Ahogy megjelent a Kuruc.infón a Legfelsőbb Bíróságot és főbírót, s egykori strasbourgi bírót is kritizáló, kánya-hegyi erdőm minden törvényt megsértő katonai okkupációjáról szóló beszámolóm, a Strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság azonnali hatállyal, érdemi vizsgálat nélkül, tárgyalásra is alkalmatlannak minősítve elutasította az ügyben hozzá benyújtott panaszomat.

Itt nem egy „fél”-, hanem egy „egész”, önmagát a törvények fölé helyező katonai szervezet diktál a bíróságnak, a rendőrségnek és az ügyészségnek, még az országgyűlésnek is. Talán bizony ezek maguk támadják az alkotmányos rendet.

Mindössze hét munkanappal azután, hogy 2010. május 19-ére virradó éjszaka a Kuruc.infón megjelent a Legfelsőbb Bíróságnak, a HM Zemplén-hegységben a Kánya-hegyen engedély nélkül épült katonai út ügyében játszott szerepéről hírt adó írásom (Újabb HM-botrány: engedély nélküli útépítés egy magánerdőben), melyben kitértem az LB-elnök Baka András korábbi strasbourgi Emberjogi Bírósághoz fűződő kétes szerepére is, nos, ez a strasbourgi bíróság a kánya-hegyi ügyben benyújtott panaszomat 2010. május 27-én érdemi vizsgálat, indoklás nélkül, tárgyalásra eleve alkalmatlannak nyilvánítva elutasította.

2006. október 21-én nyújtottam be panaszomat. Ezután három és fél évig semmilyen eljárási lépést nem tett a strasbourgi bíróság, még a magyar államot sem értesítette a panaszról, majd most, a kritikus cikk megjelenésekor hirtelen úgy dönt, hogy meg sem vizsgálja az ügyet és igen arrogáns módon, érdemi indoklás és minden eljárási előzmény nélkül elutasítja a panaszt.

Az elutasító határozat egyébként az emberi jogsértés mintapéldánya.
Közli, hogy az ügyem aktájába nem tekinthetek bele.
Közlik, hogy kérdéseket nem tehetek fel, tehát az elutasítás konkrét okát, okait indoklását nem ismerhetem meg.
Közli, hogy a strasbourgi eljárásban keletkezett iratokat a megküldött irataimmal együtt záros határidőn belül bedarálják.

A Strasbourgi Emberjogi Bíróság ilyen joggyakorlata (és szabályzata!) saját alapító okiratával, a Római Egyezménnyel ellenkezik (hatékony, tisztességes eljáráshoz való jog). Pontosan ezek azok jogsértések (perképesség megvonása, információs jogelvonása, indoklás elmulasztása), amik miatt magukat a nemzeti jogi intézményeket ítéli el, már ha éppen érdemi munkát van kedve végezni. Abból azonban, hogy az ügyek több mint 98%-át érdemi vizsgálat és egyre inkább indoklás nélkül elutasítja, arra lehet következtetni, hogy nincs kedve dolgozni.

A strasbourgi bíróság eljárási gyakorlata szerint a panaszokat először egy háromtagú bíróság bírálja el. Ez a tanács nyilváníthatja elfogadhatóvá a panaszt. Az elfogadhatóvá nyilvánítást csak néhány pontosan meghatározott esetben lehet megtagadni, ilyen a megkésettség vagy a hazai jogorvoslat kimerítésének elmulasztása. A strasbourgi bíróság előminősítő tanácsa az utóbbi időben egyaránt hoz érdemi indoklással, illetve anélkül határozatokat. Nyilván utóbbi hiányos ítéletekkel akkor kell beérnie a panaszosnak, amikor a bíróságnak nincs semmi olyan tény a kezében, amivel az elfogadhatóvá nyilvánítás megtagadását indokolhatná. Az ügyemben hozott ítélet nem tartalmaz ilyen érdemi indoklást.

A háromtagú tanács részéről tárgyalásra alkalmasnak talált ügyek kerülnek az öttagú bírói tanács elé, melyben soha nem lehet a bepanaszolt államból származó bíró. Ez a bírói tanács hozza meg az érdemi döntést. Amíg az öttagú tanácsban nem lehet, a három tagú tanácsban mindig van a bepanaszolt államból származó bíró, aki minden esetben egyben az ügyet előadó bíró.

