Gaudi-Nagy Tamásék parlamenti vizsgálóbizottsága a napokban hallgatta meg a 2006-os eseményekkel kapcsolatban a különböző rendőri vezetőket és politikusokat. Ennek kapcsán a tévékben folyton a tévéostromról van szó, és arról, hogy akkor a rendőrök milyen szakmai hibákat követtek el, hogy nem tudták megfékezni az ostromlókat. Ráadásul aktuális ez a téma azért is, mert közeledik az esemény négyéves évfordulója: Nos, kicsit olyan érzésem van, mintha az 1956 októberében történt Magyar Rádió ostroma kapcsán azt boncolgatnánk, hogy milyen szakmai hibákat követett el akkor az ÁVH, hogy nem tudta megfékezni a „gaz forradalmárokat”, és ezzel hány „szegény” ÁVH-s halálát meg sebesülését okozta. Most már igazán be kéne kiabálni tömegesen a nézőtérről a színpadra, ahol négy éve játsszák már nekünk ezt a bohózatot, hogy elég volt! Beszéljünk most már a lényegről! Egyszerűen arról van szó, hogy 1945-ben a szovjet tankok hátán érkezve, nyakunkra telepedett egy mocskos, gyilkos, vérszívó csürhe, akiknek az elviselhetetlen országlása ellen egy évtizeden belül fellázadt a nemzet. Ezt a szovjet hadsereg erejével leverték, és így még jó három évtizedig uralkodhattak. Aztán megcsinálták a rendszerváltást (mert volt rendszerváltás, csak az a baj, hogy ők csinálták meg azt is, olyan is lett), minek köszönhetően a hatalom többé-kevésbé az övék maradt. Mivel ugyanazzal a jellemtelen harácsoló, lekezelő hozzáállással folytatták, másfél évtizeden belül megint fellázadt ellenük az ország. Ezt is sikerült elfojtani, nem kis részben a különböző pótcselekvésekben kimerülő ellenzéki magatartásnak köszönhetően. De ezzel együtt is már csak néhány évvel tudták meghosszabbítani az uralmukat. Most megint rendszerváltás van. Ha most ahelyett, hogy ezeket így kimondanánk, és egyszer s mindenkorra leszámolnánk velük, megint mellébeszélés folyik, és hagyjuk őket – 1990-hez hasonlóan – túlélni, akkor tíz év múlva lázadhatunk fel megint, ha egyáltalán lesz még, aki megtegye. Persze lehet a tévéostrom kapcsán azt boncolgatni, hogy a rendőrség a saját szempontjából mit csinált jól vagy rosszul, ez egy szakmai kérdés. De a fő kérdés az, hogyan fordulhatott az elő, hogy a világméretben is példátlan kormányzati lebukást követő, teljesen jogosan felháborodott tüntető tömeg előtt pökhendi módon becsapták az adófizetők pénzéből működő közszolgálati televízió ajtaját? Mikor csak az az egyébként teljesen elfogadható követelésük volt, hogy jöjjön ki egy kamera, és mutassák meg az országnak, hogy mennyien tüntetnek, és olvashassák föl a közfelkiáltással elfogadott kiáltványukat. Ez az a kérdés, amit fel kell tenni! És ennek a felelősét kell keresni. Mert ha Rudi Zoltán tévéelnök akkor – azután, hogy Lendvai Ildikó, ’56-ban Gerő Ernőhöz hasonlóan, a híradóban leszólta és lekicsinyelte