Előre bocsátanám, hogy nem érzem magam rasszistának.

Elmesélném kis történetemet, mely egy kis sárréti „városkában” történt meg velem, ahol élek. A történet teljessége érdekében visszanyúlnék kicsit régebbre, 1987-ben költöztünk vissza anyám szülővárosába, ami akkoriban nem ígért meggazdagodást, de egy nyugodt, békés élet reménye volt, mígnem kb. 6 éve roma származásúak költöztek a környékre, ma már négy házban laknak roma származásúak a környékben (az egyik mellettünk).

Eleinte nyugalom volt, nem kerestük velük a kapcsolatot, tehát az „élni és élni hagyni” politikát folytattuk. Majd 2 éve elkezdődött, az egyiket lopáson kapták rajta, ebben az évbe a környékünkön ugrásszerűen megnövekedett a lopások száma, örültünk, hogy minket kihagytak, mondván, a szomszédból úgy sem lop. Ami, eddig kopogjuk le, nem történt meg, de a kb. 300 méterre lévő boltot nem kímélték. Ehhez kapcsolódik történetem: 2009. nov. nyolcadika volt, vasárnapról hétfőre virradó éjjel, feltörték a boltot, cigit, kávét, alkoholt zsákmányoltak a betörők. Ami már manapság sajnos megszokott. Hétfőn reggel nyolcra érkeztem be a munkahelyemre, mely egy helyi kis számítástechnika bolt, hozzáteszem, a hétvégét barátnőmnél töltöttem kb. 40 km-re egy másik városban Kb. 2 órára rá megjelent két helyi rendőr két nyomozóval nálam. Miután tisztáztuk, hogy én nem tartózkodtam itthon, öcsém felől érdeklődtek, mit dolgozik, kik a barátai, hol járt tegnap este. Majd elmentek, ekkor még nem tudtam, miről van szó. Hazasiettem, öcsém aludt, mivel éjszakai műszakba osztották be, sőt már vasárnap este 10-re bent kellett lenni neki (ez kb. 11 körül volt). Öcsémet felköltöttem, és beszélgettünk a házunk konyhájában, hogy mi történhetett. Ekkor észleltük, hogy a rendőrök már az előtérben vannak, és anélkül, hogy minket megkérdeztek volna, be kívánnak jönni a lakásba.

Miután bejutottak, öcsémre ránézve első kérdésük: „ön ivott?” Nálunk még alkohol sem szokott otthon lenni, mivel egyikünk sem fogyaszt alkoholt. Majd rájőve, hogy ez hülye kérdés volt, rátértek a lényegre: „megnézhetjük a cipőidet?”. Nem mertünk ellentmondani. A cipők megnézése után be akart menni a szobánkba, mikor már ekkorra tisztázódott, hogy öcsém dolgozott az éjszaka. Mindegy, úgy éreztük, nem mondhatunk nemet (tehát ezzel, ahogy nagy bölcs volt vezérünk „elkúrtuk”, mivel nem lettünk volna kötelesek beengedni őket). Ez után derültek ki a dolgok, miről is van szó. És elmentek. De ezzel nincs vége, csak megkérdeztem már a gyerekkorom óta ismert boltost, hogy most mi van. Nézett is nagyokat, amikor ő a roma származású szomszédokat nevezte meg lehetséges elkövetőként, aki mellesleg szemüveges kreol bőrű, na mi egyik sem vagyunk. Ezután jött a hab a tortára kb. 12 órára meglett a tettes, aki az előbb említett szemüveges roma származású ember volt. (Hozzáteszem, este 7 órára otthon volt.) Bennem azóta is sok kérdés van az üggyel kapcsolatban.

Létezik-e ennek fényében Magyarországon cigánybűnözés? Hol a határ a rendőri eljárásnál? Miért kell nekem átélni ilyesmit a bűnöző szomszédaim miatt? Legközelebb mi leszünk az áldozatok? (mivel ez a bolt az elkövető házától kb. 100 m-re van. Mi is annyira lakunk tőle.) Miért minket kell zaklatni, amikor ott vannak körülöttünk a priusszal rendelkező cigányok?! Végül mi számít rendőri adatgyűjtésnek? (Mivel azt állítják, ez az volt.)

Ezek a kérdések szerintem majdnem minden magyar emberben felmerültek, sajnos tudom nem egyedi az esetem, de szerintem mindannyiunk célja, hogy ilyen dolog ne forduljon elő Magyarországon és tisztességes, hosszú életünk legyen. Valamit gyerekeinknek, akik az ember jövőbeli létét jelentik.