"Minden jogával élni fog a Bizottság, hogy a tagállamok elfogadják és tiszteletben tartsák az EU irányelveit. A jogállamiság, a demokratikus elvek, az alapjogok biztosítása a legkomolyabb eszközök a befektetők és a polgárok bizalmának megtartására.”

Köztudomású, hogy a diplomáciában "diplomatikusan" fogalmaznak, tehát kevesebbet állítanak, mint amit valójában mondani akarnak, ezért feltehetjük a kérdést, hogy mit is jelent ez hétköznapi nyelvre lefordítva? Azt állítják tehát, hogy a befektetők akkor fognak bízni Magyarországban (és itt befektetni), ha mi biztosítjuk a jogállamiságot, a demokratikus elveket és az alapjogokat, márpedig úgy, ahogyan azt az EU vezetői (és a mögöttük álló pénzügyi körök) értelmezik. Magyarul a Bizottság azzal fenyegeti hazánkat, hogy vagy igazodunk, vagy a befektetések visszatartásával, és egyéb eszközökkel, amiket eddig megtapasztaltunk - pl. a forint elleni támadás, leminősítések - tönkreteszik a magyar gazdaságot. Most tehát már az EU "kormánya", az Európai Bizottság is megerősítette, hogy Orbán, Matolcsy és a Jobbik igazat mondott, amikor Magyarország egyre súlyosbodó gazdasági problémáinak egyik fő okaként - az eurózóna válságán, és a kormány kétségtelenül hibás lépésein túl - a "nemzetközi pénzügyi rendszer bosszúját" jelölték meg, amit a devizaadósok végtörlesztése, a bankadó, és a szektoriális különadók váltottak ki.

Nem kell hozzá közgazdásznak lenni, hogy megállapíthassuk: a magyar makrogazdasági mutatók egyáltalán nem annyira rosszak, hogy - Görögország után - minket tekintsenek az Unió második legkockázatosabb országának. Magyarország sem az államadósságát, sem pedig a költségvetési hiányát tekintve nem áll rosszabbul az EU átlagánál. A hiány 2010-ben Írországban 32, Görögországban és az Egyesült Királyságban 10, Spanyolországban és Portugáliában 9, Szlovákiában, Lengyelországban és Lettországban 8, Litvániában és Franciaországban pedig 7% volt, ezzel szemben Magyarországon csak 4.5% (tavaly pedig ennél is alacsonyabb, mindössze 3%), ami egyébként az EU átlaga alatt (6.4%) található.

Az államadósságunk sem tekinthető magasnak a többi uniós országhoz viszonyítva a 2010-es évben, a maga 80%-ával, Görögország ugyanis 140, Olaszország 120, Belgium és Írország 96, Portugália 93, Németország 83, Franciaország 82, az Egyesült Királyság pedig - Magyarországhoz hasonlóan - 80%-os államadóssággal "büszkélkedhet". (Lásd itt.) Elmondhatjuk tehát, hogy nem rendelkezünk rosszabb mutatókkal, mint a többi európai ország, sőt a főbb makrogazdasági adataink hasonlóak Franciaországéhoz, amit most minősített le a Standard & Poor's a legmagasabb, AAA kategóriából a második legjobba, a másik két minősítőintézetnél pedig továbbra is "top" helyezésük van a galloknak, szemben a mi harmadik világbeli országokkal azonos értékű "bóvli" kategóriánkkal.

Mi okozza hát ezt a különbséget, ha nem a makrogazdaságunk állása? Hát pontosan az, amit az Európai Bizottság megfogalmazott, miszerint nem hajtottuk végre az európai vezetők (és a mögöttük álló üzleti körök) utasításait, ezért leminősítettek minket, megtámadták a forintot, és nem fektetnek be nálunk. Ezt nevezzük tehát a "nemzetközi pénzügyi rendszer bosszújának". És mit akar elérni ezzel az Unió? Mindenek előtt a jegybank függetlenségéért küzdenek a demokrácia bajnokai, ami konkrétabban azt jelenti, hogy meg akarják akadályozni, hogy az Orbán-kormány kiterjessze a befolyását a monetáris politikára, tehát a jegybanki alapkamatra, aminek segítségével szabályozható, hogy mennyi forrás áll rendelkezésre a gazdaságban, befolyásolni lehet az infláció mértékét és a forint árfolyamát, valamint a bank rendelkezik az ország devizatartalékai felett is. Most mindez Simorék kezében összpontosul, akik köztudomásúan jó kapcsolatokat ápolnak a "nemzetközi pénzügyi rendszer" uraival, akik ezért kiállnak mellette.

