Egy magyar anya levele Demszkynek Turul-ügyben
2008-05-01. 08:40
Tisztelt Demszky Gábor Főpolgármester Úr!
Nem vagyok semmilyen pártnak a tagja, nem vagyok szélsőséges, sőt, soha semmilyen szélsőséges megnyilvánulásom nem volt. Soha nem politizáltam – természetesen véleményem nekem is van, de semmilyen fórumon nem nyilvánítottam még véleményt.
Egy egyszerű 3 gyermekes családanya, dolgozó nő vagyok.
Amiért mégis „számítógépet" ragadtam, az a következő:
MAGYAR VAGYOK. Nem szélsőséges, nem fideszes, nem zsidóellenes, egyszerűen csak MAGYAR. Erre viszont nagyon büszke!
Megdöbbenve kaptam fel a fejem a Turul-szobor kapcsán kialakult helyzetet hallva. Elolvastam a történtekről írtakat, az Ön beszédét, és nem értem.
Nemrégiben az Árpád-sávos zászló volt a téma, és csak döbbenten mosolyogtam azon, hogy sem Önöknek, sem tanácsadóiknak nem jutott eszükbe, hogy ez a zászló nem az a zászló. Senki nem jegyezte meg, hogy micsoda történelmi baklövést követnek el.
Most pedig a turulmadár is antiszemita jelkép lett?
Az egyik legfontosabb jelképe magyarságunknak! Ön arról beszél, idézem: " Önök álnaivan úgy tesznek, mintha nem tudnák, amit demonstráló jobbikos szövetségeseik igen: hogy a húszas és harmincas években a Turul Bajtársi Szövetség tagjai szervezték az első az első zsidóveréseket a pesti egyetemeken."
Főpolgármester Úr!
Nem győzőm hangsúlyozni, hogy sem szövetséges, sem pedig „jobbikos" nem vagyok! De azt én is tudom, hogy a turulmadár a MAGYAROK BEJÖVETELÉT szimbolizálja. Az pedig nem a húszas, harmincas években volt!
Véleményem szerint nagy hiba egy képzelt ideológiát gyártani történelmi félremagyarázással – butasággal – bármilyen célt is szolgáljon az.
Főpolgármester Úr!
Úgy gondolom, Ön magyar embernek vallja magát! Ha ez így van, magyar emberként fordulok honfitársamhoz!
A hazaszeretet nem politikai kérdés!
Ápoljuk a múltunkat, hogy legyen jövőnk! Ami erőt adott őseinknek, erőt adhat az unokáinknak is. A mi dolgunk, hogy ezek ne vesszenek el!
A másik indoka, miszerint engedély nélkül építették az emlékművet. Mindenki tudja, hogy nem ez az egyetlen engedély nélküli építmény. De még sosem hallottam, hogy bárki ennyire eltökélten szót emelt volna egy gazdasági érdekből felállított engedély nélküli építmény ellen. Lehet, hogy hibát követtek el a bürokratikus utakon. De az vesse rájuk az első követ, aki nem követett el még hibát.
De mivel az egyik legősibb jelképünkről van szó, nem kellene védelmezni azt? Ön mondhatja erre, hogy akkor ezen a címen szanaszét lehetne ősi jelképként építeni az országban. Természetesen nem. De ez az emlékmű évek óta ott van. Nem zavarja a közlekedést, nincs útban. És feltételezem, hogy irodaházat sem terveznek építeni a helyére. De ha egy igaz hitű magyar arra jár, megpihenteti egy kicsit a szemét rajta, netán erőt merít belőle, akkor az emlékmű jó szolgálatot tesz. EZ pedig lehet egy cél.
Önnek mi a célja?
Önöknek jogukban áll kijavítani – megtéve ezt a gesztust a magyarságnak, így saját maguknak is - ezt a hibát. Így arra kérem, tegyék meg!
Hiszen ha lassan minden ősi jelképet betiltanak, akkor mi marad a múltunkból?
A magyar nyelvünk? És az megmarad?
Még annyit szeretnék csak elmondani, hogy bizonyára Ön is látja, hogy ez már az a pont, amit nem hagyhat a magyar. Higgye el, hogy ez nem presztízsharc, hanem magyarok harca a magyarok ellen. Ennek pedig nem szabad megtörténnie.
Kicsit hosszúra nyúl levelem. Elnézést érte, bár még tudnék mit írni, bevallom.
Végezetül – bizonyíték képen mellékletem egy dolgozatrészletet, amit az interneten találtam.
Kérem, olvassa el, sokat lehet tanulni belőle.
Üdvözlettel: Nyilas Krisztina
UI: Jelen levelemet nyílt levélként elküldöm a minden érintett képviselőnek, illetve média részére is. Nyomtatott példányát pedig alá szeretném íratni mindazokkal – vagy legalábbis egy részével – akik hasonlóan érzik magukat a történtektől, mint én, és egyetértenek kérésemmel.
