A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem főépülete előtt járva érdekes dologra bukkantam, mégpedig egy csatornafedőre, amelyen magyarul a következő szöveg áll: "Kolozsvár sz. kir. város vízműve". Mint később megtudtam, ilyen és ehhez hasonló kanálisfedő több is van a városban, a fényképen az egykori Majális (most Republicii, azaz Köztársaság) utcában található példány látható.

Ugyancsak Erdély fővárosának központjában leltem rá egy másik, kisebb, szerényebb és fiatalabb, de ugyancsak Trianon előtti fedőre, amelyen ez áll: "Kolozsvár város vízvezetéke, Zellerin M.F.R.T, Budapest". A felirat értelmében a fémtetőt annak a Zellerin Mátyásnak a műhelyében készítették, ahonnan a Magyar Állami Operaház és a Parlament épületgépészeti elemeinek nagy része (pl. a legtöbb világítótest) is származik.

Az ügyön felbuzdulva elmentem a város keleti részén található Beszterce utcába, ahol állítólag több, közvetlenül a II. bécsi döntés után gyártott zárószerkezet is eredeti állapotában fekszik. Nem volt hiábavaló a séta: egészen pontosan kilenc darab "Kolozsvár városi vízművek" feliratú tetőfedőt találtam és örökítettem meg a rövidke utcában. Természetesen a keresgélést még nem hagyom abba, feltételezem, hogy még rengeteg ilyen kanálisfedő van a városban, a látottak alapján ugyanis elmondhatom: A magyar gyártmányú fedők a kor ellenére még mindig sokkal jobb állapotban vannak, mint a "frissek"!

Végezetül pedig kénytelen vagyok egy rossz hírrel zárni a levelet: nem csak ilyen értékek vannak a kincses város vízhálózatának eszközei közt, a minap ugyanis láttam egy rozoga, rozsdás csatornatetőt, amelyen az alig olvasható írás Focsani (ejtsd: Foksány) város nevét jelzi. Tudni kell erről a városról, hogy a Regát (azaz a kifli, vagyis Románia) egyik legcivilizálatlanabb és legmocskosabb települése. Hogy mégis miért ennek a városnak az iparát lendítik fel újabban erdélyi közpénzekből, arról sokat elmond az az információ, hogy Foksány a magyarellenességéről hírhedté vált Sorin Apostu kolozsvári polgármester szülővárosa.

Tisztelettel,