a tüntetőket (mert tudtommal ez történt) – kiküldött volna egy kamerát és egy riportert a tüntetők közé, akkor nem lett volna ostrom. És ha már a rendőrökről beszélünk, akkor legalább az odavezényelt rendőrök parancsnokának lehetett volna annyi esze, hogy a közrend és a közbiztonság megőrzése érdekében felszólítja erre a televízió vezetését, és nem a tömeg könnygázzal meg gumibottal való provokálásába kezd. Arról az MTV-ről beszélünk, aki annak idején reggeltől estig a taxisblokádon forgatott, ezzel szinte szervezve azt. Ez itt a lényeg a tévéostrom kapcsán. Mint ahogy október 23-a kapcsán sem az a fő kérdés, hogy hogy mert a rendőrség a Fidesz rendezvényébe beleoszlatni, hanem hogy hogy merte az embereket a Kossuth térről kitiltani, hogy merte a délután oda igyekvőknek az útját elállni, és rájuk támadni. Mert a fideszes esemény már csak a folyománya volt ennek. Egyszerűen nyolc éven át a szocialista kormány – régi reflexeit követve – erőszakoskodott, és megtorlásokat alkalmazott az ellene fellépőkkel szemben, ebbe kóstolhatott bele 2006. október 23-án a Fidesz is. Előtte meg utána azért nem, mert igyekezett a szájtépésen túl soha nem lépni, pedig megtanulhatták már volna, hogy a kommunisták, ha leszámoltak a harcosabbakkal, végül a szájtépőkre is mindig sort kerítettek. A másik ez az állandó esztelen provokátorkeresés. Nyilván vannak a rendőrségnek emberei, akiket megpróbál beépíteni a tömegbe, de ezek sokszor olyan amatőrök, hogy egyből ki lehet szúrni őket, másrészt a szerepük szerintem maximum arra korlátozódik, hogy megfigyeljenek egy-egy hangadót, vagy pl. kukaborogatással vagy parkoló autók visszapillantóinak letördelésével próbálják lejáratni a tüntetőket. Az események döntően nem rajtuk múltak. Gondolom, hogy a fotelforradalmároknak meg szájhős politikusoknak kellemetlen, mikor tükörbe néznek, hogy voltak számosan, akik – velük ellentétben – Gyurcsány elkergetéséről nemcsak beszéltek, hanem úgy gondolták, hogy tenni is kéne érte valamit, de a lelkiismeretüket nem azzal kéne megnyugtatni, hogy leprovokátorozzák az ilyeneket. A mellébeszélés helyett a párhuzamokra kell rámutatni. A kommunisták gazságai ellen ’56-ban is felkelés tört ki, és 2006-ban is. ’56-ban is erőszakkal reagáltak rá és 2006-ban is. A tüntetők ’56-ban is az állami média nyilvánosságát akarták elérni (Rádió), és 2006-ban is (TV). Ezt megtagadták ’56-ban is és 2006-ban is. Ebből ostrom lett ’56-ban is és 2006-ban is. A hazafiak megrongálták a szovjet emlékművet ’56-ban is és 2006-ban is (mert szégyenszemre még mindig ugyanott áll). És az országromboló gazemberek helyett a felkelőket hurcolták meg ’56 után is, mint ahogy 2006 után is mind a mai napig. Ez a lényeg, erről kell beszélni, és olyan változás kell, hogy ilyen párhuzam újabb már ne szülessen.
