Jóllehet a nyugati vagy éppen „világközvéleménynek” is van oka röstelkedni a - jó esetben -zavarért, ami a fejekben uralkodik az ügyben, azért a tanultabbjától – pl. legutóbb Hetesi Zsolttól (Az éghajlatváltozás hosszú távon) - felénk is elvárnánk, hogy kellően tájékozódjon a - létezése esetén - jövőnket talán drámai módon érintő klímaváltozás természetét, okait illetően! Annál is inkább, mert a világ hatalmi körei által, a fiktív vagy valós klímaváltozás ürügyén kicsikart globális rendelkezések a nyugati kultúrkör végső hanyatlását, a földi civilizáció radikális átrendeződését jelenthetik a totális hatalom érdekei szerint. De e szenáriót kifejteni nem engedi az alkalom.

Az írásomban idézett, pártatlan - mint az a tudomány szó alatt értetik jobb körökben! -, kutatómunkájáért elismert tucatnyi szakember, „globális felmelegedés”-ügyben kifejtett nézeteiről Miholcsa Tamás biológus nemigen vesz tudomást olvasói levelében. A laikus - ha nem sértődnek meg ezen - „AntiKommunista-47”, ill. Horváth Tamás levélíróknak legalább több mentsége van, hogy a sajtó keltette „világvége” hisztéria-hangulat megcsapta őket. Mivel időközben újabb „tudományos” hókuszpókuszt olvashattunk témánkban, ezúttal még egyértelműbbé igyekszem tenni Hamlet intelmének értelmét az emberiség számára rossz ómennel bíró, „ember okozta globális felmelegedés” ügyében!

A december eleji koppenhágai konferenciát az emberiség, az egész ökoszisztéma, ill. hát ugye a Föld megmentése jelszavával harangozták be. Ennek érdekében gazdasági, pénzügyi megszorításokat szándékoztak megszavaztatni, melyeket az ENSZ, a Világbank és más nemzetközi szervek szigorúan betartatnának világszerte. S mi mindennek a célja? De hiszen elmondták százezerszer a tévék, a rádiók, az iskolákban a tanárok, no meg - ha nem is górcsővel, mert azzal talán többet látna -, AlGore. Vagy nem? Nem vagyunk talán „olyan felmelegedésnek a tanúi, amihez fogható nem létezett az emberiség történelme vagy akár a földtörténet folyamán”, s nem fogjuk „következésképpen minden idők legnagyobb katasztrófáit elszenvedni”? – halljuk lépten-nyomon. „De kérem!” – mondja fejcsóválva minderről a német Von Rudolf Kipp, „A középkori meleg időszak – globális jelenség, példátlan felmelegedés vagy példátlan adatmanipuláció?” c. írásában. („The Medieval Warm Period - ….?” http://wattsupwiththat.com/2009/11/29)

A dogmává vált hivatalos álláspontot képviselő klímakutatók teljes tudatlanságát vagy szándékos csalását (lásd az East Anglia Egyetem – UEA - „ClimateGate” bandáját!) mutatja, hogy egy szót sem ejtenek olyan földtörténeti, történelmi időszakokról, mint pl. az i.u. 1000 és 1300 közti „magas középkorban” tetőző meleg időszak. A középkori meleg korszak fogalmát az angol klimatológus, Hubert H. Lamb vitte a tudományos köztudatba, még 1965-ben. (Ő alapította 1971-ben a mára az ENSZ és a globális érdekkörök kiszolgálójává szegődött UEA Klímakutató Részleget.) Becslései szerint ekkor 1-2 Celsius fokkal magasabb volt a hőmérséklet, mint az 1931-1960 közti normál időszakban. Angliától „északabbra menve akár 4 fokkal is melegebb volt”. Az enyhe idő és a zömmel jégmentes tengerek tették lehetővé a vikingek izlandi, grönlandi vagy kanadai s újfundlandi útjait, ottani települések alapítását és oroszországi hódításait. Grönlandon a melegebb klíma miatt lehetséges volt gabonafélék termesztése, a mainál 1 Celsius fokkal magasabb hőmérséklet mellett. A középkori meleg korszak végével a viking kultúrának leáldozott. Nemcsak Grönlandon, de az anyaországbeli Norvégiában is elhagyni kényszerültek településeiket. Grönlandi temetkezőhelyeik az 1350 táján beköszöntő „mini jégkorszakkal” a máig is tartó permafrost zónába kerültek. Tehát a 20. századi „példa nélkül álló felmelegedéssel” sem olvadt ki a talaj köröttük!

