Ez utóbbi csoportnak viszont azt hiszem, itt az ideje, hogy üzenjek valamit. És mielőtt bárki elkezd rám „bárányt” kiáltani, hogy ugyan, miért nem voltam rest szólni személyesen az előttem állónak, amiért az orrom alá fújja mérgező és a gyomromat irritáló füstjét, elmondanám, hogy 360°-ban körülöttem rengetegen dohányoztak, nem kérhettem hangos felkiáltással, hogy legyen szíves mindenki elnyomni cipőjével a csikkjét, ez érvek nélkül maximum egy hangos nevetést váltott volna ki, de leginkább egy megalázást. A most leírtak és a következő sorok a dohányosokhoz szólnak.

Nem szeretnék kitérni arra, hogy miért káros a dohányzás. Ez úgy gondolom, már bebizonyosodott, hogy egy parttalan vita, ugyanúgy, ahogy más szenvedélyt, a káros hatások tudatában is fogyasztják élvezőik, szerintem legyen mindenkinek szíve joga, mivel sanyargatja önmagát. Azonban mások számára elég visszataszító látványt és szagot nyújthat egy dohányos ember képe/füstje. Nagyon szép dolog, hogy a tiszta nemzeti eszmét képviseljük, azonban az ilyen „példamutatással” nem sok emberben kelthetünk rokonszenvet, szavaink fontosságának is csekélyebb súlya lesz, akármilyen hangosan üvöltjük is azt és akármilyen érvet állítunk mögéjük. Egy tiszta, sugárzó, addikciótól nem szenvedő magyar ember látványa sokakat késztethet annak meghallgatására, elismerésére, követésére. ti, füstölők, főként a láncdohányosok, kiknek két percnyi nikotinfelvétel után elég egy percnyi szünet az újbóli ismétlésig, egy sebezhető, legyőzött ember képét sugározzátok akkor, amikor a januári hidegben kicsapódó méretes füst útját visszafelé követve meglátja valaki két ujjatok között ennek forrását, a csikket. Kérem szépen, gondoljátok ezt át, tisztában vagyok azzal, hogy elegetek van az állandó szócséplésből, az üres és tetteket nem felsorakoztató érvelésekből, hogy megint megmondja nektek valaki a frankót, mit képzel ez magáról, hiszen nem is tudom letenni a cigarettát, lenne az én helyemben, akkor megnézném, hogyan vélekedne. Én sem vagyok nikotinszűz, tinikoromban én is cigarettáztam, hála a jóságos Istennek azonban hamar abbahagytam, igazából sohasem váltam a rabjává. És ahogy próbáltam elmondani az előbb, nem magával a dohányzással van a baj, csinálja mindenki otthon, a nemdohányzó helyiségeken kívül, a lényeg, tartsa tiszteletben azt, aki ezt próbálja elkerülni, megvédeni gyermekét a káros egészségügyi következményektől, aki tiszta januári szellőt akar orrába szippantani, a változás, a tiszta új magyar honfoglalás szelét, nem a kátrányos füstöt.Gondolja át, mielőtt kiveszi a dobozból a következő szálat, hogy ez kinek segít? Le akarok-e szokni? Mit gondol majd rólam a mögöttem álló, babakocsit tologató kismama, a TV képernyője előtt ülő, aki gyengeségéből fakadóan képes magától eltolni a fotelből felállás gondolatát csak azért, mert én zavarnám őt a tömegben?

Nagyon remélem, hogy ezek a sorok eljutnak oda, ahová én küldeni szándékozom őket, szeretném, ha valóban egy picit átgondolnánk, hogy kit is szolgálnak ki azzal, amikor meggyújtják a következőt. Kívánom önöknek a boldogságot, amit majd akkor éreznek talán, ha képesek igazán ellenállni, nemcsak a Haza közös ügyéért, hanem saját magukért és a honfitársaikért. És talán segíti magukat az a gondolat is, hogy ebben a nehéz döntésben nincsenek egyedül, ez egy kollektív probléma, legalábbis én, a családom, kedves barátaim annak látják. Képviseljük együtt az erős, nem megtörhető, tiszta magyarságot, váljunk meg egyszer és mindenkorra nem csak az Uniótól, hanem a minket mérgező eszközöktől is!

(Olvasónktól)

Röviden szeretnék válaszolni a hozzám intézettekre, valamint a többi hozzászólásra is:

• Aláírással küldtem el a nevemet a szerkesztőségnek, úgy gondolom viszont, hogy helyesen tették, hogy nem tették nyilvánossá, ugyanis a hozzászólásokból ítélve nemcsak én voltam az egyetlen, akit ez a probléma már régóta zavar a tüntetéseken. De hogy elkerüljük a további félreértéseket, a nevem Porubszky Ádám. Kereshetnek a Facebook-on, nem fognak megtalálni, ugyanis már jó ideje letöröltem magam róla, nem szimpatizálok az ilyen „közösségi oldalakkal”.