Az Echo TV Időrosta című (a régi Pörzsölőt pótolni próbáló) műsorában Szentesinek – ő a műsorvezető – egy vendége (a nevét sajnos nem hallottam) a Szent Korona-tanról és a magyar történelmi alkotmányról beszélt: Értelmes dolgokat mondott. Ahogy a hagyományos magyar államberendezkedést felvázolta, teljesen igazolni láttam benne az általam hirdetett közjogi elképzelést. Erős központi vezetés és az önkormányzatiságra és érdekképviseletekre alapozott országgyűlés. Nagyon jól rávilágított a magyar alkotmányos szemlélet egy zseniális sajátságára, jelesül arra, hogy eleink úgy találták ki a haza minden körülmények közti túlélését biztosítani, hogy a legfőbb szuverénnek nem a hatalmat és nem is a nemzetet, hanem a Szent Koronát jelölték meg. Hisz a hatalom mindig lehet korrupt, és kiárulhatja az országot, és sajnos a nemzet is, ha kellően félre van vezetve, asszisztálhat ehhez – lásd az elmúlt 20 év –, de egy szakrális tárgy soha nem fog olyan „döntést hozni”, hogy megszabadul tulajdonától. Ha azt elfogadjuk mindnyájan magunkra kötelező érvényűnek, hogy a Szent Korona történelmileg kialakult érdekeit még mi, a nemzet – bármilyen nagy akarat többséggel – sem sérthetjük meg, vagyis még népszavazással sem dönthetünk olyat, akkor mindig meg lesz mentve a haza az utókor számára. Mert ez az elv pontosan ebből fakad, hogy a Szent Korona nem csak a jelent, hanem a múltat és a jövőt is képviseli. És mivel elődeink és utódaink a jelenben hozott döntésekben nem tudnak részt venni, de vannak olyan kérdések – pl. a haza megőrzése vagy elprédálása –, amikben csak velük együtt lennénk jogosultak dönteni, ezért a néhány ilyen alapkérdést a Szent Korona „megváltoztathatatlan véleményére” kell bíznunk. Mert a Szent Korona-alkotmány lényege pont az, hogy nem egy kerekasztalnál megfogalmazott, majd valakik által megszavazott valami, hanem néhány egyszerű szabályból álló íratlan törvény, amin egyszerűen nincs jogunk változtatni, így az még önmagával szemben is megvédi a nemzetet, és biztosítja a haza megmaradását. Ettől szakrális, ettől földöntúli, ettől isteni, hiszen egyedül Isten képes arra, hogy az embert saját magától is megóvja. Azt hiszem, ez a Szent Korona-alkotmány érthető módon.
Németországban egy szociáldemokrata politikus megírta véleményét a bevándorlásról, hogy a bevándorlók tömegei már nem kíváncsiak a befogadó ország kultúrájára, és nem is kívánnak alkalmazkodni hozzá: A jó hír ebben az, hogy végre a baloldaliak is kezdenek rádöbbenni az ilyen tényekre. A rossz hír pedig, hogy azonnal megkezdődött a liberális médiában és politikában ennek az embernek a meghurcolása. Az öröm az ürömben pedig az, hogy valószínűleg már nem sokáig tehetik ezt meg, mert a valóság sajnos rövidesen elsöpri Európában liberálisék elveit meg érveit.
Vác, 2010. szeptember 5.
Az Echo TV Időrosta című (a régi Pörzsölőt pótolni próbáló) műsorában Szentesinek – ő a műsorvezető – egy vendége (a nevét sajnos nem hallottam) a Szent Korona-tanról és a magyar történelmi alkotmányról beszélt: Értelmes dolgokat mondott. Ahogy a hagyományos magyar államberendezkedést felvázolta, teljesen igazolni láttam benne az általam hirdetett közjogi elképzelést. Erős központi vezetés és az önkormányzatiságra és érdekképviseletekre alapozott országgyűlés. Nagyon jól rávilágított a magyar alkotmányos szemlélet egy zseniális sajátságára, jelesül arra, hogy eleink úgy találták ki a haza minden körülmények közti túlélését biztosítani, hogy a legfőbb szuverénnek nem a hatalmat és nem is a nemzetet, hanem a Szent Koronát jelölték meg. Hisz a hatalom mindig lehet korrupt, és kiárulhatja az országot, és sajnos a nemzet is, ha kellően félre van vezetve, asszisztálhat ehhez – lásd az elmúlt 20 év –, de egy szakrális tárgy soha nem fog olyan „döntést hozni”, hogy megszabadul tulajdonától. Ha azt elfogadjuk mindnyájan magunkra kötelező érvényűnek, hogy a Szent Korona történelmileg kialakult érdekeit még mi, a nemzet – bármilyen nagy akarat többséggel – sem sérthetjük meg, vagyis még népszavazással sem dönthetünk olyat, akkor mindig meg lesz mentve a haza az utókor számára. Mert ez az elv pontosan ebből fakad, hogy a Szent Korona nem csak a jelent, hanem a múltat és a jövőt is képviseli. És mivel elődeink és utódaink a jelenben hozott döntésekben nem tudnak részt venni, de vannak olyan kérdések – pl. a haza megőrzése vagy elprédálása –, amikben csak velük együtt lennénk jogosultak dönteni, ezért a néhány ilyen alapkérdést a Szent Korona „megváltoztathatatlan véleményére” kell bíznunk. Mert a Szent Korona-alkotmány lényege pont az, hogy nem egy kerekasztalnál megfogalmazott, majd valakik által megszavazott valami, hanem néhány egyszerű szabályból álló íratlan törvény, amin egyszerűen nincs jogunk változtatni, így az még önmagával szemben is megvédi a nemzetet, és biztosítja a haza megmaradását. Ettől szakrális, ettől földöntúli, ettől isteni, hiszen egyedül Isten képes arra, hogy az embert saját magától is megóvja. Azt hiszem, ez a Szent Korona-alkotmány érthető módon.
