Rákócza
Megdöbbenve olvastam portálotokon Dobszay Károly Halál a terrorra! című cikkét, amelynek fő alakja egy bizonyos Rákócza Richárd.

Erről a személyről szeretnék Nektek néhány dolgot elmesélni, mivel sajnálatos módon ez a pondró a családunk tagja, noha évtizedek óta nem tartjuk vele a kapcsolatot. 

A cikkben leírt adatok teljesen korrektek. Rákócza Richárd szülei a kommunizmusban afféle mintapárt alkottak, édesapja egy művelt, sokat olvasott gyári munkás (maró) volt a Ganz-Mávag-nál, édesanyja egy szentendrei szövetkezet főkönyvelőjeként ténykedett, miután kijáratták vele a Marxista Egyetem gyorstalpalóját.

Kisfiuk a gimnázium elvégzése után jogi egyetemre ment, de mivel jobban érdekelte a piálás, drogozás, bulizás, így csakhamar kibukott, és képességeihez mérten semmilyen más főiskolát nem tudott elvégezni. (Ha mégis valamiféle diplomával kérkedne a srác, hát arról biztosan állíthatom, hogy hamisítvány, amolyan ecseri doktori. Ebből következően ugye egyértelmű, hogy egy össze-vissza gimnáziumot végzett, érettségizett nímand osztja az észt a blogjában, illetve szánalmas könyveiben…)

Mivel itthon sehogy sem boldogult az istenadta – volt könyvárus egy utcai placcon például, de ennél nagyobb karriert nem tudott befutni –, hát feleségül vette Mészáros Éva nevű hölgyeményt, aki fajtiszta zsidó szuka, ez a mentalitásán már korán kiütközött, és családunknak nagyjából egyöntetűen megvolt a véleménye róla. A nászból két gyermek született, még nehezebbé vált a megélhetés, mígnem jött a nagy ötlet: Mészáros fajiságát kihasználva emigrálnak Izraelbe. A félreértések elkerülése végett: Rákócza nem zsidó, egyetlen csepp zsidó vér nem folyik az ereiben. Ő csak ilyen… Ilyen megélhetési műzsidó, aki úgy gondolja, hogy a hatalmon levőknek kell csontig benyalni annak érdekében, hogy érvényesülhessen. Mert másképp soha nem volt erre képes. 

A zsidó országban jó néhány évet eltöltöttek, közben sikeresen megcsalta a feleségét egy a magyar konzulátuson dolgozó ribanccal. Mészáros más zsidó családokhoz járt takarítani, igazi mesüge módjára képtelen volt megtanulni héberül, az angol is igen nehezére esett. Így hazavágyott, mert amíg férje, aki a háta mögött félrekefélt és egy helyi, magyar emigránsoknak készült szennylapban publikálhatott mindenféle totálisan érdektelen dologról, addig számára csak a megaláztatás jutott. 

Házaséletükhöz még egy apró adalék: Rákócza igazi idegbeteg, aki üvöltözve kommunikált gyermekeivel, pofonok is elcsattantak, melyekből Mészáros is kapott párszor. Ilyen a példamutató liberális, igaz? 

Miután Rákócza rájött arra, hogy még Izraelben – ahol az állam alanyi jogon adott nekik lakást, kezdőtőkét, gyerekeknek tanulmányi támogatásokat, nekik munkalehetőségeket – sem tud feltételezett tehetségének megfelelően érvényesülni – hiszen egy zuglap zugfirkászának lenni még Izraelben is ciki lehet lenni –, hazajöttek, hogy itt folytassák kiemelkedő karrierjüket. 

Számításukban szerepelt a Szentföldről hazavágyó zsidók pátoszának kihasználása, vagyis az, hogy Magyarországon úgyis kivételezettek lesznek, mint a nagypofájú, mellüket döngető zsidók általában. Majdnem bejött nekik. Csak ugye a gének… 

Mivel jóformán vagyon nélkül érkeztek haza, szüleik lakásából kipaterolták az öregeket, és leküldték őket Gyöngyösre, egy negyedakkora lyukba, aztán szépen beköltöztek a Duna-parti családi fészekbe. Rákócza megunván a házasélet monogám unalmát – és megundorodva vízilóvá hízott zsidó feleségétől – egy bírónővel kezdett kapcsolatot, akitől később gyereke született. Rákócza, felismerve a kitörési lehetőséget azonmód váltott, első két fiúgyermekét (ifj. Rákócza Richárd és Rákócza Kristóf) maga mögött hagyva a bírónővel kötötte össze életét. 

Szerintem mindez remek látlelet egy magát embernek nevező, világéletében lélektelen, érzéketlen megélhetési műzsidóról. 

Vegyük számba röviden: Rákócza Richárd nem zsidó, de azt a látszatot igyekszik kialakítani magáról, hogy az. Rákócza Richárd feleségét és gyermekeit magukra hagyta, és szüleit vidékre száműzte. Rákócza Richárd saját nővérével – akit évekkel ezelőtt elveszítette otthonát, így a tél közepén csaknem a fagyhalál fenyegette (azóta az ő helyzete rendeződött) – sem tartja a kapcsolatot, sorsával kapcsolatban tökéletesen közönyös. 