A strasbourgi ítéletet az a háromtagú előminősítő bíróság hozta, melynek az előadó bírája a magyar Sajó András. Őt a magyar állam delegálta oda.

2006 óta folyamatosan tájékoztattam a strasbourgi bíróságot az újabb és újabb jogsértésekről.

A panaszomat elutasító strasbourgi ítélet előtti utolsó beadványom, egyben utolsó életjel, amit tőlem
kapott és amelyről a strasbourgi bíróság úgy vélte, hogy az alapján (az előzményekkel együtt persze!) még csak fel sem merülhet egy esetleg emberi jogi sérelem gyanúja, amit vizsgálni egyáltalán érdemes lenne, ezzel a képpel záródott:

Nem, nem a minden létező jogszabály megsértésével katonailag okkupált és beépített 1,2 hektár erőmből, hanem az azt körülvevő 1000 hektár nagyságú, 150 magányszemély, köztük az én osztatlan tulajdonomban lévő erdőmből visz el megbilincselve a rendőrség éppen, hogy aztán, a közúti közlekedés veszélyeztetése kísérlete büntette elkövetésével gyanúsítson meg, amit egyébként a közúttól kerek 5 km távolságra követtem volna szerinte el.

Ezt megelőzően a rendőrség sorompóval lezárt magánterületre hatolt be jogalap nélkül, feltehetőleg a hadsereg tevőleges segítségével, azután, hogy a MK Katonai Felderítő hivatala kérte az encsi rendőrkapitányt, hogy akadályozza meg a toronyhoz vezető út lezárását.

A rendőröknek közhiteles okiratokkal bizonyítom, hogy törvény írja elő, hogy közforgalom elől kötelezően elzárt erdészeti magánútról van szó, bemutattam a jogszabályt, mely előírja, hogy az erdészeti utat sorompóval vagy más fizikai eszközzel le kell zárni, egy jogerős bírósági ítéletet miszerint az erdészeti utat a HM jogerős építési engedély nélkül építette, egyébként az erdő tulajdonosai hozzájárulás nélkül.

Bemutattam az erdészezi hatóság 2,5 millió forintról szóló bírságoló határozatát, amit a Kánya-hegyi erdő jogszabálysértő igénybevétele miatt vetettek ki. (Egyebek mellett az út katonai használatát is törvénysértőnek minősítették, helyesen) Persze nem a HM-et büntették meg, hanem lényegében az erdő tulajdonosokat, mert a HM-el szemben az erdészeti hatóság nem járhat el.

  Az okiratok és a tények ismertetése után megpróbáltam egy teherautónyi földet az erdei út végére önteni, azonban ezt a rendőrség megakadályozta, megbilincseltek, a rendőrségen közúti közlekedés veszélyeztetése kísérletének bűntettével meg gyanúsítottak.

A helyzet az, hogy, ha nem végzem el törvényben előírt kötelező erdészeti munkákat, akkor megbírságolnak, ha igen, köztörvényes bűncselekmény elkövetésével vádolnak meg.

Sorompó, út, az erdő az enyém, HM-nek szolgalmi joga sincs, a rendőrség viszont minden jel szerint a hadseregé.

(A kánya-hegyi ügy első éveiről bővebben a www.cmm.hu oldalon található információ, „kapcsolódó témáink” rovatban továbbá a „Híreink”, „Kiemelt hírek”, „Hírcsokor”, „Sajtófigyelő” rovatokban elszórtan. Itt most csak annyit jegyzek meg, hogy a helyi építési szabályzatba is ütköző telekmegosztást és építkezést három ügyészségi óvás, továbbá egy szűkebben vizsgált körben a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa, az egész honvédelmi célú építkezést, az erdő honvédelmi célú igénybevételét pedig még Gráf József 2008. évi jogerős határozata is törvénysértőnek minősítette.)