Az i.u. 900 és 1300 közti középkori meleg időszakban a gleccserek a mainál kisebbek voltak. Ezt bizonyítják többek közt azok a középkori növényi maradványok, melyek az 1850 óta visszavonuló gleccserekkel napvilágra kerülnek – írja von Kipp.

Van, aki meg van rökönyödve, gyakran a hollywoodi katasztrófafilmek zsánerére emlékeztető módon, a „megbolydult” világ – hát persze, hogy ha mi bolygattuk meg! – láttán. („Kétségbeejtő, hogy napjainkban az emberi tevékenység miatt a szén-dioxid szintje elérte a 370 ppm értéket…” – Hetesi Zsolt. Változik „az egész éghajlat”, a „vándormadarak vonulási iránya”, gyakoribbak „a szélsőséges események (szárazság, kánikula, viharok, trópusi viharok, árvizek…, ősszel virágoztak a gesztenyefák, decemberben, este a +20 fokban rövidujjúban kergettük a pillangókat, januárban a Városligetben virágoztak a fák és repkedtek a méhecskék, február közepén már az ibolya nyílt”, etc. - Miholcsa Tamás) Nos, van számukra egy vigasztaló üzenetem. Noha „a tavalyi hó” eltűnt („Édesanyám… gyerekkorában annyi hó volt, hogy amikor eltakarították, és félrehányták a havat az útról, nem látott át felette, így ezekben a kis "alagutakban" közlekedtek. - AntiKommunista-47), hullik majd új hó, s talán nagyobb a helyébe! De addig is – ha ugyan a hóvihar jó hír -, lehet ennél még „rosszabb” is, s mégsem jön el a világ vége! A kedves levélírók, Hetesi Zsolt, mit szólnak, pl. ehhez?

A középkori évkönyvek oly fokú melegről tanúskodnak, hogy 1186/87 januárjában virágoztak a fák Strasbourg közelében – tehát jóval északabbra a védett Kárpát-medencétől és nem is a nagyváros melegebb klímájában, a Városligetben. De már korábbról is hosszabb hőhullámokról számolnak be, kb. az 1021-1040 közötti évekből. 1130 nyara annyira meleg volt, hogy át lehetett gázolni a Rajnán, 1135-ben, pedig a Dunán lehetett átgyalogolni alacsony vízállása miatt. Ekkor fektették le a regensburgi híd pilléreinek alapköveit. (Wolfgang Behringer) Azért ilyen, pl. a Tiszát bokáig apasztó meleg ugye még nem volt felénk mostanában? - Ja, de a „prognózisok”…!

Olyan sem történt a középkori meleg időszak óta, hogy az Alpokban 2000 méter magasságig vonult fel az erdősor. (H.H. Lamb) A borászatot nemcsak a Rajna, a Mosel mellett – 200 méterrel magasabban, mint ma -, de Pomerániában, Kelet Poroszországban, Angliában és Skóciában, Norvégiában(!), a jelenleginél jóval északabbra is művelték! (Wilfried Weber) Virágpor-maradványok bizonyítják, hogy Norvégiában, egészen Trondheimig búzát, a 70. szélességi fokig pedig árpát termesztettek. (W. Behringer) Anglia sok helyén a megművelt földterület olyan magasságig nyúlt fel, mint azóta sohasem. Történelmi dokumentumok hasonló állapotokról számolnak be a világ más tájairól. Egyelőre csak egyet kiragadva: Ázsiában a 13. században a citrusgyümölcsök termesztése lehetséges volt olyan északi területeken, ami ma elképzelhetetlen.