• Novak Eric, ön azt állítja, hogy nem anyázott le senkit, kérem olvasson vissza, pont engem ért ez a sértés az ön részéről, úgy gondolom, alaptalanul, hiszen nem sértettem meg a dohányosokat egy szóval sem, a levelem célja a kulturált kérés volt önök felé, miszerint vegyék figyelembe a füstre érzékeny egyéneket is.

• Nem vagyok Fidesz-bérenc, bár bizonyítgathatnám itt napestig. Mélyen tisztelt Faragó Sándorné, Váci Béla, Savanyó János, Cvinger Péter és mások, önök az összeesküvés-elméleteikkel, miszerint a levelem egyetlen célja a nemzeti tábor bomlasztása, nemcsak rám mondják ezt, hanem a többi velem hasonló állásponton lévő kommentelőre is! Mi maguk szerint mind azért voltunk a tüntetésen, hogy listázzuk az embereket, és bomlasszunk?

• Voltak, akik engem és más mellettem érvelőt azzal gyanúsítanak, hogy bezzeg más kérdésekben nem emeljük fel ennyire a szavunkat (pl. cigánybűnözés). Ezt mi alapján mondják? Nem is nyilatkoztunk ezekről a kérdésekről, mégis arra asszociálnak, hogy e téren mi máshogy gondolunk. Képzeljék, tavaly hozzánk is betörtek, ezek után ne kívángassanak nekem és másoknak cigány bicskát a hasába!

• Köszönöm a tanácsokat, egy életre megfogadtam, hogy a cigarettafüst elől álljak arrébb. Itt akkor most jelezném, hogy ezt megtettem, sokkal jobbra nem fordult a helyzet. Családom (édesanyám, édesapám, nővérem) tőlem 50 méterre álltak, nekik is hasonló problémáik voltak, ráadásul nem ez volt életem első tüntetése, és milyen érdekes, nekem mindig sikerült pont abba a 10m²-be beállnom, ahol füst van. Nem elgondolkodtató ez után önök szerint, hogy nem a szombati aktuális tartózkodási helyemmel volt a probléma?

• Kedves Szabó Antal, egy szóval nem minősítettem senkit sem, legfeljebb magamat. Kérem, mutasson rá levelemben, hol mondtam olyat, hogy a dohányzók nem igazi magyarok, hazafiak! Csupán összehasonlítottam egy dohányzó és egy nem dohányzó ember képét, az hogy az igazság fáj, nem az én bajom.

• Peter T. Sinclare, Horthy Miklós is dohányzott, meg az ön dédapja is. Képzelje, az én nagyapám is dohányzott, de ezt nem tette egy több ezer fős tömeg kellős közepén, másokat zavarva, mások tüdejét és gyomrát irritálva ezzel. Vajon volt az önök által említett dohányzó értelmiségiekben annyi gerinc, hogy lesöpörjék a vállukról mások véleményét és alapvető igényeit?

• A zárt helyeken való dohányzás tiltásáról nem mondtam véleményt, kérem, emiatt ne is hurcoljanak meg.

• Azt hiszem, ez valakinek már tényleg a legutolsó érve, ha felhozza az autók/buszok szén-dioxid/szén-monoxid kibocsátását. Önök biciklivel érkeztek a tüntetésre? Én metróval. És akármikor csak tehetem, próbálom védeni a környezetemet és saját magam egészségét. A hamburgerzabálás meg tényleg egy vicc, ezzel másnak nem ártok és nem is provokálom, ellenben a füst engem és még sokakat igenis provokál. Ezt én, úgy gondolom, udvariasan próbáltam értésükre adni, ezzel a megtiszteléssel önök visszaéltek. Nem én vagyok itt tehát a bomlasztó, a konstruktív vitát felrúgó, hanem önök. Véletlenül sem szeretnék általánosítani, sok dohányos elmondta, ő igenis képes volt arrébb állni, esetleg ki tudta bírni 2 óráig, hogy ne zavarjon másokat. Sokan úgy látják, nem vagyok toleráns, a dohányosokat nem tekintem embernek. Ezt visszautasítom. Én önökkel együtt fogok tüntetni a következő alkalommal is, akikkel együtt sok okom van, és érdekem ezt tenni. A világért nem akarok emiatt másokkal összeveszni, nem véletlenül kerültem el a konfliktust most szombaton is. A célom egy nagy nemzeti közösség, nyilvánvaló, hogy bizonyos kényes kérdésekben nem tudunk egyetérteni. Azonban ismétlem önmagam, nagyon jól estek azon dohányos emberek szavai, akik elmondták, hogy képesek voltak mások véleményét tiszteletben tartani és nem rágyújtani mellettük. A joguk meg volt a dohányzáshoz, valami azonban meggátolta őket ebben, ezt rendkívül tisztelem.