Először is vizsgáljuk meg tömören, mi történt október 15-én. Horthy Miklós kormányzó kiugrási kísérletet tervezett, délután a rádióban le is adta a fegyverletételről szóló hadparancsát. Mivel nem látta értelmét a harcnak a szovjet túlerővel szemben, és elejét akarta venni a további emberéleti és anyagi károknak, így a szovjetek oldalára való állást választotta. Ez mind gyakorlati, mind erkölcsi szinten vérzik. Egyrészt a magyar honvédek többségének esze ágába sem volt letenni a fegyvert és átállni a bolsevik horda oldalára, melyet gyűlölt kivétel nélkül minden magyar honvéd, és ellenük évek óta harcoltak. Tehát a kiugrás itt bukott meg már, hogy a katonák nem tudták hova tenni azt, hogy mi az évtizedek óta gyűlölt bolsevik hordával vagyunk mostantól.

De erkölcsi szempontból méginkább hibás Horthy gondolkodása ebben. A túlerővel szemben inkább letesszük a fegyvert, és hagyjuk, hogy végigsöpörjön rajtunk a vörös borzalom. Talán akkor majd nem rohan le minket, és nem teszi hatalomra a kommunista rémdiktatúrát? Akkor nem erőszakol meg asszonyokat, kislányokat az elállatiasodott szovjet hadsereg? Talán akkor nem foszt ki mindent, nem becstelenít meg embert, emléket, értéket ez a hadseregnek nevezett csürhe? A válasz, azt hiszem, egyértelmű. És vajon mennyire becsülendő a becsület elárulása? A nemzet becsülete… annak a nemzetnek a becsülete, amelyik a legreménytelenebb harcokban is végig kiált, amely a reménytelen török túlerővel szemben is teljes mellszélességgel harcolt. Ahol Eger várát védték ugyanilyen túlerővel szemben, ahol Zrínyi kitört a várból az esélytelen harc közepette, s választotta inkább a halált, s hogy még magával visz a halálba annyi ellenséget, amennyit tud. Egy ilyen nemzet becsületét nem lehet bemocskolni azzal, amit Horthy akart, hogy a reménytelen szovjet túlerővel szemben letesszük a fegyvert, és lelkiismeret nélkül átállunk a gonosz oldalára.

Így gondolták ezt akkor a nyilasok is. Hogy a nemzet becsülete nem árucikk vagy alku tárgya. Ezt a harcot folytatni kell, ahogy a magyar nemzet mindig is tette, akkor is, ha reménytelennek tűnt a harc. Főleg hogy akkor nem is tűnt még teljesen reménytelennek. Utólag persze könnyű okoskodni, de ott, ’44 végén még a németeknek lehetett bízni néhány húzásában. Idő kellett volna nekik, és minél tovább tartják a szovjet vonalat, annál több ideje marad a hátországnak valamire - vélték.

Jó, persze, Horthy nem szerette a németeket, és hazaárulás a németek pártját fogni. Na de kérem, ott, abban az időben két választás volt. A szovjet kommunista isten- és emberellenes diktatúrája mellé állni, vagy a nemzetiszocialista Németország mellé, amelynek hibáival a nyilasok is tisztában voltak, de még is melyik tűnt jobbnak? Németország, amely erkölcsös, rendpárti, tekintélyelvű, szociálisan is helyén lévő, erős hitű állam, vagy a vallást, nemzetet és minden emberi értéket irtó kommunizmus zászlaja alatt menetelő szovjetek? Szálasi és a nyilasok tisztában voltak a német faji mítosz által Magyarországra leselkedő veszélyekkel, többször ki is ütközött Szálasi és Hitler között például a magyar svábok ügye. Hitler ő rájuk igényt tartott, mint fajilag németekre, Szálasi konnacionalista elveiben azonban ők is magyarnak minősültek. A zsidóság kérdésében is számos ellentét volt a két nemzetiszocialista ideológia között, mely szintén égető pont volt Szálasi és a németek között.