Európánál maradva, nemcsak a történelemtudomány, de a segédtudományok is megerősítik a fentieket. A rovarok jelenléte is jelzésszerű. Míg pl. a hidegre érzékeny heterogaster urticae 13. századi maradványait meglelték az angliai York területén, „a 20. századi felmelegedés dacára ez a rovar ma csak Dél-Anglia napos helyein található meg” – idézi von Kipp az archeológus John M. Steanet.

A középkori klimatikus optimum idején Európa lakossága sohasem látott mértékben megnőtt. Számos várost alapítottak ekkor magasan fekvő völgyekben, alpesi legelőkkel és megművelt területekkel, melyeket a kis jégkorszak beköszöntével elhagytak.

Miért nem hallunk minderről a jelen „példa nélkül álló felmelegedése” idején? - kérdezem Miholcsa Tamástól és Hetesi Zsolttól is. Sajnálatos, hogy Miholcsa Tamás csak egy irányban fogékony történelmi perspektívájában. A korábbi meleg korszakokat illetően csak az általánosító megjegyzésre futja részéről, hogy „a földtörténet során… a klíma természetes ingadozása vezetett jégkorszakokhoz és a mainál melegebb időszakokhoz egyaránt”. A „második évezredben az éghajlat lehűlő tendenciát mutatott egészen a XIX. század végéig” –írja. Egy szó sem a középkori meleg időszakról, mintha nem is létezett volna! Az elmúlt évezred hőmérsékletingadozása bemutatásra Miholcsa azt a „hivatalos” grafikont veszi át, melyen a középkori adatok teljesen hiányoznak. Gondolom, más ellenérve nem maradna Miholcsának, mint hogy „Ami viszont a mostani változásokat megkülönbözteti a múltban történtektől, az a folyamatok sebessége: a természetes hűlés/melegedés sebessége körülbelül 1 Celsius fok/1000 év.”

Nos a lentebb bemutatott, 1990-ben még az ENSZ Klímaváltozást vizsgáló Kormányközi Panelje (IPCC) által is elismert grafikon több okból is cáfolja állítását. Először is nem 1 Celsius fokkal, de 4-gyel fluktuált a hőmérséklet –, a kb. 1250 körüli maximumot, ill. az 1700 körüli minimumot véve. Aki kicsit is alaposabban tájékozódik a szakirodalomban, lépten-nyomon ráakad az utóbbi 1000 év - vagy korábbi korok - tényleges hőmérsékletviszonyait, -ingadozását, annak sebességét bemutató kutatásokra és a jelenlegit többször meghaladó, s mindenképpen hasonló iramú felmelegedést lát a középkori meleg időszak idején a Föld rengeteg pontján. (A Von Rudolf Kipp cikk több tucatnyi hivatkozott tanulmánya kivonatáról, grafikonjairól és fellelhetőségéről a későbbiekben.) Helyhiány miatt ezúttal képtelenség idézni belőlük bővebben.

Ha Hetesi Zsolt nem visszhangozná - a jelek szerint - szolgai módon a „kuruzsló tudománnyá” (Dr. Will Harper) degradálódott klimatológia dogmáit, talán nem találná „kétségbeejtőnek”, „hogy napjainkban az emberi tevékenység miatt a szén-dioxid szintje elérte a 370 ppm értéket…”, ami miatt – állítólag -, „a sarkok körüli felmelegedés 10 C-t is elérhet”, – ami állítólagos elolvadását jelentené -, „ha pusztán 400 ppm (milliomodrész) lesz a CO2 részaránya a légkörben…. 400 ppm pedig itt van a "kapuk előtt", mert jelenleg 375 pmm és évente 1-1.5 ppm értékkel nő.” Miholcsa Tamás sem vett tudomást egy ezév február 25-i amerikai szenátusi kihallgatáson elhangzott tanúságtételről, pedig kellően idéztem belőle december közepi írásomban.

