Vajon milyen veszélyt jelenthet a világ szabad népeire és nemzeteire az iráni rendszer? Valóban félnünk kell tőle? Egyáltalán: tőle kell félnünk?

Hogy ezen kérdésekre válaszolni tudjunk, vizsgáljunk meg egy-két történelmi tényt!

John F. Kennedy, az USA 35. elnöke volt az utolsó amerikai elnök, aki meg akarta akadályozni, hogy Izraelnek atombombája legyen. Az akkori izraeli elnök, Dávid Ben-Gurion az arab államoktól való paranoiás rettegése miatt úgy gondolta, hogy a zsidó állam megmaradásának záloga az, ha hazája atomfegyverek felett rendelkezik. Ezen törekvését azonban JFK határozottan ellenezte, emiatt a két politikus viszonya végzetesen megromlott. 

A JFK elleni dallasi merénylet és az azt kiváltó események, döntések és az abban tevékenyen részt vevő személyek és szervezetek ismertetése nem tárgya írásomnak, azt azonban érdemesnek tartom megjegyezni, hogy a legújabb kutatások szerint az izraeli titkosszolgálat, a Moszad intim módon részt vett a merénylet végrehajtásában.

Izraelnek valójában több oka is volt arra, hogy Kennedyt elmozdítsa hivatalából. 
Az egyik a már említett atomfegyver-ügyben kialakult kibékíthetetlen ellentét, mely Izraelt gúzsba kötötte, és Ben-Gurion szerint védtelenné tette a határain hörgő arab államokkal szemben.

A másik Kennedy 1963. június 4-én kelt rendelete, mellyel a Federal Reserve System által kibocsátott fedezetlen hitelpénz használata helyett az amerikai nép privilégiumává kívánta tenni a pénzkibocsátás jogát. Az USA monetáris politikáját 1913-as létrejötte óta irányító, magánkézben lévő FED szándékosan adósította el az Egyesült Államokat, és az általa kibocsátott pénzmennyiség után kamatfizetésre kötelezte (és kötelezi ma is!) az amerikai államot. Fontos tény, hogy a FED megalakulása óta az igazgatótanács valamennyi tagja zsidó. Jelenlegi elnöke Ben Shalom Bernanke. Nomen est omen... 

Kennedy meggyilkolása után Lyndon B. Johnson személyében egy olyan elnök került a Fehér Házba, aki már izraeli füttyre ropta a táncot, és az USA-t szilárdan Izrael oldalára állította.

LBJ volt az az amerikai elnök, aki a Fehér Házban először fogadta a zsidó állam miniszterelnökét, Levi Eshkolt. Voltaképpen innen datálódik az USA és Izrael máig tartó szövetsége.

A nagy egymásra találást követően megindult az amerikai segélyek végeláthatatlan sora. Az USA 1967-ig nem folyósított katonai segélyt Izrael számára, 1968 és 1973 között azonban már 1,35 milliárd dollár értékben szállított fegyvereket Izraelnek, és 420 millió dollár gazdasági segélyt juttatott a cionista rezsimnek. Hogy ezt a segélyt és az eltelt évtizedek alatt nekik juttatott amerikai dollármilliárdokat mire fordították, csak találgathatjuk...

Napjainkban a világ több atomhatalmat is számon tart. A teljesség igénye nélkül: az USA, Franciaország, India, Pakisztán, Oroszország és természetesen (ha hivatalosan nem is ismerik el) Izrael. A kérdés adott: ha ezen országok rendelkezhetnek atombombával, vajon mi a gond Iránnal?

Az iráni vezetés minden alkalmat megragadva újra és újra kijelenti, hogy országa a nukleáris technológia békés célú felhasználásában érdekelt és atomfegyver kifejlesztésére nem törekszik.

Egy kicsit játsszunk el a gondolattal: Irán hazudik, és atombombát akar. 

Mennyivel rosszabb-gonoszabb Irán, mint például az Egyesült Államok? Nem Irán működteti Guantánamót, és egy eljátszott-megtervezett terrortámadásra hivatkozva nem Irán támadott meg hadüzenet nélkül két ENSZ-tagállamot. 

És Izrael? Az ENSZ BT határozatait szembeköpve kénye-kedve szerint alázza meg saját földjükön az őslakos palesztinokat. Gyilkol, házakat rombol le, kitelepít, falat épít, feltartóztatja a Gázai övezetben az általa okozott humanitárius katasztrófa elkerülése érdekében érkező segélyszállítmányokat.

És a két barát mérges. Gazdasági szankciókkal fenyegetőzik, katonai akciót helyez kilátásba, a "gonosz tengelyéhez" sorol.

Milyen alapon sorol az amerikai vezetés bármely országot is a "gonosz tengelyéhez"?

Kinek van joga eldönteni azt, hogy ki a jó, és ki a rossz?

Miért lenne gonosz Irán? Mert esetleg atombombát akar? Mert elnöke cáfolja a holokausztot és  Izrael térképről történő leradírozásáról vizionál? (Mint utólag kiderült, a sajtó ferdítette el szavait, valójában a cionista rendszer eltűnéséről beszélt - a szerk.)

A történelemben a tettek számítanak. Nem a szavak, amelyeket a politikusok naponta úgy pufogtatnak, ahogy pillanatnyi érdekük éppen megkívánja.

Beszélhet Bush meg Obama emberi jogokról! Amíg vádemelés nélkül évekig tarthatnak fogva és kínozhatnak meg embereket, addig minden ilyen kijelentésük üres frázis csupán.

Beszélhet Olmert a palesztin államról meg a békés együttélésről! Amíg az ember azt látja, hogy ultracionista suhancok békés palesztinokra lövöldöznek, és az állig felfegyverzett katona lefejeli a háza lerombolása ellen szót emelő palesztint, én inkább Ahmadinezsádnak hiszek.