ŐSEINK "SZENT" ÁLLATAI: A TURUL ÉS A GRIFF
A turul
A turul kétszer játszik szerepet őseink hiedelemvilágban.
1. "Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében - olvassuk Anonymusnál - Ügyek… nagyon sok idő múltán Magóg király nemzetségéből vezére volt Szkítiának, aki feleségül vette Dentu-mogyerben Önedbelia vezérének Emese nevű lányát. Ettől fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni csodás eset miatt nevezték el Álmosnak, mert teherben levő anyjának álmában isteni látomás jelent meg héja-forma madár képében, és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad, és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el.". A Budai Képes Krónika szövegében a középső rész így hangzik: "Álmos vezér anyjának álmában egy héja-forma madár jelent meg, rászállott és ettől teherbe esett, méhéből sebes patak fakadt, mely nem a saját földjén növekedett meg. Ezért történt, hogy ágyékából dicső királyok származtak". Emese gyermeke test és vér szerint az apáé volt, Ugek vezéré, aki maga is a Turul nemzetségből származott. Az álomban érkező turul a közvetlen ős, csak ennek az apaságnak az érvényét erősítette meg, és azt, hogy az utód az apánál különb, a régi ősre hasonlító, de annál nagyobb hatalmú fejedelem lesz. A belső-ázsiai népeknél a víz szimbóluma a hatalmat jelöli. Egy tipikus dinasztikus eredetmondával van dolgunk, melynek lényege, hogy a születendő utódokat már előre magasztalja, és fényes jövő jósoljon egy még nem létező dinasztiának.
2. A turul második szerepe a honfoglalás legendájában van. E szerint a magyarok fejedelme még a levédiai tartózkodásuk idején azt álmodta, hogy hatalmas sasok támadták meg az állataikat és kezdték széttépni azokat. Az emberek megkísérelték megtámadni őket, de nem sikerült, mert mindig máshol támadtak. Ekkor megjelent egy gyors, bátor turul és a magasból támadva megölte az egyik sast. Ezt látva, a többi sas elmenekült. Ezért elhatározták a magyarok, hogy máshová mennek lakni. Elindultak Attila földjére, melyet örökül hagyott rájuk, de az utat nem ismerték. Ekkor ismét megjelent a turulmadár, s a fejedelem fölé szállva lekiáltott neki, hogy kövessék őt, míg el nem tűnik a szemük elől. Az álom után nem sokkal dögvész ütött ki az állatok között, s a mindenfelé fekvő tetemeken lakmározó keselyük közül egy arra repülő turul a magasból lerúgta az egyiket. Ezek után felismerve az álmot e jelenetben, az összes magyarok felkerekedtek és követték a turult. Ahol a madár eltűnt a szemük elől, ott tábort ütöttek, majd ekkor ismét előtűnt, újra követték minden népükkel együtt. Így jutottak el Pannóniába, Attila egykori földjére. Itt aztán a madár végleg eltűnt szemük elől, ezért itt maradtak. Ennek a mondának a valóságos alapja az, hogy a magyarok anélkül, hogy tudták volna valóban addig vonultak Európában nyugat felé, amíg a kerecsensólyom - a turul - fészkel. A múlt, a történelem igazolta, hogy a Turul-mítosz eltűnése - az Árpád-ház kihalása - indította meg a magyar önállóság megszűnését.
A madarak szerepe őseink hiedelemvilágában
A hun, a belső-ázsiai török és a magyar népművészetben fontos szerepet játszanak a madarak. Ezek közül legismertebb a kerecsensólyom (Falco cherrug) - a kutatók egy része e madarat határozta "turulnak" -, az altaji havasi sólyom vagy turul (Falco rusticolus altaicus), a szirti sas (Aquila chrisaetus), a szakállas keselyű (Gypaetus barbarus) és a fakó keselyű (Gyps fulvus). Maga a "turul" szó török eredetű (togrul, turgul=vadászsólyom, illetve "kiváló tulajdonságokkal rendelkező, kedvenc ragadozó madár"). Sólyom-ábrázolást találunk egy Noin-Ula-i szkíta szőnyegen, az issziki halomsír egyik halottjának övén, egy Kr.előtti 1200-ból származó mezopotámiai kődoboz tetején, egy Kr. utáni II. századi párthus király szobrán, egy VII. századi szászánida ezüsttálon és még sok tárgyon. Ott találjuk a hunok címerein, az avarok szíjvégein (keceli lelet), a honfoglalás kori rakamazi tarsolylemezen, hajkorongokon, gyűrűkön és a magyar királyok első címerszerűen ábrázolt szimbóluma is a turul volt. A magyar nyelvben három szó van, amely a sólyomra és a sólyomkultuszra utal: a "kerecsen", a "zongor" és a "turul". A középső a Zsombor férfinévben él tovább. Krónikáink után a "turul" szó - név - hosszú időre feledésbe ment, illetve el kellett felejtenünk. Csak a XIX. században került ismét elő őstörténetünk e fontos jelképe.
http://istvandr.kiszely.hu/ostortenet/024.html
|