Dr. Will Harper, a Princeton Egyetem kitüntetett fizikusa egyike azon 31 ezer tudósnak, aki a „globális felmelegedés kuruzsló tudományát” ellenezve petíciót írt alá. Dr. Harper elmondta a szenátusi kihallgatáson, hogy az emberi tevékenység okozta globális felmelegedés félelme „elhibázott”! Ugyanis „Jelenleg az atmoszféra átlagos széndioxid koncentrácója parányi, csak 387 részecske per millió (ppm)” – Míg Hetesi Zsolt adata csaknem egyezik ezzel, Hetesi teljesen hamis következtetéseket von le belőle! – Ugyanis „450 millió évvel ezelőtt, amikor a széndioxid szint meghaladta a 4000 ppm-et”, tehát több mint tízszeresét a mainak, „jégkorszak köszöntött be a Földön”, az Ordovician kor vége fele! De ezt megelőzőleg a hihetetlenül magas széndioxid szint mellett, klímatudósaink logikáját követve, az utolsó jégkocka is elolvadt volna a Földön! Valójában, mint azt a „besározódott” Wikipédia is kénytelen elismerni: „bizonyíték van arra, hogy a mai Afrika és Dél-Amerika területén gleccserek voltak. Akkor a Déli-sarkot képezték, és csúcsaikat jég borította.” Valójában nincs semmiféle nyilvánvaló korreláció az atmoszféra széndioxidszintje és a globális hőmérséklet közt az elmúlt 600 millió évben, így miért lenne hirtelen a jelenlegi, olyannyira parányi széndioxid mennyiség kritikus tényező? (Nagyszerű grafikon a „Globális hőmérséklet és atmoszférikus széndioxid-tartalom viszonyáról, az elmúlt 600 millió évben”, Global Temperature and Atmospheric CO2 over Geologic Time cím alatt, itt: http://www.geocraft.com/WVFossils/Carboniferous_climate.html)


Mivel a széndioxid okozta felmelegedés „pártiak” alatt, a középkori meleg időszakhoz hasonlóan (!), itt már szakad a part, kénytelenek csaláshoz, hazugsághoz folyamodni. Adjuk vissza a szót erről von Kippnek. A múlt század ’90-es éveiig a klímakutatók körében elfogadott tény volt a középkori meleg időszak. „Ezért 1990-től, az IPCC (az ENSZ Klímaváltozást vizsgáló Kormányközi Panelje) első munkariportjában a 202. oldalon egy 7c jelzésű grafikon volt, melyen a középkori meleg időszakot egyértelműen melegebbnek tüntették fel, mint a jelent.

1. ábra: Az IPCC 1990-es riportjában a grafikon világosan mutatja a középkori meleg időszakot (http://www.iceagenow.com/The_IPCC_is_lying.htm)

Azonban ennek a meleg periódusnak a létezése hamarosan tüske lett a megbízott tudósok szemében. Ha a 12. században, emberi beavatkozás nélkül, még a késő ipari korszakénál is melegebb volt a klíma, miért lennének a jelen felmelegedésnek nem természetes okai?” - Kedves olvasók! Akinek itt sem esik le a tantusz, állítsa hangosabbra az ébresztőórát! -

„S így, hamarosan szégyenletes ügynek titulálták a középkori meleg időszakot” – írja von Kipp. 1995-ben, egy David Deming nevű amerikai klímakutató tanulságos e-mailt kapott. Demingtől korábban cikk jelent meg a klímaváltozásról a rangos Science folyóiratban. Az elismerés mellett „nagyfokú bizalmat élveztem a klímaváltozáson dolgozó tudósok közösségében”, írja Deming. „Azt gondolták, egy vagyok közülük, aki kész prostituálni a tudományt társadalmi és politikai célok szolgálatában.” – Figyelem, kedves vörös- és cocelista diplomás vagy csak ezen, mába olvadt korból nem tanuló naiv szakemberek, laikus, jó magyarok! – „Így aztán egyikük felfedte igazi arcát. Egy, klímaváltozás és globális felmelegedés területén dolgozó fontos személy meghökkentő e-mailt küldött, az alábbiakkal: ’Meg kell szabadulnunk a középkori meleg időszaktól’” – idézi Deming.