A másik vitatott terület - ha a több forrás szerint részletkérdésnek tekinthető adatvédelmi ombudsman és a bírák nyugdíjkorhatára ügyétől eltekintünk - az EU és az IMF által is támadott végtörlesztés és a bankadó. Ezeket a kormány azért vezette be, hogy a közterheket és a devizaadósok - akikből a bankok rengeteget profitáltak - terheit arányosan ossza meg a bankok és a lakosság, illetve az adósok között, az EU és az IMF ezzel szemben azt szeretné elérni, hogy a százmilliárdos hasznot bezsebelő bankok és a dúsgazdag tulajdonosi körük helyett az agyonadóztatott, a tönkremenetel szélén álló magyar embereket, és a devizahiteleket nyögő adósrabszolgákat terheljék ezekkel, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszerbe jól beágyazódott bankárok újabb milliárdokat zsebelhessenek be, miközben a magyar emberek az utcára kerülnek, vagy éhen halnak. Felteszem hát a kérdést: kinek az érdekeit képviseli az Unió? Mert hogy a polgáraiét nem, az biztos...

Emiatt sokakban - köztük bennem is - felmerült a kérdés, hogy érdemes-e egy ilyen szervezethez tartozni, mint az EU, amelyik nyilvánvalóan a modern, gazdasági gyarmatosítás és kizsákmányolás egyik megnyilvánulási formája. Ha a szívemre hallgatok, rögtön rávágom, hogy nem! Elég volt a Habsburgokból, a szovjetekből, nem kérünk több gyarmattartót, legyünk végre függetlenek! Ám, ha félreteszem az érzelmeimet és elkezdek gondolkodni, akkor felmerül bennem, hogy mi lenne, ha kilépnénk az Unióból. Azután csak vámmal szállíthatnánk az európai piacra, márpedig a magyar export leginkább az EU-ba, ezen belül is a német piacra irányul, akik ráadásul még meg is orrolnának ránk, amiért - elsőként az EU történelmében - kiléptünk az Unióból, tehát ott tennének nekünk keresztbe, ahol csak tudnának, és erre minden lehetőségük megvan, egyrészt, mert az exportáruink legfőbb felvevői, másrészt pedig fontos hitelezőink. Hol találhatnánk hát új piacokat? Mit jelent a Jobbik által támogatott keleti nyitás? Hogy majd Kínába exportálunk? Egyelőre inkább ők exportálnak a világ minden részébe, mit tudnánk hát készíteni, amit megvennének a kínaiak és olcsóbban tudjuk adni, mint az ázsiai óriás a saját termékét? Ha lenne ilyen, már most is szállítanánk oda, hiszen hatalmas lehetőség lenne, de sajnos nincs!

Hogyan finanszíroznánk a magyar gazdaságot, ha az állampapírok (hitelforma, aki megvásárolja, az pénzt kölcsönöz az államnak, majd a lejáratkor kamatostul kapja vissza) kamata az egekbe szökik, ugyanis ha kilépünk az EU-ból, pont a piacaink elvesztése miatt minden befektető rendkívül kockázatosnak tartja majd a magyar befektetést, és csak magas kamattal hitelez nekünk? A forint árfolyama rögtön elszállna, a bankbetétek elértéktelenednének, az infláció "áldásaira" pedig az öregek még emlékeznek 1945/46-ból, a Délvidékről áttelepültek pedig 92/93-ból, amikor a dinár bankjegyeken lehetett kilenc nullát számolni. Az önellátás pedig illúzió egy ekkora ország esetében, mint Magyarország, a legjobb példa erre Kis-Jugoszlávia a szankciók idején, vagy Észak-Korea, akik szintén szembementek mindenkivel, és borzasztóan elszegényedtek, ugyanis egy ekkora, ásványkincsekben szegény ország nem képes önállóan megállni a lábán, illetve ez csak akkor lehetséges, ha vállaljuk a teljes elszegényedést. Gondoljunk csak bele, mi a benzint dollárért vesszük, tehát ha elszáll a forint, akkor az üzemanyagárak gyakorlatilag megfizethetetlenné válnak az emberek számára, leáll a közlekedés, a szállítás, és ez csak egy kis része a nehézségeknek. Nehéz hát eldönteni, hogy a megalázó rabságot és a rabtartóink kiszolgálását válasszuk, vagy a büszke önállóságot a teljes összeomlással és nyomorral. Talán a legjobb, ha megpróbálunk alkudozni a gyarmattartóinkkal, ahogy most Orbánék teszik. Ki tudja, mi sül ki belőle, de jobb biztosan nem lesz a helyzet egy jó ideig.

Nem állítottam, hogy jó pozíciót foglaltunk el az EU-ban, és azt sem, hogy az uniós csatlakozás előnyére vált volna a magyar gazdaságnak, de valószínűsítem, hogy ez még mindig a kisebbik rossz volt, ami velünk történhetett. Tényleg sok mindent megszüntettek és bezártak Magyarországon, bár ezek zömében még az EU-csatlakozás előtti rablóprivatizáció alatt történtek, legfőképpen a szocialista kormányok idején.

