Szevasztok Kurucok!
Érdeklődéssel olvastam a „Putyin cár kitakarította Izraelt Grúziából” című írásotokat, és figyelemmel követem a Tomcat által indított vitát is. Teljesen igaza van mindkét félnek, de egyvalamit figyelmen kívül hagytok, Drága Testvéreim!
Nevezetesen az eredményes hadviselés egyik legfontosabb alaptörvényét, mely szerint az ellenségem ellensége a barátom.
Ugyanis most ez a helyzet. Amiben élünk, mindnyájan jól látjátok – nem kell ismételni – nem demokrácia, hanem a cionista zsidó élettér minél gyorsabb és minél kíméletlenebb kiterjesztése az egész világra Amerika örve alatt, annak hathatós támogatásával, a fogyasztói társadalom szörnyszülöttjével kiirtatva a nemzetállamokat. A jelenlegi világrendet Kohnék, Grünék, Rotschildék és a rabbik jól kifundálták, és eddig ment is minden mint a karikacsapás, már csak kevés lépésre vannak a mi és más nemzetek teljes kivéreztetésétől. A pénz és a hatalom a kezükben van, a lakájmédia mindenhol a tenyerükből zabál, óramű pontossággal játszik a kezükre.
Egyetlenegy dologgal számította el magát a Ószövetség bosszúálló népe: mégpedig azzal, hogy hiába mészároltatták le az orosz cári családot, hiába véreztették ki Leninnel és tömeggyilkos bolsevikjaival szinte egész Oroszországot, hiába kényszerítették térdre a csillagháborús versenyben a Szovjetúniót, az orosz medve mára mégis talpraállt. És itt nem az a kérdés, hogy milyenek a ruszkik, milyen rendszerben élnek, milyen a világnézetük. Minderről mindnyájan szereztünk már tapasztalatokat, felmenőink mindnyájunknak elmondták, hogy kikkel állunk szemben - akinek nem, az magára vessen vagy olvassa a Kuruc.infót.
Nem, nem kell feltétlenül barátkozni velük - márcsak azért sem, mert gondoljátok meg, hozzájuk készül állítólag lelécelni ez a mocsadék Gyurcsány -, de nem árt emlékezni a jó öreg Talleyrandra, az ármány fekete angyalára, akinek Franciaországban még a halálhírét is kétkedve fogadták, egy kortársa a feljegyzések szerint meg is kérdezte - Talleyrand meghalt?
Vajon mi volt ezzel a szándéka?” Ez a kígyó, ez az álnok bestia, aki rendszereket, királyi házakat emelt fel, majd sújtott a porba, aki királyokat szolgált majd árult el, akit soha semmi nem akadályozott meg abban, hogy újra szolgálatába szegődjön annak, akit már korábban elárult, aki bennünket magyarokat is gondolkodás nélkül kiradírozott volna a térképről, nos ez a sátánfajzat mégis tudott valamit.
Mégpedig politizálni, stratégiát építeni, saját jól felfogott - igaz önző – érdekei szerint. Talleyrand ma habozás nélkül hátat fordítana az EU-nak és Amerikának, és Putyinnal tartana, bár lehet hogy utána vissza is csinálna mindent. Mi azért annyi tanulságot levonhatnánk az ő életéből és munkásságából, hogy az ellenségem ellensége a barátom elve alapján nem kell feltétlenül nekirontani Oroszországnak, de nagyon dörgölőzni sem kell hozzá.
Mint ahogy az USÁ-t és az Uniót sem kellene lakáj módjára kiszolgálni, sokkal inkább egy pragmatikus, igazságmondó útra kellene rálépnünk. Fel kellene hívnunk a világ figyelmét arra, hogy amikor imperialista terjeszkedést, a nemzetközi jog sárbatiprását róják fel Oroszországnak, ezt vajon miért nem teszik az Egyesült Államokkal vagy Izraellel szemben? Ha Grúzia lerohanása egy másik állam integritásnak megsértése volt - mint ahogy erről okoskodott Gereben Ágnes a merevegy hazugság rádióban - akkor vajon mi volt Irak hadüzenet nélküli megszállása?
A párhuzamok folytathatók a végtelenségig, nekünk magyaroknak az égbekiáltó igazságtalanságra és aránytalanságokra kellene felhívnunk a figyelmet. Tudjuk: amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek, a zsidók dominálta EU-ban és az USÁ-ban ez jól lemérhető. De mi lenne, ha mi az aréna valamelyik szektorából figyelnénk csak, ahogyan egyik elbánik a másikkal? Tanuljunk a zsidóktól, ez most nem szégyen, ők is így csinálják.
Egyébként pedig nézzétek meg azt a semmire nem jó, magatehetetlen konglomerátum Európai Uniót: mint a fogatlan kutya, csak ugatnak, de nem harapnak. Tudják, hogyha valakik, hát ők aztán igazán nincs mit Putyin szemére vessenek. Az albán légvédelem szerepzavarában lévő Likud Viktornak úgy látszik, még nem szóltak, hogy hátrébb az agarakkal, pedig ők tudják, hogy az igazi vesztesek csak mi lehetünk. Jön a tél, egyik euró honatya vagy honanya sem akarja befagyott seggel kivárni, amíg Putyin cár megnyitja a gázcsapot.Az oroszok már kibírták a napóleoni hadjáratot, túlélték a II. Világháborút, a sztálini éheztetéseket, a gulágokat, éppen a zsidóbérenc grúz bábkormánnyal ne bánnának el?
De mi közünk nekünk mindehhez? Az égvilágon semmi! Igaz, szorítani azért szoríthatunk az egyik félért, no nem a kaftánosért....