A kármentés mechanizmusa beindult s 1995-ben egy Keith Briffa nevű angol kutató „szenzációs következtetésű” tanulmányával „bizonyította”, hogy a középkori meleg időszak sohasem létezett, s így „hirtelen a 20. század tűnt az utóbbi 1000 év legmelegebbikének.” (Von Kipp) S innen már csak ugrásnyira Michael Mann „hírhedt hokiütője”, az a diagram, melyen a 19. század végéig szinte kiegyensúlyozott földi klíma létezett, majd az ipar és légszennyezés okozta széndioxid-kibocsátással jelenünkben az egekbe szökött rajta a mutató. Az olvasó már találkozhatott Michael Mann nevével, csak ezév novemberében, amikor is csaláson fogták az East Anglia Egyetem klímakutatóinak társaságában. A történelembe ClimateGate néven bevonuló botrány „hőseiről” írja a The Telegraph nov. 28. száma: „Tudósok egy olyan kis csoportjáról van szó, melynek tagjai éveken keresztül befolyásosabbak voltak bárki másnál a globális felmelegedés riadalma világszerte való propagálásában, mindenekelőtt az ENSZ Klímaváltozást vizsgáló Kormányközi Paneljében (IPCC) végzett hangadó szerepük által.” (2009. 11. 28.) Meghamisították a világ számos pontjáról hozzájuk befutó klímaadatokat politikai célok érdekében, megsértették az információ szabadsága jogát az adatok hozzáférhetőségének akadályozásával, és elhallgattatták az uralkodó ortodoxiát szkeptikusan látó klímatudósokat, írja Patrick Michaels, korábban a környezettudományok professzora a Virginia Egyetemen. – Egy más alkalommal bővebben e „globális” szélhámosokról.

A csalássorozat egyik főhőse, Michael Mann, amerikai klímakutató karrierje igazából 1999-ben kezdődött, az „emberi tevékenység okozta globális felmelegedés” ikonjának: a hokiütő formájú diagrammnak a megalkotásával, melyet az IPCC harmadik riportja már elfogad. Mint látjuk, Mann grafikonján (2. ábra) az i.u. 1000 és 1350 közötti középkori meleg időszak szinte teljesen eltűnt, viszont az ennél alacsonyabb, - a jelek szerint - a 20. század végén kulminálódni látszó felmelegedés vörössel jelezve, egekbe szökő jövőt sejtetve.

2. ábra: Michael Mann „hokiütője”

Megjegyzendő, a Miholcsa Tamás biológus által, érvei alátámasztására bemutatott grafikon csaknem megegyezik a ClimateGate botrány egyik kulcsfigurája, Michael Mann hírhedt grafikonjával! Íme Miholcsa grafikonja – 3. ábra, a „hokiütő” variációja -, egy még inkább kiegyensúlyozott 900 évnyi hőmérsékletviszonyt mutatva!

3. ábra: Miholcsa Tamás grafikonja

Az elmúlt ezer év hőmérsékletskálája meghamisításáról egy kanadai matematikus, Steven McIntyre hamarosan kimutatta, hogy a Mann által használt algoritmus az esetek 90%-ban hokiütőformát eredményez, és McIntyre súlyos tévedéseket talált többek közt az adatok, a lelőhelyek kiválasztásában is. Mann és bandája lejáratókampányt kezdett ellene és más „nem-hívők” ellen, realclimate.com honlapjukon. (Megjegyzendő, a honlap csapatának tagja az a William Connolly, klímakutató, aki egyben a Wikipedia szerkesztője is. Bizonyított tény, hogy több mint 5000 cikket szerkesztett, s tett fel a Wikipédiára, azzal a céllal, hogy eltüntesse a szilárd, tudományos bizonyítékokat, melyek cáfolták az ENSZ által favorizált csoport állításait!

