórendszer, az igazságszolgáltatás sokszor politikailag manipulált működtetése megfelelő hátteret biztosít a cigányság részére ahhoz, hogy ne teremtő munkával jusson jövedelemhez, s hogy a gyermekvállalást is lealacsonyítsa jövedelemszerző tevékenységgé...

Az elmúlt 25 év kormányai, politikusai azonban a „ránk tört” demokráciában a nyugatról átvett, s addig még könyvből se ismert alapjogokat sajátosan értelmezték és értelmezik. Látszólag jogokat védenek – például kisebbségi jogokat – ugyanakkor újra és újra jogsértést követnek el a többségi társadalom sérelmére. Ha valaki szót emel a nem megfelelő, sőt teljes mértékben katasztrofális kisebbségpolitika miatt, vagy egyszerűen csak cigánynak nevez cigány embereket, ne adj Isten annak sajátosságai miatt cigánybűnözésnek nevezi egy embercsoport büntetőjogi kategóriába tartozó magatartását, azonnal lerasszistázzák.

Nincs olyan egészséges lelkületű ember ma Magyarországon, aki ne tudná, hogy bizony nagy baj van a cigányság háza táján, s igen nagy sérelmeket szenved emiatt az egész ország, s annak minden lakója. Ha ez a cigánypolitika tovább folytatódik, akkor nagyon rövid időn belül olyan lélekszámot ér el a cigányság, hogy az ország megbénul. Generációk nőttek fel úgy, hogy soha egyik szülőjüket, felmenőjüket sem látták dolgozni, soha nem kellett időben felkelniük, vagy épp időben odaérniük valahová, a megélhetéshez szükséges pénzt vagy a postás hozta, vagy osztják a „tanácsnál”, vagy éppen elvették mástól.

Ezzel párhuzamosan az egyre több munkával egyre kevesebbet kereső értékteremtő emberek lélekszáma csökken, hiszen felelősséggel gondolkoznak, és ahogyan mondják, a „semmire” nem vállalnak gyermeket…. Ha ez így megy tovább, kisebbségbe kerülnek az értékteremtő, dolgozó emberek az ingyenélő, soha egy gazszálat arrébb nem tevőkkel szemben.

Felvetődik a kérdés: a nem dolgozó, lumpen- vagy épp bűnözőréteg fogja eltartani az országot? Ők fogják kitermelni a nyugdíjat, a szociális segély, a családi pótlék alapját? Ha nem lesz, aki dolgozik, akkor kinek az adójából vonják majd le azt az összeget, amit utána kiutalnak az élősködőknek?

Nos, a fenti folyamatot sokan látják, és vannak, akik egy mondattal ezt szóvá is tették. Erre Szanyi Tibor Európai Unióban életét tengető hazánk selejtjének megoldási javaslata nem lévén a kurva anyját szidta a jobbikosoknak és szavazóinak. S ilyen ember képviseli hazánkat az Unióban? Ilyen felelősen gondolkodó ember évtizedekig ült a Parlamentben, és döntött emberek sorsáról? Ette az ország kenyerét, s egymillió embernek szidja az édesanyját?

De nem állták meg az áljogvédők, a hisztériakeltők, a cigányság mesterségesen nyomorban tartásában érdekeltek, még tüntetést is szerveztek. Hosszú percekig náciztak, fasisztáztak, de miért is lettek nácik a jobbikosok? Mert megjegyezték, hogy az év elsőszülöttje cigánygyerek? Mert a tüntetők szerint a nyomor és a szegénység miatt zárják börtönbe a cigány elkövetőket, s ezzel szemben a Jobbik politikusai kimondták, hogy van cigánybűnözés? Mert minden egészséges embert felháborít, elborzaszt, hogy idős, egyedülálló embereket különös kegyetlenséggel mészárolnak le néhány forintért, használati tárgyért, hogy az egyik nap szabadult elkövető másnap két nőt támad meg, s erőszakol meg?

Ki lehet jelenteni, hogy az igazi rasszizmust ezek a tüntetők, s hasonszőrű barátaik testesítik meg hazánkban, s áldozatai a magyar emberek, akik még többségben vagyunk.

A „cigánygyilkosságok” áldozatai és családjaik már milliós kártérítéseket kaptak úgy, hogy az ügy még jogerősen be sem fejeződött, a különös kegyetlenséggel agyonvert Szögi Lajos, s a halálra késelt Marian Cozma családja egyetlen fillért sem kapott. Na ez a legfelháborítóbb kettős mérce, állami szintre emelt intézményesített rasszizmus!

Javaslom annak a 80-100 embernek, hogy költözzenek be a cigányok közé, éljenek velük egy utcában, szomszédságukat élvezve, járassák gyermekeiket túlkoros cigánygyerekekkel egy osztályba, s kívánom nekik, hogy a tapasztalást követően, ami nem egyenlő az előítélettel, sikítva, sírva, könyörögve keressék a Gárdát, a Szebb Jövősöket, a Betyársereget, hogy segítsenek!

dr. Ulics Erika, a Jobbik Jogsegélyszolgálatának és Kabai Alapszervezetének tagja