Németországban egy szociáldemokrata politikus megírta véleményét a bevándorlásról, hogy a bevándorlók tömegei már nem kíváncsiak a befogadó ország kultúrájára, és nem is kívánnak alkalmazkodni hozzá: A jó hír ebben az, hogy végre a baloldaliak is kezdenek rádöbbenni az ilyen tényekre. A rossz hír pedig, hogy azonnal megkezdődött a liberális médiában és politikában ennek az embernek a meghurcolása. Az öröm az ürömben pedig az, hogy valószínűleg már nem sokáig tehetik ezt meg, mert a valóság sajnos rövidesen elsöpri Európában liberálisék elveit meg érveit.
Vác, 2010. szeptember 5.
Az EU még pert is kész indítani Magyarország ellen, ha a kormány nem fizet havi 8 milliót Simor András jegybankelnöknek: Akinek volt még valami illúziója az EU-val kapcsolatban, annak talán most végleg szertefoszlik. Az, hogy a kisembereket hogy húzzák le a bankok, meg egyáltalán, az átlag magyar mennyiből küszködik havonta, az nem érdekli az EU-t, sőt, szorítsunk csak meg még jobban. A lényeg, hogy a bankárok kövér pénzeket kapjanak. Ez erkölcsileg védhetetlen álláspont. Hallva, hogy még a nyugati jegybankelnökök sem keresnek ennyit, az jutott eszembe, hogy lehet, hogy Simorra hivatkozva pont most akarták felemelni nyugaton a bankárok bérét, és Magyarország keresztülhúzta a számításukat. Ezért a hiszti.
Orbán levelet küld a nyugdíjasoknak, hogy írják meg ötleteiket, véleményüket, amit a kormány majd figyelembe vesz: Nos, ilyet már én is többször csináltam régebben (csak nem kifejezetten csak nyugdíjasokkal), sőt, Hunniának különböző témákban internetes ötletbörzéi is működtek. Úgy látszik, a „nemzeti együttműködés rendszere” mikéntjéről Orbánéknak nem nagyon van kiforrott elképzelésük. Továbbra is állítom, hogy az én közjogi rendszer-elképzelésem valósítaná meg ezt igazából. Egyébként, aki ismeri Hunnia elképzelését, az tudja, hogy ott a „nemzeti ötletbörzére” is egy jó koncepciót találtunk ki.