Egy sor további tanulmány igyekezett bizonyítani Mann igazát, de mégiscsak lehetetlen volt tagadni a történelmi, archeológiai adatokat, a középkor egyházi, templomi feljegyzéseit a korabeli időjárásviszonyokról, megjelenítésüket az irodalomban, művészetben. Így aztán lokalizálni kellett a középkori meleg időszakot. Angliában, az Alpokban, Németországban, Grönlandon vagy Észak-Amerikában talán igen, de nem világszerte! Mint azt a sok hokiütő grafikon mutatja, a középkor globálisan hidegebb volt, mint a 20. század! – érveltek. „Ha azonban átfogó képet adunk az elmúlt években, a középkori meleg időszak témájáról publikált irodalomról, teljesen más lesz a benyomásunk”, írja von Kipp. Tekintélyes számú tanulmány létezik a világ minden pontjáról, melyek mind egy dolgot mutatnak. Azt, hogy „a késő középkor melegebb volt, mint a jelen”! (Nagyszerű áttekintés található a CO2 Science honlapon.) Jelenleg 453 kutatóintézetből, 765 tudóst említenek, akik a középkori meleg időszakkal foglakoztak. Tanulmányaik egy kis része –legalább negyven! -, megtalálható a Skeptical Science, http://pages.science-skeptical.de/MWP/MedievalWarmPeriod.html honlapon. Az interaktiv grafikára kattintva a diagram képe kinagyítódik, a kutató(k) nevével, ill. a munka rövid ismertetésével.

A felmérés egyértelműen mutat egy dolgot. „A középkor folyamán, vagyis 1000-től, 1300-ig, a világon csaknem mindenütt melegebb volt, mint ma. Voltak meleg időszakok, melyek meghaladták a 20. század 0.6 Celsius fokos hőemelkedését és teljesen az állítólagos „klímagyilkos” CO2, ember okozta, fokozott kibocsátása nélkül”! (Von Kipp – kiemelés általam) Tehát a klímára a CO2-nél lényegesen nagyobb befolyással levő okokat kell keresni. Ezt a feltevést az utóbbi tíz év megfigyelései egyértelműen alátámasztják, - többek közt, a növekvő CO2 szint dacára 2002 óta csökkenő hőmérséklet.

Befejezésül, a fenti következtetés alátámasztására idézném John. L. Daly, A „hokiütő”: új mélypont a klímatudományban c. kimerítő és nagyszerű tanulmánya néhány sorát. (http://www.john-daly.com/hockey/hockey.htm) „A naptevékenység tudománya újabb felfedezései arra engednek következtetni, hogy nem az üvegházi gázok, de a nap az elsődleges oka a 20. századi klímatrendnek.” „A két nagy klimatikus történés – a középkori meleg időszak, ill. a kis jégkorszak – okait illetően a legvalószínűbb jelölt a változó nap, különösen a kis jégkorszak esetében… 1600 óta közvetlen megfigyeléseink vannak a napfoltok számáról, ami megengedi számunkra, hogy összehasonlítsuk a napban történő változásokat a globális klíma változásaival.” A 4. ábra „mutatja, hogyan változott a nap az idők folyamán, a legnagyobb sugárzással a napfolt maximum idején, és a legkisebbel a napfolt minimumkor, mindkettő egy 11 éves ciklus ismétlődésével.

4. ábra: A napciklus i.u. 1600 óta, az „évenkénti átlagos napfoltszámmal”

Az elmúlt 400 év naptevékenységének változásában a legszembetűnőbb az ún. ingadozó minimum (maunder minimum) időszaka, „egy 70 éves időszak a napon, amikor gyakorlatilag egyáltalán nem léteztek napfoltok. Mintha ’megállt volna a lélegzése’.”

