Néhány román újság megszellőztette, hogy Sztevan Sesum nyilatkozata szerint mintegy 300 szerb testőr, a balkáni háborúk harcedzett katonái nyomoznának Marian Cozma gyilkosai után.
Vuk Jeremics szerb külügyér, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Magyarországon, visszautasította ezeket a „bombahíreket”, melyek szerinte „kizárólag Romániából indultak el.” Amit azonban nem mondott el a szerb külügyér, az az, hogy a magyar rendészeti és igazságügyi miniszter, Draskovics Tibor megígérte szerb kollégájának, hogy támogatni fogja azt a szerb ötletet, hogy egy hét főből álló szerb nyomozóbrigád bekapcsolódjon a magyar hatóságok által folytatott nyomozásba. A nyomozóbrigád a hírhedt Katonai Rendőrség tagjaiból állna, amely a volt jugoszláv, ma Szerb Néphadsereg Belbiztonsági Szolgálatának van alárendelve. Ma ez a Katonai Rendőrség, mely a krízishelyzetekre szakosodott bevetési osztály sorai közt tevékenykedik.
A (román lap által megkeresett) belgrádi belügyminisztériumi szóvivő nem kívánta kommentálni ezeket az értesüléseket. Milan Nesztorovics, a Boszniai Szerb Hadsereg Katonai rendőrségének volt ezredese, aki Zsarko Sesum apja biztonsági cégének igazgatója, és egyben az apa, Sztevan Sesum személyi titkára, elmondta: a szerb külügyér vasárnap reggel 9 órakor tárgyalt kollegájával, Ivica Dacsics belügyminiszterrel és kormányfő-helyettessel, azt kérve tőle, hogy vegye fel a kapcsolatot Draskovics Tiborral, magyar kollegájával, és kérjen tőle engedélyt, hogy hét profi szerb nyomozó bekapcsolódhasson a magyarok munkájába. Ezt megelőzően, a kormányfő helyettest megkereste Sztevan Sesum is, aki egy igen fontos biztonsági cég vezetője és ennélfogva cége, - értelemszerűen - a Dacsics által vezetett Belügyminisztérium hatásköréhez tartozik. A meglepetés akkor történt, mikor Sesum édesapja közölte a belügyminiszterrel, hogy már megkérte öt volt fronttársát, akik jelenleg a bevetési osztály tisztjei, hogy segítsenek neki: „Megkérdeztem őket, miniszter úr, hogy tudnának-e segíteni nekem, mire azt válaszolták, hogy igen, hétfőig szabadok, de ha addig nem oldódna meg az ügy, akkor kérném Önt, hogy engedélyezzen nekik még egy szabadnapot.”
A (román lap által megkeresett) belgrádi belügyminisztériumi szóvivő nem kívánta kommentálni ezeket az értesüléseket. Milan Nesztorovics, a Boszniai Szerb Hadsereg Katonai rendőrségének volt ezredese, aki Zsarko Sesum apja biztonsági cégének igazgatója, és egyben az apa, Sztevan Sesum személyi titkára, elmondta: a szerb külügyér vasárnap reggel 9 órakor tárgyalt kollegájával, Ivica Dacsics belügyminiszterrel és kormányfő-helyettessel, azt kérve tőle, hogy vegye fel a kapcsolatot Draskovics Tiborral, magyar kollegájával, és kérjen tőle engedélyt, hogy hét profi szerb nyomozó bekapcsolódhasson a magyarok munkájába. Ezt megelőzően, a kormányfő helyettest megkereste Sztevan Sesum is, aki egy igen fontos biztonsági cég vezetője és ennélfogva cége, - értelemszerűen - a Dacsics által vezetett Belügyminisztérium hatásköréhez tartozik. A meglepetés akkor történt, mikor Sesum édesapja közölte a belügyminiszterrel, hogy már megkérte öt volt fronttársát, akik jelenleg a bevetési osztály tisztjei, hogy segítsenek neki: „Megkérdeztem őket, miniszter úr, hogy tudnának-e segíteni nekem, mire azt válaszolták, hogy igen, hétfőig szabadok, de ha addig nem oldódna meg az ügy, akkor kérném Önt, hogy engedélyezzen nekik még egy szabadnapot.”