Valójában persze a közlekedési táblát helyettesítő sorompó vagy más útzáró fizikai eszköz elhelyezésének megakadályozása vagy eltávolítása az út alsó vagy felső végén valóban a közúti közlekedés veszélyeztetése, de mindenképpen foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés mégpedig a rendőrség részéről, az pedig, hogy erőszakosan akadályoztak jogaim gyakorlásában és kötelességem teljesítésében és jogalap nélkül még le is tartóztattak, az hivatali visszaélés megint csak a rendőrség részéről.

Sajnálatos módon már a katonai torony építését követő bírósági eljárások során is egyértelműen az derült ki, hogy a bíróságok, legalábbis azok közül a végső jogerős döntéseket hozók, nem a jogállamiság, hanem az állami érdekkörbe tartozó felek elvtelen érdekérvényesítői.

Nem hiszem el, hogy ne a végrehajtó hatalomnak a „független” bíróságok eljárásaiba való folyamatos beavatkozása eredménye lett volna az, hogy három első és egy másodfokon megnyert per után, amikor is minden perben legalább 15-20 egyenként is keresetet megalapozó jogi érvem volt, másod-, vagy felülvizsgálati fokon úgy helyezték hatályon kívül az első fokú ítéleteket, hogy visszamenőleg megfosztottak kereshetőségi jogomtól, és erre hivatkozva utasították el keresetemet.
Egy kereshetőségi jog kérdésében elkövetett bírói „tévedés” mégiscsak kisebb snassz, mint perenként 15-20 tételben hülyeséget mondani. A bíróság tehát jogtiprásra „rendelkezésére” álló legkönnyebb utat választotta. (Mint mindig.) Nincs ügy, nem kell 15-20 amúgy cáfolhatatlan kereseti elemet cáfolnia a jogerős ítéletet hozó, vagy a felülvizsgálati kérelmet elbíráló Legfelsőbb Bíróságnak.

Az ötödik ügy „egyedfokú” közigazgatási ügy volt, ahol a jogerős ítéletet az első fokú bíróság mondta ki. E szerint a 12000 facsemetém ledózerolásával, a termőréteg és 2,5 méter vastag szikla réteg letermelésével, 65 méter magas toronnyal való beépítésével járó építésügyi hatósági eljárást lezáró használatbavételi engedélyt támadó perben nincsen kereshetőségi jogom. A kereshetőségi jogomat megvonó és az ő tárgyaláson mondott szavait idézve a katonai torony lebontatásának ódiumát nem vállaló bíró ugyanaz a dr. Réthy Edit bíró volt, aki viszont a Budapest XXII. Kerületi turulszobor estében nem volt ilyen szívbajos, annak ugyanis jogerős ítéletben rendelte el elbontását. Pedig a toronyépítésnél minden létező anyagi és eljárásjogi jogszabályt megsértettek. Döntse el ki-ki, hogy független bíró eljárásai-e ezek, vagy inkább egy kiválasztott bírói taláros ítéletvégrehajtóéi.

Nem egyetlen egyedi téves ítéletről van tehát szó a kánya-hegyi és sok más ügyben, nem egy ítéletről, amit a jogkövető állampolgár úgymond tiszteletben tarthat, még, ha nem is ért egyet vele. Arról van szó, hogy a bíróság őrzője már egy törvénysértő helyzetnek tudatosan és módszeresen, aktív törvénysértések sorozatával tartja fenn azt. (részletek az első évekről: www.cmm.hu ) Tudatosan törvényt sért annyiszor ahányszor csak szükséges az alapjaiban törvénysértő helyzet fenntartása érdekében.

Mert a bíróságok pártállamból örökölt autoriter, ma már inkább egyszerűen primitívnek nevezhető jogfelfogása szerint csak az állampolgár lehet az, aki rendeletlen, törvénysértő, kötelezettségszegő bűnöző, ugyanezt legfeljebb politikai nyomásra képes az állami érdekkörbe tartozó személyekről feltételezni.