Legújabban azt hallom a tévében, hogy a rendőrség a 2006. szeptember 17-én kezdődő eseményekkel kapcsolatban ott követte el a hibát, hogy a tüntetést eleinte választási gyűlésnek minősítették, és nem oszlatták föl egyből: Őrület, hogy a Fidesz milyen tévútra viszi ezt a témát. Lehet, hogy a rendőrség tévesen értelmezte, mert sokkal inkább az évekkel később értelmezésként gyakorlatba jött spontán tüntetés illett rá, ami éppúgy törvényes. De a lényeg az, hogy a hibát nem ott követte el, hogy nem oszlatta fel a teljesen jogosan tüntető embereket, hanem, hogy nem tartóztatta le Gyurcsány Ferencet. Nem az embereket kell bemocskolni, és azt róni fel a hatalom bűnének, hogy nem oszlatta fel a „csőcseléket” (ráadásul számtalan Fideszes volt a tömegben a tévénél is), hanem rá kell mutatni, hogy a mocskos hatalom erőszakkal való fenntartása volt az igazi bűn. Egyszerűbb lenne beismerni Orbánéknak, hogy hiba volt akkor az elégedetlenség élére állás helyett szemérmesen félrehúzódniuk, mint a jogosan elégedetleneket áldozatként odadobni. Ez árulás (már megint)!
A kormány több harcoló katonát akar Afganisztánba küldeni: Most kezd összeállni, miért kellett ez a terrorelhárító központ. Az ilyen lépések – főleg a múltkori támadás fényében – ránk hozhatják az igazi terrorizmust (nem olyan kamut, mint amivel engem vádolnak). Most kéne hangosan követelni, hogy jöjjünk onnan haza, amíg nem késő.
Vác, 2010. szeptember 12.
Orbán levelet küld a nyugdíjasoknak, hogy írják meg ötleteiket, véleményüket, amit a kormány majd figyelembe vesz: Nos, ilyet már én is többször csináltam régebben (csak nem kifejezetten csak nyugdíjasokkal), sőt, Hunniának különböző témákban internetes ötletbörzéi is működtek. Úgy látszik, a „nemzeti együttműködés rendszere” mikéntjéről Orbánéknak nem nagyon van kiforrott elképzelésük. Továbbra is állítom, hogy az én közjogi rendszer-elképzelésem valósítaná meg ezt igazából. Egyébként, aki ismeri Hunnia elképzelését, az tudja, hogy ott a „nemzeti ötletbörzére” is egy jó koncepciót találtunk ki.
Legújabban azt hallom a tévében, hogy a rendőrség a 2006. szeptember 17-én kezdődő eseményekkel kapcsolatban ott követte el a hibát, hogy a tüntetést eleinte választási gyűlésnek minősítették, és nem oszlatták föl egyből: Őrület, hogy a Fidesz milyen tévútra viszi ezt a témát. Lehet, hogy a rendőrség tévesen értelmezte, mert sokkal inkább az évekkel később értelmezésként gyakorlatba jött spontán tüntetés illett rá, ami éppúgy törvényes. De a lényeg az, hogy a hibát nem ott követte el, hogy nem oszlatta fel a teljesen jogosan tüntető embereket, hanem, hogy nem tartóztatta le Gyurcsány Ferencet. Nem az embereket kell bemocskolni, és azt róni fel a hatalom bűnének, hogy nem oszlatta fel a „csőcseléket” (ráadásul számtalan Fideszes volt a tömegben a tévénél is), hanem rá kell mutatni, hogy a mocskos hatalom erőszakkal való fenntartása volt az igazi bűn. Egyszerűbb lenne beismerni Orbánéknak, hogy hiba volt akkor az elégedetlenség élére állás helyett szemérmesen félrehúzódniuk, mint a jogosan elégedetleneket áldozatként odadobni. Ez árulás (már megint)!
A kormány több harcoló katonát akar Afganisztánba küldeni: Most kezd összeállni, miért kellett ez a terrorelhárító központ. Az ilyen lépések – főleg a múltkori támadás fényében – ránk hozhatják az igazi terrorizmust (nem olyan kamut, mint amivel engem vádolnak). Most kéne hangosan követelni, hogy jöjjünk onnan haza, amíg nem késő.
Vác, 2010. szeptember 12.
Budaházy György
(Kuruc.info)