Így, ahogy a „horthysták” többsége Szálasit németbarátsággal és a német érdekek kiszolgálásával vádolja, az az ismeretek olyan szintű hiányára utal, amit nem részleteznék. Nyilván rengeteg zsidó esett áldozatul a nyilas hatalom alatt, a gettókban vagy épp a halálmenetekben. De egyik sem a nyilasok, de főképp nem a hungarizmus hibája. A zsidók, ugyanúgy ahogy bárki más, áldozatul estek a harcokban, a halálmeneteket pedig a németek indították, ne felejtsük, hogy német megszállás alatt volt az ország. Amit tudott, Szálasi megakadályozott, de mindent nem lehetett. Ezen kívül voltak a nyilasokhoz időközben csapódó brutális alakok, akik az eszmével tisztában nem voltak, de kiélték agresszív vágyaikat a zavaros háborús időkben.

Vádolják a nyilasokat azzal, hogy német segítséggel kerültek hatalomra, ami törvényellenes. Akkor megkérdezném: Horthy hogy került hatalomra? Megválasztotta a nép? Hatalmas tömegbázis támogatta akkor? Nem! Az antant segítette hatalomra, mert ő volt az egyetlen, akinek volt hadserege és Tanácsköztársaság ellen volt. Szálasit legalább már ismerte a nép, és volt is tömegbázisa, ami a ’39-es választások során egyértelműen kiderült. Na meg ki volt itt diktátor? Horthy 1937-ben törvényben határozta, meg hogy a kormányzót nem terheli felelősségre vonás terhe. Szálasinak első dolga volt, hogy a nemzetvezetői titulust megszabta, hogy az Országgyűlés felelősségre vonhassa.

Még egy apró hasonlat a végére. 1956 októberében a magyar nép nem egy reménytelen harcot vállalt? 1956-ban nem egy szovjet túlerővel vettük fel a harcot? Nem ugyanolyan irracionális, mint a ’44-es harc? A különbség hogy ’44-’45-ben volt segítségünk a németek oldalán. Amit ’56-ba is elfogadtak volna, sőt kétségbeesetten kérték november 4-én az amerikai segítséget. De akkor is folytatták a harcot a reménytelen túlerővel szemben… mert a becsületük, a haza azt követelte. És az ’56-osokat, nagyon helyesen is, hősök mondjuk, míg a ’44. októberi hazafiak be vannak mocskolva, fasisztáknak, németbérenceknek titulálva. ’56 kapcsán senki nem sír a civil áldozatokért, a kiégett házakért, a megrongálódott hidakért, mert tudják, hogy a becsületbeli harc következménye. A nyilas nemzetvédelem kapcsán pedig sorra ezeket róják fel. Kérdem én, ha elismerjük ’56 hősiességét, akkor ’44-ét miért nem? Miért nem becsüljük minimum ugyanúgy legalább Szálasit, mint Nagy Imrét, ha már a hóhérjuk is ugyanaz volt? Miért teszünk különbséget a szovjetellenes csodálatos kitartó magyar harc két megnyilvánulása között? Legyünk hát büszkék erre a napra is, és emlékezzünk büszkén azokra a magyar katonákra, honvédekre, csendőrökre és hungaristákra, akik életüket adták a magyar nemzet becsületéért. Legyünk büszkék a magyar nép mindkét októberére!

Fel a győzelemre!

 

Remélem, egy másfajta véleményt is közzétesztek az 1944. október 15-i eseményekkel kapcsolatban.

Október 15-16-án puccs történt, egy törvényes hatalmat váltottak le erőszakosan a megszálló hatalom segítségével. Horthy a kiugrást már augusztustól tervezte, amikor a román átállásnak köszönhetően lehetősége volt meneszteni Sztójay (Stojakovics) Dömét és kinevezni Lakatos Gézát.