Rákócza Richárd édesapja egyébként többször is hangot adott zsidóellenes nézeteinek, elítélvén a cionista politikát. Mindezt tette még a nyolcvanas évek végén, nem tudom, szegény öreg azóta hogyan képes ránézni kedves fiára, aki egy olyan álarcot vett fel merő számításból, melynél undorítóbb aligha létezik ezen a bolygón. 

Rákócza Richárd mint Mordechai Schoenfeld rosszabbnál rosszabb könyvkezdeményekkel próbálta tudatni a magyar közélettel, hogy létezik, de ez irányú törekvései meglehetősen sikertelenek maradtak. Egy időben még a Blikk napilapnál dolgozott, de ott sem bíztak rá négy-öt soros cikkeknél többet. (Egyben társszerzője a Dopeman c. könyvnek is, és ennyi elég is írói képességeiről. - a szerk.) 

A család nem igazán tud mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy Rákócza Richárd cionista világszemléletű zsidóként próbálja magát eladni, és ennek érdekében a legembertelenebb eszmeiségeket hirdetve-propagálva, akár a magyarok ellenében, kvázi hazaárulást elkövetve őrjöng a neten. 

Komoly karriert nem tudott sem itthon, sem Izraelben befutni, így hol szülein élősködve, később azokat kifosztva, hol más nőre akaszkodva játssza a cionista zsidót – aki személyes emlékeim szerint korábban meglehetősen sokszor és indulatosan zsidózott. 

Legutóbbi szennyes blogposztjában szíven ütött egy mondata: „Ha vannak gyermekáldozatok, az bizonyos fokig sajnálatos – de ennyi.”

Nos, Rákcóza Richárdnak is vannak gyermekei. Legutóbbi információim szerint anyjukkal, a zsidó Mészáros Évával élnek együtt, ezen a címen: 

Budapest, XIII. ker. Róbert Károly Krt. 12/A, 7. em. 32. 

Roppant sajnálatos lenne, ha ők is áldozataivá válnának valamiféle atrocitásnak, de egyébként ennyi. 

(Egyébként a család Rákócza nővéréhez közelebb álló családtagok elítélik ennek a szennyes embermaradéknak az eszméit, ténykedéseit, mi magunk is üldözendőnek tartjuk azt a szellemi terrorizmust, melyet ő képvisel.)

Kuruc.info: Nem mellékesen Rákócza a már említett gazságain kívül aljas módon szabadságharcosnak titulálja a több ezer civil palesztin haláláért felelős Avraham Stern nevű zsidó terroristát is. A fajáruló érdekcionista a motlschoenfeld@yahoo.com e-mail címre várja a munkásságával kapcsolatos véleményeket.

Dobszay Károly tegnapi írásának utóirata:

A tegnapi cikkem megjelenése után néhány olvasónk jóvoltából írásom alanyával kapcsolatban olyan új információkhoz jutottam, hogy magam is megdöbbentem. Ahhoz már hozzászoktam, hogy korunk vívmányainak köszönhetően lassan már semmi sem az, aminek látszik, most azonban egy valóban kirívó esettel állunk szemben.

Minden kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy az egyik leggyalázatosabb és legcinikusabb cionista uszítás szerzője, Rákócza Richárd nem zsidó, hanem csak annak adja ki magát. Ez nem új jelenség, hanem a gyógyíthatatlan elmebetegség egy olyan formája, ami főleg az utóbbi években vált szinte járvánnyá. Neve pedig: idiótizmusba fajuló filoszemitizmus. (Tüneteit szinte az egész jelenlegi politikai „elit“ is magán viseli.)

Nemrég egy Nagy László nevű, magát történésznek képzelő és beteges zsidóimádatáról elhíresült személy (mellesleg a Magyar Antifasiszta Liga elnöke) gyalázta úton-útfélen a magyarság valódi szellemi nagyságait, köztük Wass Albertet. Aztán valaki felismerte, hogy ez a Nagy László néhány évvel ezelőtt még a szintén zavaros elméjű Bácsfi Diána híveként Szálasi-plakátokat ragasztgatott éjszakánkén Budapest utcáin. Azóta nem nagyon hallunk róla. És itt van természetesen régi kedves ismerősünk, a valóságban soha nem létezett Hungarista Hírszolgálat egykori legendás vezetője, Szemenyei-Kiss Tamás is, aki – mit ad Isten – jelenleg, mint meggyőződéses humanista, a cionista hírportálok kedvenc szerzőjeként ontja magából a tömény baromságot.

Mindezek ismeretében már semmin sem csodálkozhatunk. Még azon sem, ha néhány nap múlva esetleg kiderül, hogy ez a Rákócza „Ricsi“ a valóságban tulajdonképpen nem is egy megveszekedett műzsidó, hanem  a szélsőjobb beépített embere. (D.K.)