A magyar bíróságok rossz értelemben vett „függetlensége” és egyéb okok vezettek oda, hogy a bírósági intézmény rendszerében, gyakorlatában élte túl a „rendszerváltás”-t az önkényuralmi hatalomgyakorlás szelleme és gyakorlata, aminek semmi köze a modern jogszolgáltatáshoz. Valójában a bíróság legtöbbször már nem is a jogállamiságot, tehát a hosszú távú közérdeket, hanem az állami érdekkörben hozott téves döntéseket, vagy ami még rosszabb, a tudatosan kiüresített állami intézményeket elfoglaló magánérdekeket szolgálja ki. Ez is a jogrontó korrupció egyik, nevezetesen bírói talárban elkövetett formája. Megjegyzem, hogy a HM-ből kiszivárgott kósza hírek szerint a Kánya-hegyi katonai toronyba egy olyan meghaladott lehallgató technikát telepítettek, ami alkalmatlan a feladatra, és, hogy ez az egész katonai beruházás is csak egy amolyan lenyúlós buli volt.

Az ügyészég azután szüntetteti meg a termőföldlopás és rongálás miatt indult rendőrségi nyomozást, miután a katonailag okkupált erdőmet őrző HM EI Rt. ( a gengszterszervezet) őrei az én feljelentésemre indult rendőrségi eljárásban oda kirendelt igazságügyi szakértőt egyszerűen nem engedték be, és miután ez az igazságügyi szakértő az egyértelmű bizonyítékok alapján a nyomozás folytatását javasolta.

Az Országgyűlés pedig 2008. évben úgy módosította az Országos Területrendezési Tervről (OTrT) szóló törvényt, hogy kitalálta a „kiemelt fontosságú honvédelmi övezet” teljesen új fogalmát és Telkibánya egész közigazgatási területének (Kánya-hegy itt van) ezt a területi besorolást adta. Ezzel nemcsak magát az OTrT-t, de a Honvédelemről szóló törvényt is tételesen megsértette, ugyanis e szerint honvédelmi célú terület csak állami tulajdonban és a HM kezelésében lévő ingatlanterület lehet. Kánya-hegy egyik feltételnek sem felel meg.

Az Európai Emberi Jogi Bíróság teljes működésképtelenségének nyilvánvalóan politikai oka van.

Az új „keleti” tagállamok és az EU közötti paktum, tehát EU félhivatalos álláspontja szerint türelemmel kell lenni a fiatal demokráciák iránt, ezért nem kívánatos szigorú szankciókat eredményező eljárás. Ez persze csak ürügy, valójában az európai hatalmi elitnek nem fűződik ahhoz érdeke, hogy az egyszerű állampolgárok és a tagállamok közötti vitákkal terhelje az intézményrendszerét, és ahhoz sem, hogy megoldja az „új demokráciák” alkotmányos jogállami problémáit, legalábbis addig, amíg ennek hiányosságai nem érintenek jelentős érdekérvényesítéssel rendelkező lobbiérdekeket. (Ebben az értelemben beszélhetünk félig-meddig jogállamról, ami persze szintén nonszensz.)

Ügyemben a tárgyalásra alkalmasság kérdésében döntő tanács magyar, az ügyet előadó bírója mellett egy szerb és egy görög bíró, tehát maga a Balkán képviseltette magát még, a közállapotait egyre inkább balkáninak mondható magyar állam mellett. Görögországról annyit, hogy a történelmi múlt ellenére katonai junta utáni fiatal demokrácia jelenlegi államcsődje fő oka a korrupció. Ehhez képest nincs ennek megfelelő számú görög ügy a Strasbourgi Emberjogi Bíróság előtt. A magyarázat most már világos.

Én eltüntetem a te fiatal demokráciád piszkát, te eltünteted az én fiatal demokráciám piszkát című kéz kezet mos játék folyik a strasbourgi bíróság és más EU-szervek előszobáiban. Természetesen ez a módszer az Európai Emberi Jogi Bíróság számára nyíltan nem vállalható fel. Konfliktusokat a tagállamokkal úgy zárja ki, hogy olyan szabályzatot és a háromtagú előminősítő bíróságot alkotott, melyben a bepanaszolt állam képviselője Strasbourgban egyszerűen megakadályozza a rázós ügyek érdemi vizsgálatát.

