Tisztelt Szerkesztőség!
Az általános vélekedés szerint az iszlám egyre fokozódó térhódítása a keresztény Európa pusztulásához vezet. Első hallásra úgy tűnik, nincs okunk kétségbe vonni ezen állítás igazságtartalmát, holott valójában az ok-okozat felcseréléséről van szó. Előbb kezdődött ugyanis a keresztény Európa hanyatlása, és az iszlám erősödő jelenléte kontinensünkön csak e folyamat következménye. Egyáltalán kereszténynek nevezhető-e még az az Európa, ahol abortusz fedőnéven évtizedek óta folyik a történelem legnagyobb népirtása? A genocídium állami jóváhagyással – sőt támogatással – történik, mert az azonnali profitot mindenek elé helyező és a jövővel nem törődő neoliberális logika szerint a gyereknevelés hosszú és költséges folyamat, ezért gyerekek helyett kész emberekre van szükség, ráadásul olyanokra, akiket akár éhbérért is lehet dolgoztatni. Európai gyerekek helyett tehát idegen felnőttek kellenek. Ilyenek a harmadik világból érkező – főleg muszlim – bevándorlók, akik egy jobb élet reményében örömmel jönnek Európába. Ettől azonban európai gyerekek még ugyanúgy születhetnének, ezért el kellett érni, hogy az európai nők család és gyerekek helyett karrier és anyagi javak után vágyakozzanak; és ha véletlenül mégis áldott állapotba kerülnének, érezzék azt átoknak, és ölessék meg gyereküket. Ehhez el kellett hitetni velük, hogy a méhükben növekedő magzat még nem ember. Mintha a magzatból emberen kívül más is kifejlődhetne. Ugyan senki nem hallott még olyan nőről, aki ember helyett mondjuk oroszlánfókát vagy kacsacsőrű emlőst hozott volna a világra, mégis sikerült elterjeszteni azt a nézetet, hogy a magzat nem ember, így elpusztítható. Ez nem más, mint a halál kultúrája, amely teljesen ellentétes az élet értékét hirdető kereszténységgel. Európa tehát már rég nem nevezhető kereszténynek, és az iszlám térnyerése nem ok, hanem okozat; következménye a se Istent, se embert nem ismerő, multinacionális vállalatok és bankok által irányított, jövőt felélő neoliberális politikának.
Bár Nyugat-Európa bukása elkerülhetetlen, Közép-Európa – így Magyarország is – még megmenekülhet, ha meglesz a politikai akarat néhány radikális lépés megtételéhez. Eddig azonban nemhogy a megoldásról, de még magáról a problémáról sem beszélt senki. Ezt a csendet törte meg évadnyitó beszédében Vona Gábor, és kimondta azt, amit magyar politikus még soha:
„Nem létezik olyan politikai gyógymód, amely révén a magyarság a jelenlegi hazai és világhelyzetben olyan gyarapodásnak indulna, amely versenyképes lehet a cigányság robbanásszerű népszaporulatával. Mit jelent ez? A jelenlegi tendenciák mellett az ország számára csak idő kérdése – és ez nem is olyan sok idő – hogy a cigányság többségbe kerüljön. A demográfiai csapda tehát jelentős részben cigánycsapda. Ez pedig nem azt a problémát jelenti majd, hogy több lesz a barna ember, mint a fehér, ez ugyanis nem volna önmagában probléma. A gond a cigányság szociokulturális szintjének mélységében, integrációs alkalmatlanságában rejlik, amely szinte biztosan anarchikus, polgárháborús helyzetet fog teremteni. Mondjuk ki hát: igen, mindent meg kell tenni, hogy növeljük a magyar családok gyermekvállalási kedvét, igen, mindent meg kell tenni, hogy oktatással, munkával felemeljük a cigányságot, de igen, el kell érni azt is, hogy a cigányság népszaporulatát lelassítsuk és normális, az ország stabilitását nem veszélyeztető szintre szorítsuk vissza.”
Mit jelent ez a gyakorlatban? Milyen lépéseket kell megtenni ahhoz, hogy Magyarország a századfordulón is magyar ország legyen? A megoldás elméletben nagyon egyszerű, mindössze két törvényre lenne szükség. Először is be kell tiltani az abortuszt, ami megállítaná a magyarok jelenlegi évi 0,4%-os fogyását, és évi 0,1%-os népességnövekedést eredményezne a magyarság körében. Ez a szerény növekedés azonban eltörpül a cigány népesség évi 2,3%-os növekedése mellett. Ezért szükség van egy második, radikális lépésre is: A cigányság számára be kell vezetni a Kínában alkalmazott „egy család – egy gyerek” szabályt. Ha ezt nem tesszük meg, a századfordulón 6 millió cigány fog Magyarországon élni; ha viszont alkalmazzuk a kínai modellt, és hasonló eredménnyel, mint Kínában, akkor ennek mindössze ötöde, 1,2 millió fő lesz a magyarországi cigányság létszáma az évszázad végén, 11,3 millió fős össznépesség mellett. Ez egy élhető országot jelentene mind a magyarság, mind a cigányság számára. Azonban ha hagyjuk, hogy a jelenlegi tendencia folytatódjon, az hazánk biztos pusztulásához vezet, ami se magyarnak, se cigánynak nem lehet érdeke. Ennek legfeljebb egy nevető harmadik örülne; azok, akiknek hamarosan új hazát kell keresniük, mert a mostaniban egyre forróbb alattuk a talaj. Egy magyarok nélküli Magyarország ideális lenne számukra, a cigánykérdést pedig megoldanák foszforbombákkal és betonfalakkal, ebben van gyakorlatuk. Ne hagyjuk!
Két út van előttünk: Vona Gábor tett egy lépést a magyar út irányába azzal, hogy nyíltan beszélt a kérdésről. Kíváncsian várjuk, hogy a választ mikor fogalmazza meg törvényjavaslatok formájában. Attól kezdve a kormánytöbbségen múlik, hogy melyik útra lép Magyarország. Harmadik út nincs, tessék választani!
Zarándok Oszkár
(Kuruc.info)
