Több helyen is emlékezett nemzeti ünnepünkön a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) marosvásárhelyi szervezete. Volt, aki Erdély fővárosába utazott, hogy Kincses Kolozsvárott erősíthesse testvéreink sorait, a többiek itthon, a székely fővárosban és egy marosszéki községben, Makfalván ünnepeltek és álltak ki székelységük mellett.
Március 15-én Marosvásárhelyen a HVIM a Székely Nemzeti Tanáccsal (SZNT), a Magyar Polgári Párttal (MPP) és a történelmi magyar egyházakkal közös rendezvényen, a Petőfi-szobornál emlékezett az 1848-49-es magyar szabadságharc hőseire. A felkérést az MPP részéről a közös ünneplésre a tavalyihoz hasonlóan most is szívesen elfogadtuk, mert jó, ha másokhoz is eljut mozgalmunk üzenete. A nemzeti radikális hang amúgy is hiánycikk, viszont van rá igény Marosvásárhelyen is!
Rendezvényünkön felszólalt marosvásárhelyi tagszervezetünk elnöke, Szabó Nándor, a Székely Nemzeti Tanács elnöke és a Magyar Polgári Párt városi elnöke. Szabó Nándor beszédében az euroatlanti régióban uralkodó ideológia, a szélsőséges liberalizmus természetéről, és Globália romboló hatásairól beszélt, kiemelve elnemzetietlenítő jellegét is. Említette a Csonka-Magyarországon mára kialakult áldatlan állapotokat, s kifejezte reménységünket, hogy ez hamarosan változni fog jó irányban, és nemzeti szabadságharcunk a választások után egy új, sikeresebb, hatékonyabb szakaszba léphet.
Március 15-én Marosvásárhelyen a HVIM a Székely Nemzeti Tanáccsal (SZNT), a Magyar Polgári Párttal (MPP) és a történelmi magyar egyházakkal közös rendezvényen, a Petőfi-szobornál emlékezett az 1848-49-es magyar szabadságharc hőseire. A felkérést az MPP részéről a közös ünneplésre a tavalyihoz hasonlóan most is szívesen elfogadtuk, mert jó, ha másokhoz is eljut mozgalmunk üzenete. A nemzeti radikális hang amúgy is hiánycikk, viszont van rá igény Marosvásárhelyen is!
Rendezvényünkön felszólalt marosvásárhelyi tagszervezetünk elnöke, Szabó Nándor, a Székely Nemzeti Tanács elnöke és a Magyar Polgári Párt városi elnöke. Szabó Nándor beszédében az euroatlanti régióban uralkodó ideológia, a szélsőséges liberalizmus természetéről, és Globália romboló hatásairól beszélt, kiemelve elnemzetietlenítő jellegét is. Említette a Csonka-Magyarországon mára kialakult áldatlan állapotokat, s kifejezte reménységünket, hogy ez hamarosan változni fog jó irányban, és nemzeti szabadságharcunk a választások után egy új, sikeresebb, hatékonyabb szakaszba léphet.
Egy másik kiemelt gondolat, amelyet a HVIM marosszéki elnöke hangsúlyozott az erdélyi magyarság elöljáróinak, vezetőinek árulása: ,, …kézen fogva jár a minket elnyomó román hatalom a mi választott elöljáróinkkal. Egymást támogatja a román beolvasztás és a magyar önfeladás.” Egy rendezvényünkön jelen lévő RMDSZ-es városi tanácsos ajakbiggyesztve hallgatta ezeket, s vette tudomásul azt is, hogy véleményünk szerint mi jár az árulóknak.
A szónoklatok között népdalok és szavalatok hangzottak el a székely, Árpád-sávos és nemzetiszínű lobogókkal körülvett szobor széles talapzatán.
Ünnepi rendezvényünk alatt ismét megtapasztaltuk, hogy mennyire időszerű az, amit a Székely Nemzeti Tanács néhány nappal ezelőtt követelésében megfogalmazott: hogy egész Székelyföld területén legyen hivatalos ünnepnap március 15., a magyarság nemzeti ünnepe. Hétköznap és a viszonylag korai időpont miatt sokan nem lehettek ott munkahelyi foglalkoztatottságuk miatt azok közül, akik pedig úgy érezték, ott a helyük a marosvásárhelyi Petőfi-szobornál.
A rendezvény végén elhelyeztük koszorúinkat a szobor körül, elénekeltük a Himnuszt és a Székely himnuszt, majd, kihasználva a sokaság adta lehetőséget, még mielőtt eloszlott volna a tömeg, felkértük a jelenlevőket, hogy aláírásukkal járuljanak hozzá ahhoz, hogy Gábor Áron méltán híres rézágyúja mindörökre itthon, Székelyföldön maradhasson, mert az a székelységé, minket illet. Az ágyút 1971-ben, egy csausiszta államtanácsi határozattal kobozták el a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumtól.
Ezután gépkocsikba ültünk, kimentünk a cserefalvi temetőbe, ott is megkoszorúztunk egy 48-as honvédsírt, majd onnan Makfalvára mentünk tovább, hogy az általunk kezdeményezett székely zászlós tüntetésen részt vehessünk. A felvonulásra meghívtuk székelyudvarhelyi és szovátai vármegyés testvéreinket, akik eleget is tettek a meghívásnak.
A szónoklatok között népdalok és szavalatok hangzottak el a székely, Árpád-sávos és nemzetiszínű lobogókkal körülvett szobor széles talapzatán.
Ünnepi rendezvényünk alatt ismét megtapasztaltuk, hogy mennyire időszerű az, amit a Székely Nemzeti Tanács néhány nappal ezelőtt követelésében megfogalmazott: hogy egész Székelyföld területén legyen hivatalos ünnepnap március 15., a magyarság nemzeti ünnepe. Hétköznap és a viszonylag korai időpont miatt sokan nem lehettek ott munkahelyi foglalkoztatottságuk miatt azok közül, akik pedig úgy érezték, ott a helyük a marosvásárhelyi Petőfi-szobornál.
A rendezvény végén elhelyeztük koszorúinkat a szobor körül, elénekeltük a Himnuszt és a Székely himnuszt, majd, kihasználva a sokaság adta lehetőséget, még mielőtt eloszlott volna a tömeg, felkértük a jelenlevőket, hogy aláírásukkal járuljanak hozzá ahhoz, hogy Gábor Áron méltán híres rézágyúja mindörökre itthon, Székelyföldön maradhasson, mert az a székelységé, minket illet. Az ágyút 1971-ben, egy csausiszta államtanácsi határozattal kobozták el a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumtól.
Ezután gépkocsikba ültünk, kimentünk a cserefalvi temetőbe, ott is megkoszorúztunk egy 48-as honvédsírt, majd onnan Makfalvára mentünk tovább, hogy az általunk kezdeményezett székely zászlós tüntetésen részt vehessünk. A felvonulásra meghívtuk székelyudvarhelyi és szovátai vármegyés testvéreinket, akik eleget is tettek a meghívásnak.
Makfalván bebizonyítottuk az idegenlelkű polgármesternek, hogy biza van igény a székely lobogóra, mert Makfalva is Székelyföld része.
Székelyföld pedig örök és feloszthatatlan!
Osváth Attila
HVIM-Marosvásárhely
Osváth Attila
HVIM-Marosvásárhely