Az Európai Emberi Jogi Bíróság magyar „igazság” szolgáltatás számára eljárásjogi szabad területté tette strasbourgi előszobáját, ahol a magyar állam által küldött előadó bírója és két másik balkáni bíró gyakorlatilag titkos eljárásban, a nyilvánosság kizárásával, minden ellenőrzés, indoklási kötelezettség nélkül szabadon, előre kizárhat bármilyen panaszt az érdemi vizsgálatból. Az elvi esély mellett a gyakorlati esélye annak már nulla, hogy a magyar állam részére valóban kellemetlen ügyek egyáltalán érdemi tárgyalásra kerüljenek. Az pedig, végképpen kizárt, hogy egy teljesen rosszul működő jogrendszer lelepleződjön Strasbourgban, hiszen ott eleve nem kezdeményeznek, olyan eljárásokat, amik erre lehetőséget adnának, mivel az ügyek nem is kerülnek érdemi tárgyalásra. Nem születnek tehát meg azok az ítéletek, melyek komoly visszahatással lehetnének a hazai joggyakorlatra, így marad minden a régiben.

Ez nyilvánvalóan visszalépés a nemzeti jogszolgáltatáshoz képest is, hiszem egyebek mellett utóbbi biztosítja a tárgyalás nyilvánosságát, a tárgyalás nélkül hozott végzéseket, ítéleteket indokolni kell, az iratokban bele lehet tekinteni stb.

A nagy türelem pedig Magyarország esetében sem a jogállamiság megerősödéséhez, hanem, éppen ellenkezőleg, annak folyamatos gyengüléséhez, az ország egyre korruptabbá válásához vezetett és vezet.

Végül nemcsak a panaszosok teljes elégedetlenségét váltotta ki a strasbourgi bíróság eme joggyakorlata. Azután, hogy az Orosz Köztársaság utolsóként ratifikálta az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságjogok védelméről szóló Római Egyezményt, 14 jegyzőkönyv ratifikálásával elindulhat a bíróság régen várt reformja.

A fiatal demokráciák (ellenzéki) EP-képviselői azok, akik történelmi tapasztalatok okán emberi jogi reformkérdésekben minden bizonnyal hiteles fellépésre képesek lennének, a témában leginkább jártasak, vagy egyenesen történelmi tapasztalatokkal rendelkeznek (sajnos jelenkori értelemben is, amint ezt, egyebek mellett a kánya-hegyi ügy is bizonyítja), ezért számukra kínálkozik e téren az európai nagypolitikában komoly szerep. Kérdés, hogy ezek a képviselők megragadnak-e a felettes szervnek képzelt EU intézményeknél panaszkodással, látványos felszólalásokkal (amit a cinikus európai bürokraták, képviselők csak azért is provinciális dolognak tartanak), vagy a konkrét ügyek ismertetése mellett bekapcsolódnak az európai szintű jogalkotási folyamatokba.

A bajok nagyok, a reform céljai, eszközei talán a biztos tervezett kinevezését nem számítva, egyelőre meglehetősen szerények, utóbbiakhoz lenne még mit hozzátenni. A magyar EP-képviselőkön is múlik, hogy az új biztosi intézmény nem csak egy valakinek jutattott új, jó fizetéssel járó állás, hanem ennél valamivel több legyen.

Kérdés, hogy, ha az alapügyben a de facto (tényszerű, de nem jogszerű) kisajátításban a várható magas kártérítési összeg miatt ( egy görög ügyben például 5 milliárd forintnak megfelelő összeget ítéletek meg földműveseknek azért, mert a hadsereg egy katonai üdülőt épített de facto kisajátítással tengerparti földjeikre) nem akarják esetleg megállapítani a jogsértést (mert szegény a fiatal demokrácia) akkor miért zárja ki önkényesen az előminősítő tanács még a puszta lehetőségét is annak, hogy az ügy (jogtiprásáradat) természetéből adódóan vitán felül több tucatnyi önálló kisebb-nagyobb egyezmény sértés közül legalább egy esetében megállapíthassa a bíróság a magyar állam felelősségét. A válasz egyszerű, azért nem, mert az öttagú (magyar bírótól mentes) tanács már érdemben és teljes körűen vizsgálta volna az egész ügyet, melynek folyamán a panasz akár még bővíthető az adott ügy keretein belül, és akkor világossá és bizonyítottá válik, hogy ma Magyarországon adott esetekben, hellyel-közzel mindenképpen egy fegyveres erőszakkal és önmagát törvényen kívül helyező bírósági eljárásokkal kísért önkényuralmi rendszer működik. A strasbourgi bíróság öt tagú tanácsa az előző ítéletek alapján kötve lenne a Kánya-hegyi ügyben, ezért vitán felül helyt kellene adnia a panaszomnak, nyilván ezért inkább nem engedik az öt tagú tanács elé az ügyemet.

