Sok-sok órát töltöttem a számítógép előtt, és néztem a televíziós híradásokat. Az internetezők nem értik, miért nem jelentkeznek az állítólagos késelés szemtanúi. A kérdés végtelenül egyszerű. A tévében számtalan szakértő megszólalt, de egy nagyon fontos kérdésről nem esett eddig szó: a drogfogyasztók társadalmáról, annak működéséről. Az sem kapott kellő hangsúlyt – hiszen sajnos nem köztudott –, hogy az ezeken a bulikon részt vevők döntő többsége fogyaszt valamilyen drogot.
Nincs papírom arról, hogy drogszakértő vagyok, „csupán” tíz éves küzdelmes, keserű tapasztalatom két drogfüggő fiammal.
A szerencsésebb fogyasztók az alkalmi szerhasználók, akik (még) kontrollálni tudják a fogyasztást. A szinte kilátástalan helyzetben lévők a függők. Az alkalmi fogyasztók teljesen „normálisak”, nem jelentenek terhet a környezetüknek, a társadalomnak. Van két dolog, ami azonban ugyanúgy jellemző mindkét csoportra. Tudják, hogy törvénytelen és romboló tevékenységben vesznek részt, akár két extasy tabletta megvásárlásával. Amikor gáz van, az alkalmi fogyasztó is inkább csendben marad. Egy függő pedig soha nem adja fel társát. Nem mer szembenézni sem saját, sem a „cuccos” társai – a drogos társadalom – felelősségével.
A másik fontos dolog, alkalmi fogyasztó ugyanúgy bizonytalan a „betépetten” megélt történésekről, mint a függő.
A legtöbb anyagos tudja, hogyan és meddig lehet kimutatni a szert a szervezetben. Természetes dolog, hogy sokan ezért nem jelentkeztek a rendőrségen, mert egy egyszerű vizelet-gyorsteszttel kimutatható a legtöbb szer. Kijózanodás után maga sem lesz biztos az emlékekben. Nagyjából mindenki tudja, mibe nyúl bele, ha bármit is mond. Ők fiatalok, többnyire még gyerekek.
Egy saját élmény. A nagyobbik fiam aktív anyagos korszakában elég sokat verekedett, szinte mindig társai védelmében, nem fogják kitalálni, többnyire milyen etnikum ellen. Állandó félelemben éltem. Nagyon jó fizikumú, tehetséges, fekete öves karatemesterként egy túl jól sikerült rúgása halálos is lehetett volna. Egy cigány megtorló akciónak a vége az lett, hogy eltört a bokája. Akkor már elegem lett, és rá akartam venni, menjen el a rendőrségre. Ezt válaszolta: „apa, bármit megcsinálok, csak azt ne, azok is benne vannak, akkor kinyírnak”.
Kedves fiatalok! Ha gyilkosság történt, vagy valami fontosnak voltatok tanúi, lépni kell, de ésszel. Tegyetek tanúvallomást, de megfelelő előkészületek után. Amennyiben alkalmi fogyasztók vagytok, nem szabad, hogy féljetek. Dugjátok össze a fejeteket, de a fontos dolgokat ne a neten. Érdeklődjétek meg, azoktól, akiket közvetlenül utána kihallgattak, csináltattak-e velük drogtesztet. Nézzetek utána, hogy vizelet-teszttel és vérvétellel mennyi ideig mutatható ki a szer, amit fogyasztottatok. Tudakoljátok meg, a tudatmódosító szer hatása alatt tapasztalt dolgokról tett tanúvallomást hogyan kezeli a rendőrség, bíróság. Keressetek fel megbízható ügyvédet előbb neki mondjátok el, kérjetek tanácsot tőle.
Egy bizakodó apa
Nincs papírom arról, hogy drogszakértő vagyok, „csupán” tíz éves küzdelmes, keserű tapasztalatom két drogfüggő fiammal.
A szerencsésebb fogyasztók az alkalmi szerhasználók, akik (még) kontrollálni tudják a fogyasztást. A szinte kilátástalan helyzetben lévők a függők. Az alkalmi fogyasztók teljesen „normálisak”, nem jelentenek terhet a környezetüknek, a társadalomnak. Van két dolog, ami azonban ugyanúgy jellemző mindkét csoportra. Tudják, hogy törvénytelen és romboló tevékenységben vesznek részt, akár két extasy tabletta megvásárlásával. Amikor gáz van, az alkalmi fogyasztó is inkább csendben marad. Egy függő pedig soha nem adja fel társát. Nem mer szembenézni sem saját, sem a „cuccos” társai – a drogos társadalom – felelősségével.
A másik fontos dolog, alkalmi fogyasztó ugyanúgy bizonytalan a „betépetten” megélt történésekről, mint a függő.
A legtöbb anyagos tudja, hogyan és meddig lehet kimutatni a szert a szervezetben. Természetes dolog, hogy sokan ezért nem jelentkeztek a rendőrségen, mert egy egyszerű vizelet-gyorsteszttel kimutatható a legtöbb szer. Kijózanodás után maga sem lesz biztos az emlékekben. Nagyjából mindenki tudja, mibe nyúl bele, ha bármit is mond. Ők fiatalok, többnyire még gyerekek.
Egy saját élmény. A nagyobbik fiam aktív anyagos korszakában elég sokat verekedett, szinte mindig társai védelmében, nem fogják kitalálni, többnyire milyen etnikum ellen. Állandó félelemben éltem. Nagyon jó fizikumú, tehetséges, fekete öves karatemesterként egy túl jól sikerült rúgása halálos is lehetett volna. Egy cigány megtorló akciónak a vége az lett, hogy eltört a bokája. Akkor már elegem lett, és rá akartam venni, menjen el a rendőrségre. Ezt válaszolta: „apa, bármit megcsinálok, csak azt ne, azok is benne vannak, akkor kinyírnak”.
Kedves fiatalok! Ha gyilkosság történt, vagy valami fontosnak voltatok tanúi, lépni kell, de ésszel. Tegyetek tanúvallomást, de megfelelő előkészületek után. Amennyiben alkalmi fogyasztók vagytok, nem szabad, hogy féljetek. Dugjátok össze a fejeteket, de a fontos dolgokat ne a neten. Érdeklődjétek meg, azoktól, akiket közvetlenül utána kihallgattak, csináltattak-e velük drogtesztet. Nézzetek utána, hogy vizelet-teszttel és vérvétellel mennyi ideig mutatható ki a szer, amit fogyasztottatok. Tudakoljátok meg, a tudatmódosító szer hatása alatt tapasztalt dolgokról tett tanúvallomást hogyan kezeli a rendőrség, bíróság. Keressetek fel megbízható ügyvédet előbb neki mondjátok el, kérjetek tanácsot tőle.
Egy bizakodó apa
