Kicsivel később egy másik majom is megpróbálja elérni a banánt, de az eredmény ugyanez lesz. Pár kísérlet után egyik majom sem fog már próbálkozni, hisz nem akarnak több zuhanyt.

Most zárjuk el a vizet, és az egyik majmot cseréljük le egy teljesen új majomra. Az egy idő után természetesen elindul a banánért, de legnagyobb meglepetésére a többiek azonnal rátámadnak. Pár próbálkozás után le fog tenni a banán megszerzéséről, mert rájön, hogy minden kísérlet után verést kap a többiektől (holott zuhany már nincs is).

Következő lépésként még egy majmot cseréljünk le egy újra, aki miután elindul a banánért szintén verést kap, de ami érdekesebb, az az, hogy az előző majom is lelkesen részt vesz a bunyóban a többiek oldalán.

Cseréljük le egyesével a megmaradt majmokat és azt fogjuk látni, hogy amikor azok elindulnának a banánért, a többiek mindig csoportosan esnek nekik.

A majmok többségének halvány lila gőze sincs arról, hogy miért nem szabad felmenni a lépcsőn, vagy hogy miért is kell megverni a banánért indulót.

Miután az eredeti öt majmot mind lecseréltük, az újak nem is találkoztak soha a hideg zuhannyal....
Ennek ellenére mégsem fogja egyikük sem megközelíteni a lépcsőt, vagy a banánt... De miért is?

Azért, mert ameddig vissza tudnak emlékezni, ez mindig is így volt errefelé!

Ugye-ugye? Mintha valami hasonlót tapasztalnánk mi is.