Baka András, az LB elnöke még az előszobában elcsípte az ügyet, kisbíró Sajó András pedig kasztrálta. Így nem került az öttagú bírói testület elé egy olyan ügy, ami minden korábbi (nyilván hasonlóan érdemi vizsgálatból kizárt) ügynél meggyőzőbben bizonyította volna, a magyar bíróságok rendszerszinten önkényes joggyakorlatát.

Baka András úr azonban téved, ugyanis egy folyamatosan egyezménysértő állapot állandósult a Kánya-hegyen, és ez újabb és újabb jogsértések egész lavináját fogja megindítani. Egyáltalán nem lehet majd egy ártalmatlannak látszó közigazgatási ügyet elindítani úgy, hogy az pusztán a fennálló jogsértő helyzet miatt ne újabb jogsértést generálna.

(Néhány példa: A beépített erdőrész sohasem lehet utólag sem építési telek, mert nincs közút hálózattal szabályos összeköttetése. A jogilag legális úthoz nem lehet a területet kisajátítani, mert NATURA 2000 terület és különben is egy illegális nem építési telken álló létesítményhez vezetne. A tornyot sem lehet kisajátítani, mert az ugyan a ráépítés és a Ptk. előírásai miatt, jog szerint az erdő tulajdonosaié, de a földhivatal számos ok miatt a tulajdonjogot nem jegyezheti be Ha nem teszek eleget az erdőtörvény előírásainak akkor az erdészeti hatóság bírságol meg, ha ő nem, akkor őt az Európai Bizottság, ha eleget teszek akkor a rendőr visz el és emeltet vádat ellenem stb. stb. A bíróságok azt képzelték, hogy elég az egyik tulajdonost rendőrrel elvitetni, perképességét megvonni és máris a HM javára rendeződött is az ügy. Tévedtek. )

Baka úr már régen nem lesz a Magyar Köztársaság főbírája, amikor, ha nem én, akkor a többi 150 erdőtulajdonosból valaki, vagy valakik, vagy, ha ők nem hát utódaik, vagy ha ők sem, akkor a torony hatásterületen élő ezrek és ezrek közül éppen elegen fogják panaszaikkal, kártérítési és kompenzációs igényeikkel bombázni a magyar és az Európai Emberi Jogi Bíróságot.

Az új jogsértések önmagukban vagy előzményeikkel olyan egyezménysértések, amelyek a jövőben meg fogják alapozni minden strasbourgi bírósághoz benyújtandó panasz jogalapját.

Perlaki Tamás erdőtulajdonos

Ui.: Ha módomban áll, legközelebb egy olyan estet ismertetek, amiből kiderül, hogy a sóderbányászathoz fűződő érdek is van olyan súlyos, mint a honvédelemi, különösen akkor, ha helyi cigányokat megelőzve kell kiirtani egy erdőt, és helyébe külszíni bányatelket fektetni, nehogy újrasarjadjon azaz erdő, ami még a bányászati vállalkozás által készített környezeti hatásvizsgálat szerint is a Kárpát-medence legértékesebb zöldfolyosója.

Abban az ügyben az egyik keresetemnek helyt adó első fokú ítéletet ezúttal is hatályon kívül helyező bíró neve talán a Kuruc.info olvasói közül sokaknak ismerős: Dr. Czukorné Farsang Judit bíró.

Ha mégsem akkor mondom, ő volt az, aki a Magyar Gárda Egyesületet jogerősen betiltotta.

Az ügy további új sajátossága, hogy a strasbourgi eljárásban még az előminősítő bíróság elé sem került a panaszom, mert a titkárnő valószínűleg ügyesen összekeverte az iktatószámokat.