Ha megnézzük ezen írás 1. ábráján látható hőmérsékletskálát, „láthatjuk, hogy a ’maunder minimum’ éppen a kis jégkorszak legalacsonyabb pontjával egybevágó időszakra esik. A következtetés egyértelmű. A naptevékenység változás okozta a kis jégkorszakot és minden valószínűség szerint a középkori meleg időszakot.” Ezt erősítik meg a radiokarbon 14 izotópos vizsgálatok is.

Ezzel a jelen globális felmelegedésének elmélete két súlyos nehézségbe ütközött:

1. „Ha a középkori meleg időszak melegebb volt a mainál, üvegházi gázkibocsátás nélkül, miért lenne annyira rendkívüli, hogy a modernkor úgyszintén meleg?
2. Ha a nap változása okozta mind a középkori meleg időszakot, mind a kis jégkorszakot, nem magyarázná a 20. századi erősebb naptevékenység a 20. század állítólagos meleg voltát zömmel vagy akár teljes egészében?”

A John Daly által felvetett dilemmát újrafogalmazhatjuk, talán így. A középkor emberének nem volt széndioxidja, mégis izzadt, 450 millió éve, az Ordovician kor őslényeinek a mainál tízszer több volt: mégis megfagyott csaknem háromnegyedük…

Ki érti ezt? Az biztos, hogy a koppenhágai klímakutatók nem, a katasztrófa szenárió „tudósai”, s talán Miholcsa Tamás és Hetesi Zsolt sem! Biz, több dolgok vannak…, Horatio…!

2010. jan. 1.

Kuruc.info: olvasónk írása szerint nagyjából nem létezik az ember előidézte éghajlatváltozás, pontosabban nem az ember okozza. Szerinte.  Szerintünk meg igenis. Mindenesetre lehoztuk szerintünk nem megfelelően alátámasztott és hiteles forrásokkal nem megfelelően ellátott anyagát (több esetben kvázi blogok a források), mert más, humán területekről jó írásokat közölt, hadd válaszoljon rá, aki óhajt és szakember. Amúgy óva intenénk bárkit, hogy a legkülönfélébb témákról, tudományterületekről megfellebezhetetlen kinyilatkozásokat tegyen. Az egészséges mértékű kétkedés mai világunkban sokmindennel szemben indokolt, ellentmondásokra, vitákra fel lehet és kell hívni a figyelmet. Már szakemberek közti viták esetén. De arra  mégsem vennénk a bátorságot, hogy az atomfizikától a disznónáthán át Homéroszig bármiről "szakértsünk". 5-10 év tanulás, kutatás szükséges sokszor alapmérések, kísérletek elvégzéséhez, szóval mindebbe laikusnak beleszólni nagy merészség.

Nem vagyunk vadzöldek, nem hiszünk el mindent kritika nélkül az éghajlatváltozásról sem. Némi szkepticizmus nem árt, mert valóban, már évszázadokkal és évezredekkel, sőt évmilliókkal ezelőtt is végbementek durva, hirtelen változások, akkor, amikor az ember még nem hozta létre például a nehézipart és összlétszáma is a jelenlegi töredéke volt.

Ugyanakkor mondjuk azt vitatni, hogy 6,5-7 milliárd ember nyilván sokkal többet szennyez, mint amikor csak 1-2 milliárd vagy egy-kétszáz millió éldegélt, vagy hogy a tengerekbe kerülő nehézfémek olajipari termék, kemikália stb., az erdők mindennél gyorsabb kiirtása, ezáltal fajok sokaságának már végbement, rövid időn belüli kiirtása - növény, állat, egész ökoszisztémák eltűnése is - amely folytatódik - és egyértelműen emberi felelősség, vagy hogy a sok százmillió autó, veszélyes és háztartási hulladék milyen károkat okoz, s hogy még az emberektől ma is távol élő arktiszi jegesmedvéket és rozmárokat is már közvetlenül fenyegetjük a felmelegedéssel, légszennyezéssel stb., szóval mindezt bagatellizálni a kiváltó okokat tagadni eléggé abszurd.

