Olvasónk írja:
Tisztelt Kurucok!
 Putnok címere |
Harwood A hatmilliós zsidó mítosz nyomában (Did Six Million Really Die?, Anglia 1974.) című művében - amely bizonyára nem szerepel Karsai olvasmánylistáján - az alábbi sorok olvashatók (26-27. oldal):
"A háború utáni lakossági statisztika vitathatatlan bizonyítékokat szolgáltat. Az 1938-as World Almanac 16.588.259-re teszi a zsidók számát a világon. De a háború után a New York Times 1948. február 22-i száma a világban élő zsidók számát minimum 15.600.000-re és maximum 18.700.000-re teszi. Ezek az adatok eléggé egyértelműen lehetetlenné teszik, hogy a háborús zsidó veszteséget ezres nagyságrendűnél nagyobban mérjük. Tizenöt és félmillió 1938-ban mínusz az állítólagos hatmillió kilencmilliót eredményez. Tehát a New York Times adata azt jelentené, hogy a világ zsidósága hétmillió születést hozott, majdnem megduplázták a számukat 10 év leforgása alatt. Ez nyilvánvalóan nevetséges.
Tehát úgy néz ki, hogy a hiányzó "hatmillió" túlnyomó többsége valójában kivándorolt - európai országokba, a Szovjetunióba és az Egyesült Államokba a háború előtt, alatt és után. És hatalmas méretekben vándoroltak Palesztinába is, különösen a háború végén. 1945 után zsidó "túlélőkkel" tele csónakok érkeztek Európából Palesztinába illegálisan, számottevő zavart okozva ezzel az akkori brit kormánynak. Olyan nagy számban jöttek, hogy az angol állami nyomda 190-es számú kiadványa (1946. november 5.) úgy írja le, hogy "majdnem egy második kivonulással ér fel." Ezek voltak azok a kivándorlók a világ minden részén, akik felduzzasztották a világ zsidó lakosságát tizenöt- és tizennyolcmillió közé 1948-ig, és valószínűleg a legnagyobb részük az Egyesült Államokba vándorolt, áthágva a kvótatörvényt.
1963. augusztus 16-án David Ben Gurion, Izrael elnöke kijelentette, hogy bár az amerikai zsidó lakosság hivatalos létszáma állítólag 5.600.000, "a teljes szám nem volna túlértékelve 9.000.000-val sem.” (Deutshce Wochenzeitung, 1963. november 23.) Ennek a számadatnak az okára Albert Maisal világít rá A legújabb amerikaiak (Reader Digest, 1957. január) című cikkében, mert felfedi, hogy "Nem sokkal a második világháború után, elnöki rendelettel, a közép- és kelet-európaiak kvótavízumát 90%-ban a kitaszítottak kapták."
A Chambers Encyclopedia szerint a háború előtti Európában élő zsidók száma 6.500.000 volt. Ez elég világosan azt jelentené, hogy majdnem a teljes lakosságot kiirtották. A Baseler Nachrichten (semleges svájci újság) megállapította, hogy 1933 és 1945 között 1.500.000 zsidó vándorolt ki Nagy-Britanniába, Svédországba, Spanyolországba, Portugáliába, Ausztráliába, Kínába, Indiába, Palesztinába és az Egyesült Államokba. Ezt a zsidó újságíró, Bruno Blau is megerősítette, aki ugyanazokat számadatokat idézte az Aufbau nevű New York-i zsidó lapban. (1948. augusztus 13.) Ezek közül az emigránsok közül körülbelül 400.000-en jöttek el Németországból 1939 előtt. Ezt a számot a Zsidó Világkongresszus is elismeri az egység a diaszpóra című kiadványában (377. oldal), amely megállapítja: „A német zsidók többségének a háború kitörése előtt sikerült elhagynia Németországot.” A német zsidókon kívül a 280.000-es számú osztrák zsidóságból 220.000 vándorolt ki 1939 szeptemberéig, miközben 1939 márciusától kezdődően a prágai Zsidó Kivándorlási Intézet 260.000 zsidó számára biztosította a kivándorlást Csehszlovákiából, csak, hogy a fontosabbakat említsük...
Szívesen megkérdezném a Tanár Urat, hogy mi a véleménye a lakossági/kivándorlási statisztikákról, a fent leírt lehetetlen születési arányról, s Perge Ottó hozzá intézett további - máig megválaszolatlan – kérdéseiről.
Kíváncsian várom a "vita" további alakulását.
1963. augusztus 16-án David Ben Gurion, Izrael elnöke kijelentette, hogy bár az amerikai zsidó lakosság hivatalos létszáma állítólag 5.600.000, "a teljes szám nem volna túlértékelve 9.000.000-val sem.” (Deutshce Wochenzeitung, 1963. november 23.) Ennek a számadatnak az okára Albert Maisal világít rá A legújabb amerikaiak (Reader Digest, 1957. január) című cikkében, mert felfedi, hogy "Nem sokkal a második világháború után, elnöki rendelettel, a közép- és kelet-európaiak kvótavízumát 90%-ban a kitaszítottak kapták."
A Chambers Encyclopedia szerint a háború előtti Európában élő zsidók száma 6.500.000 volt. Ez elég világosan azt jelentené, hogy majdnem a teljes lakosságot kiirtották. A Baseler Nachrichten (semleges svájci újság) megállapította, hogy 1933 és 1945 között 1.500.000 zsidó vándorolt ki Nagy-Britanniába, Svédországba, Spanyolországba, Portugáliába, Ausztráliába, Kínába, Indiába, Palesztinába és az Egyesült Államokba. Ezt a zsidó újságíró, Bruno Blau is megerősítette, aki ugyanazokat számadatokat idézte az Aufbau nevű New York-i zsidó lapban. (1948. augusztus 13.) Ezek közül az emigránsok közül körülbelül 400.000-en jöttek el Németországból 1939 előtt. Ezt a számot a Zsidó Világkongresszus is elismeri az egység a diaszpóra című kiadványában (377. oldal), amely megállapítja: „A német zsidók többségének a háború kitörése előtt sikerült elhagynia Németországot.” A német zsidókon kívül a 280.000-es számú osztrák zsidóságból 220.000 vándorolt ki 1939 szeptemberéig, miközben 1939 márciusától kezdődően a prágai Zsidó Kivándorlási Intézet 260.000 zsidó számára biztosította a kivándorlást Csehszlovákiából, csak, hogy a fontosabbakat említsük...
Szívesen megkérdezném a Tanár Urat, hogy mi a véleménye a lakossági/kivándorlási statisztikákról, a fent leírt lehetetlen születési arányról, s Perge Ottó hozzá intézett további - máig megválaszolatlan – kérdéseiről.
Kíváncsian várom a "vita" további alakulását.
Szebb jövőt!
Z. F.