Az, hogy az átállás nem sikerülhetett, nagyban volt köszönhető a kollaboráns kormánytagoknak, politikusoknak és katonatiszteknek. Dálnoki Veress Lajost, a II. hadsereg parancsnokát saját beosztottjai tartóztatták le, de pl. Hindy Iván is ekkor árulta el felettesét, Aggteleky Bélát, aki Budapesten felelt a kiugrásért. A honvédeknek igenis elegük volt a háborúból, 1944-re főleg, így eszük ágában sem volt harcolni egy (sajnos) vesztett ügyért, ezért is álltak át egyre többen az I. hadseregbe, amely Dálnoki Miklós Béla (később az ideiglenes kormány feje) vezetésével, sikeresen át tudott állni. Horthyt és Lakatos Gézát, meg nagyon sok becsületes magyar politikust letartóztattak, tehát puccs történt.

A kormányzói proklamáció után a németek egyszerűen letartóztatták ifj. Horthy Miklóst, mintegy zsarolva a jobb sorsa is érdemes kormányzót, aki addigra már több gyermekét is elveszítette. Megjegyzem, a nyilasok ekkor, Szálasival az élen, a németek által nyújtott biztonságos helyen várakoztak, hogy számukra megszerezzék a hatalmat, a naplója szerint több hónapig ki sem tette a lábát onnan a nagy vezér.

Kis ország vagyunk, így kénytelenek voltunk lavírozni a térség két nagyhatalma, a Szovjetunió és a náci Németország között. Mivel a világválság után a németek megerősödtek, a kisantant pedig továbbra is elszigetelt minket gazdaságilag, hatalmilag, így gyakorlatilag odalöktek a németek elé. Az I. vh. után egyébként (paradox módon, hisz elvégre veszítettek) Németországnak kedvezett a kialakult a helyzet, még ha nem is tudtak vele élni évekig: Ausztria-Magyarország megszűnt, ezzel a "Mitteleuropa" térségben egy fontos rivális tűnt el, míg a bolsevik Oroszország kiszorult Európából és elzárkózott. A bécsi döntések inkább Olaszországnak voltak köszönhetőek, mely akkor még nem járatta le magát hadi vállalkozásainak kudarcai miatt (bár az etióp háború ezt már jelezte előre, hogy Olaszország nem olyan erős, mint látszik). Ribbentrop jóval kevesebb területet akart adni, főleg miután nem voltunk hajlandók egy Csehszlovákia elleni esetleges hadi vállalkozásban részt venni.

1944-re egyértelmű volt: Németország nem győzhet. Semmiféle becsületnek nincs helye ilyenkor, az ország érdekét kell szem előtt nézni. Szálasi ezzel szemben a német érdekeket nézte, és az ország sorsát Németország sorsához kötötte. Magyarország iparát teljesen a német hadsereg ellátására állította át, ez a megvalósult hazaárulás. Az átállással Magyarország elkerülhette volna azt, hogy a front súlyos pusztításokkal vonuljon át rajta, megmenekült volna Budapest és sok más város, nem halt volna meg feleslegesen annyi ember egy veszett ügyért. Az pedig hogy a Szovjetunió a "gonosz oldal", nem kommentálnám: nagypolitikában ilyen nincs. A szovjet megszállást, már tudjuk, nem kerülhettük volna el, ám jóval kedvezőbb körülmények állhattak volna fenn az országban: nem szorultunk vissza a trianoni határok mögé, nem kellett volna felépíteni pl. Budapestet a 0-ról, és a gazdaság is jobb helyzetben lett volna.

Szálasi felkapaszkodott a németek hátán, történelmi szerepe annyi, hogy meghosszabbította fél évvel Magyarország szenvedését. A németek kihasználták mindvégig a magyarokat, a többi kis néppel együtt, a területi revízióért az ország függetlenségével kellett fizetni. Mikor már egyértelmű volt a német vereség (a csodafegyvereket csak a nagyon fanatikusok hitték el), Magyarországnak minél inkább ki kellett volna hátrálnia e "szövetségből". Ami inkább volt alárendelt viszony és szolgaság. Magyarország gyakorlatilag golyófogóként volt jó, Hitler így gondolta ezt a szövetséget, aki beleőrült a háború elvesztésébe. Szálasi ennek az őrültnek szolgálta ki az országot. Nem magyar érdeket szolgált, hanem német érdeket.

Kitartás helyett szebb jövőt!