Pl azért, mert valóban, akár egy meteorit, vagy naptevékenység is előidézhet és előidézett időszakos éghajlatváltozást, még nem következik, hogy nyilván a mait is ez okozza, és nem mi. A 18-20. század előtt alig tudott fajunk beleszólni a természeti folyamatokba érdemben, ma akár pár év alatt ki tud irtani egy magyarországnyi erdőt és megmérgezni egy tengert. Ha kivágod az erdőt, az szinte abban a pillanatban közvetlenül kimutatható hatást gyakorol az éghajlatra, s nem csak Amazóniában, ahol egyik évről a másikra sivatag lesz a kiirtott erdő helyén, és nincs több eső az adott zónában, vagy alig, hanem változó mértékben, de világszerte. Az erdő ugyanis tárolja a vizet, cirkulálja, végül a légkörbe bocsátja, ahonnan többféle úton visszajut belé, az erdők élőlények, szisztémák maguk is. Ha nincsenek, akkor a világ levegőjének összetétele is folyamatosan, károsan változik, és akkor még nem is beszéltünk a nehézipari és sokféke más légszennyezésről, amik mind éghajlatváltozást indukálnak. Ép ésszel is: ha megsemmisíted a természetet, felborítod a vízkörforgást, elsivatagosítod a föld egyre nagyobb hányadát, megváltoztatod a légkör összetételét az ipari tevékenységgel és a gátlástalan emberi fogyasztással, közvetve az óceáni áramlatokat is befolyásolod, azzal egyértelmű, hogy megváltoztatsz mindent, saját létfeltételenket is veszélyeztetve. És felmelegedést is (avagy éghajlati szélsőségeket) okozol.

Hogy mármost mindez mikor vezet kataklizmához, mit bír el még a Föld, hogy eltúloznak-e bizonyos folyamatokat, az lehet vita tárgya. De hogy az ember ma már megváltoztatja, mesterségesen az éghajlatot, azt nehéz hitelesen kétségbe vonni.

Egyébként éppen a szennyezésért, pusztításért főként felelős multik tagadják, vagy ferdítik, "magyarázzák" az ember előidézte súlyos éghajati változásokat, ez logikus, érdekükben áll, no de velük nagyjából egy húron pendülni, az elég furcsa.

Van jópár téves konkrétum is, csak néhányra térnénk ki: hogy a gleccserek nem fogyatkoznak vészesen, az bizony nem igaz, mérések, dokufilmek sokasága támasztja alá, a vadzöldektől a nemzeti parkokig mindenki ellenőrzi, létezik gleccser-turizmus is, Kanadában például, ahol még szemmel is jól látható a fogyás, évről-évre. Azután a 450 millió évvel ezelőtti légkört a maihoz hasonlítani bornírt, ugyanis akkoriban a gerincesek még épp csak kezdeti fejlődési szakaszukban voltak, az élet zöme a tengerekben volt még, és a mai emlősök sokasága, fajok garmadája ki sem alakult még. Ugyanez igaz a növényi életre, tehát egészen más növény és állatvilágot szolgált ki az akkori levegő, amiben valóban több volt a széndioxid, mint alább olvassuk. Lehet, hogy mi ezt a levegőt be sem tudnánk lélegezni oly könnyedén. Még egyszerűbben: az őslégkörben több CO2 volt. Ám később a kialakuló óceánokban a szén dioxid nagy része karbonátos kőzeteket hozott létre, így a széndioxid nagy része már nem az atmoszférában, hanem a litoszférában lett megtalálható, mészkő és dolomit formájában. De mindezt most csak zárszóként mondjuk, nem akarunk tanulmányt írni a témában, mert igazából mi sem értünk hozzá.. Ahogy nem ítélkezünk szívsebészekről sem. Beszélgetni lehet róla barátokkal, ez természetes, így az eredetileg tanulmányként beküldött írást olvasóiban tettük közzé, jelezvén, hogy egy tanulmány az azért komolyabb valami és szakképzettek szokták elkövetni..

Olvasónk véleménye hátrányai mellett mégis bír előnyökkel, vitát generálhat az éghajlatkutatókkal.