Innen kezdve a dolgok olajozottan működtek
A kormányfő-helyettes még két szerb tisztet küldött Magyarországra, azzal a hivatalos megbízással, hogy védjék Sesum családját, mivel a három sportoló ellen elkövetett támadás egy előre eltervezett bűncselekmény volt, nyilatkozta Mirko Sztojanovics, belgrádi önkormányzati képviselő, Dacsics kormányfő-helyettes barátja. A két tiszt helikopterrel repült Magyarországra, hogy utolérjék a hamarabb indult öt kollégájukat. Ezek után elosztották egymás közt a feladatokat, mégpedig úgy, hogy minden magyar nyomozócsoporthoz jutott egy szerb tiszt. A szerb külügyminiszter közelgő, hétfői napon esedékes magyarországi látogatása volt a szerb és a magyar hatóságok közötti koordináció gyorsaságának és sikerességének fő katalizátora.
Az elfogás
Az első letartóztatáskor, amikor Németh Győzőt és Raffael Sándort, valamint az autójukat vezető nőt elfogták, az osztrák hatóságok nem figyelték a közúti forgalmat, nem állítottak fel szűrőket, hanem üldözőbe vettek három őrült iramban száguldó autót, melyek az osztrák-olasz határ felé tartottak, és melyek közül az utolsó kettőben a magyar-szerb vegyes nyomozócsoportok ültek, bőszen követve az első autóban levő gyilkosokat. Az üldözést meggátolta, hogy Ferencz Géza százados a gyilkosok autóját vezető nő szerencsétlen manővere közben balesetet szenvedett. Andreas Stoirer, a hartbergi közúti rendőrségének főnöke, aki szintén balesetet szenvedett az üldözés során, s valószínűleg sértett önérzete miatt, azt nyilatkozta, hogy nem mondhat semmit a gyilkosok elfogásának körülményeiről.
A Sztojka-klán másik két tagját elfogták Sesum emberei
Hétfőről keddre virradó éjjel a szlovén határőrök elfogtak egy csoport pakisztáni illegális bevándorlót, akik az őket Olaszországba vezető kalauzaikra vártak. Miután a pakisztániak személyleírása alapján kiderült, hogy a „kalauzoknak” közük lehet a veszprémi alvilághoz, a szlovén határőrség egy embere jelezte Sesum titkárának e gyanúját. Sesum emberei Triesztbe utaztak, és ott az ázsiaiak leírása alapján, elkapták a „kalauzokat”, akik most a szerbiai Csacsak helységben vannak. Itt, Milan Nesztorovics szerint, megtudnak majd mindent a Sztojka Iván és Raffael Sándor által vezetett csoportról. Milan Nesztorovics a következőképp nyilatkozott telefonon: „Most minden gond nélkül megismerhetjük a klán tagjait, és tudni fogjuk, hogy mi történt abban a lokálban”
A „300-as” elterelés
A belgrádi Blics riporterétől telefonon megtudta a lap, hogy Sztevan Sesum egyszer sem beszélt a 300-as számról, amikor megemlítette annak a lehetőségét, hogy fia bántalmazóinak nyomába eredne. A B92 rádió megkérdezte Sesumtól, hogy tervezi-e egy, az alkalmazottaiból álló kommandó felállítását a gyilkosok kézre kerítésének céljából. Arkan bajtársa így nyilatkozott: „Majd' 320 alkalmazottam van, akik mindennap dolgozni járnak, hogy eleget tegyenek a cég által vállalt és aláírt igen komoly szerződéseknek. Ha Ön ilyesmit kérdez tőlem, azt jelenti, hogy sem az üzlethez, sem az újságíráshoz, sem a katonai ügyintézéshez nem ért. Egy kommandós csapat maximum 9 emberből áll” - nyilatkozta Sztevan Sesum, Zsarko édesapja.
(Silviu Tudor Saladjar, Jurnalul - olvasónktól)