Albert Tamás
Érdeklődéssel olvastam a „Putyin cár kitakarította Izraelt Grúziából” című írásotokat, és figyelemmel követem a Tomcat által indított vitát is. Teljesen igaza van mindkét félnek, de egyvalamit figyelmen kívül hagytok, Drága Testvéreim!
Nevezetesen az eredményes hadviselés egyik legfontosabb alaptörvényét, mely szerint az ellenségem ellensége a barátom.
Ugyanis most ez a helyzet. Amiben élünk, mindnyájan jól látjátok – nem kell ismételni – nem demokrácia, hanem a cionista zsidó élettér minél gyorsabb és minél kíméletlenebb kiterjesztése az egész világra Amerika örve alatt, annak hathatós támogatásával, a fogyasztói társadalom szörnyszülöttjével kiirtatva a nemzetállamokat. A jelenlegi világrendet Kohnék, Grünék, Rotschildék és a rabbik jól kifundálták, és eddig ment is minden mint a karikacsapás, már csak kevés lépésre vannak a mi és más nemzetek teljes kivéreztetésétől. A pénz és a hatalom a kezükben van, a lakájmédia mindenhol a tenyerükből zabál, óramű pontossággal játszik a kezükre.
Egyetlenegy dologgal számította el magát a Ószövetség bosszúálló népe: mégpedig azzal, hogy hiába mészároltatták le az orosz cári családot, hiába véreztették ki Leninnel és tömeggyilkos bolsevikjaival szinte egész Oroszországot, hiába kényszerítették térdre a csillagháborús versenyben a Szovjetúniót, az orosz medve mára mégis talpraállt. És itt nem az a kérdés, hogy milyenek a ruszkik, milyen rendszerben élnek, milyen a világnézetük. Minderről mindnyájan szereztünk már tapasztalatokat, felmenőink mindnyájunknak elmondták, hogy kikkel állunk szemben - akinek nem, az magára vessen vagy olvassa a Kuruc.infót.
Nem, nem kell feltétlenül barátkozni velük - márcsak azért sem, mert gondoljátok meg, hozzájuk készül állítólag lelécelni ez a mocsadék Gyurcsány -, de nem árt emlékezni a jó öreg Talleyrandra, az ármány fekete angyalára, akinek Franciaországban még a halálhírét is kétkedve fogadták, egy kortársa a feljegyzések szerint meg is kérdezte - Talleyrand meghalt?
Vajon mi volt ezzel a szándéka?” Ez a kígyó, ez az álnok bestia, aki rendszereket, királyi házakat emelt fel, majd sújtott a porba, aki királyokat szolgált majd árult el, akit soha semmi nem akadályozott meg abban, hogy újra szolgálatába szegődjön annak, akit már korábban elárult, aki bennünket magyarokat is gondolkodás nélkül kiradírozott volna a térképről, nos ez a sátánfajzat mégis tudott valamit.
Mégpedig politizálni, stratégiát építeni, saját jól felfogott - igaz önző – érdekei szerint. Talleyrand ma habozás nélkül hátat fordítana az EU-nak és Amerikának, és Putyinnal tartana, bár lehet hogy utána vissza is csinálna mindent. Mi azért annyi tanulságot levonhatnánk az ő életéből és munkásságából, hogy az ellenségem ellensége a barátom elve alapján nem kell feltétlenül nekirontani Oroszországnak, de nagyon dörgölőzni sem kell hozzá.
Mint ahogy az USÁ-t és az Uniót sem kellene lakáj módjára kiszolgálni, sokkal inkább egy pragmatikus, igazságmondó útra kellene rálépnünk. Fel kellene hívnunk a világ figyelmét arra, hogy amikor imperialista terjeszkedést, a nemzetközi jog sárbatiprását róják fel Oroszországnak, ezt vajon miért nem teszik az Egyesült Államokkal vagy Izraellel szemben? Ha Grúzia lerohanása egy másik állam integritásnak megsértése volt - mint ahogy erről okoskodott Gereben Ágnes a merevegy hazugság rádióban - akkor vajon mi volt Irak hadüzenet nélküli megszállása?
A párhuzamok folytathatók a végtelenségig, nekünk magyaroknak az égbekiáltó igazságtalanságra és aránytalanságokra kellene felhívnunk a figyelmet. Tudjuk: amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek, a zsidók dominálta EU-ban és az USÁ-ban ez jól lemérhető. De mi lenne, ha mi az aréna valamelyik szektorából figyelnénk csak, ahogyan egyik elbánik a másikkal? Tanuljunk a zsidóktól, ez most nem szégyen, ők is így csinálják.
Egyébként pedig nézzétek meg azt a semmire nem jó, magatehetetlen konglomerátum Európai Uniót: mint a fogatlan kutya, csak ugatnak, de nem harapnak. Tudják, hogyha valakik, hát ők aztán igazán nincs mit Putyin szemére vessenek. Az albán légvédelem szerepzavarában lévő Likud Viktornak úgy látszik, még nem szóltak, hogy hátrébb az agarakkal, pedig ők tudják, hogy az igazi vesztesek csak mi lehetünk. Jön a tél, egyik euró honatya vagy honanya sem akarja befagyott seggel kivárni, amíg Putyin cár megnyitja a gázcsapot.Az oroszok már kibírták a napóleoni hadjáratot, túlélték a II. Világháborút, a sztálini éheztetéseket, a gulágokat, éppen a zsidóbérenc grúz bábkormánnyal ne bánnának el?
De mi közünk nekünk mindehhez? Az égvilágon semmi! Igaz, szorítani azért szoríthatunk az egyik félért, no nem a kaftánosért....
Albert Tamás