Több hozzászóló is azzal érvelt, hogy az agrárium lenne a kiugrási lehetőség Magyarország számára, ám én ezzel nem értek egyet. A mezőgazdaságban ugyanis csak erősen korlátozott lehetőségek vannak, az európai országok legtöbbjében a GDP-nek mindössze 0.5-4%-át teszi ki ez az ágazat, az agrárhatalomként számon tartott Franciaországban ez alig több, mint 2%, nálunk, Magyarországon 3%, és egyetlen olyan fejlett országot sem találtam, ahol elérné a 10%-ot! (Az USA-ban pl. 1%, Kínában 9,6%, Oroszországban pedig 4%.) Az EU-n belül a magunk 3 százalékával az erős középmezőnyben vagyunk. Csak néhány afrikai ország van, ahol a mezőgazdaság a húzóágazat, Elefántcsontparton pl 30%, Kongóban pedig 50% fölött van az agrárium aránya, ezzel a világelsők között szerepelnek ezen a téren. Szóval, ha első sorban a mezőgazdaságra építünk, akkor felkopik az állunk, így ugyanis még egyetlen országnak sem sikerült egyről a kettőre jutnia az utóbbi ötven évben.

Minden gazdaságilag fejlett államban a szolgáltatás a húzóágazat a GDP jó 60-80 százalékával, ezt követi az ipar, úgy 30% körüli eredménnyel, nem valószínű, hogy mi képesek lennénk kitalálni és működtetni egy teljesen más modellt, ami még soha, sehol, senkinek sem sikerült a Földön. Egyébként bármelyik ágazatot nézzük is ezek közül, ha versenyképesek akarunk maradni, akkor tőkebevonásra van szükség, mert ma még a mezőgazdaság is erősen gépesített - az iparról nem is beszélve -, enélkül nem tudunk a piacon elegendő mennyiséget termelni, márpedig a korszerű gépeket nem lehet babért megvásárolni, szóval erősen ki vagyunk ám szolgáltatva a nemzetközi tőkének! És minél gyengébb a forint, annál drágábbak ezek a szerkezetek, nem beszélve az üzemanyagról, gyógyszeralapanyagról, vagy a fémről, amiből ezek a gépek készülnek. Mert hiába van vasérc- vagy szénbányánk, ha máshol olcsóbban a felszínre lehet hozni az anyagot, akkor ők versenyképesebbek lesznek, és mi bezárhatunk, mert túl drága a termékünk, tehát eladhatatlan. Arról nem is beszélve, hogy Magyarországon nincs az önellátáshoz elegendő ásványi anyag, kőolajunk - ami az egyik legfontosabb - pedig szinte alig van, és ha gyenge a forint, akkor keveset tudunk venni belőle. És ne felejtsük el, hogy Irán és Oroszország is piaci áron, dollárért adja ám az olajat, miért adná el olcsóbban, hiszen azzal veszteség érné őket?

Ami pedig a keleti piacokat illeti, lehet arrafelé fejleszteni, de senki se gondolja azt, hogy most nem kereskednénk Kínával, vagy Oroszországgal sokkal nagyobb tételben, ha megérné. Nem véletlen, hogy az elsődleges piacunk Németország, és ez így volt az EU-csatlakozás előtt is, valószínűleg ott gazdaságosabban tudunk értékesíteni, mint az oroszoknál. Egyébként keleten is hatalmas a konkurencia, mindegyik nyugati ország törekszik az orosz és a kínai piacra, szóval nem mi találnánk fel a spanyolviaszt ezzel az ötlettel, arról nem is beszélve, hogy miért gondolja bárki is, hogy az orosz függőség - ugyanis, ha elsősorban rájuk támaszkodnánk, ez kialakulna - jobb lenne, mint az EU, vagy az USA. Nem kell túl idősnek lenni ahhoz, hogy emlékezzünk arra az időre, amikor Magyarország még az orosz érdekszférába tartozott, és lássuk be, hogy az még rosszabb volt, mint az uniós gyarmatosítás.

Ezért írtam, hogy egyezkedni kell az EU-val, a hitelezőinkkel, és persze törekedhetünk keletre is, bár úgy gondolom, hogy ha volt lehetőség, azt eddig is kihasználtuk. Nem véletlen, hogy Fellegi is üres kézzel tért haza Kínából.

Továbbra is számtalan poszt hivatkozik a magyar mezőgazdaságra, és a "hagyományos" magyar iparágakra, mint a gépgyártás, buszgyártás és a vegyipar, felvetik, hogy ha újra gyártanánk Ikarust, és a lakosság többsége kimenne szántani, akkor önellátó lenne Magyarország. Egyre inkább az az érzésem, hogy sokan nem olvastátok el, amit a mezőgazdaságról írtam, tehát újra idézem:

"Több hozzászóló is azzal érvelt, hogy az agrárium lenne a kiugrási lehetőség Magyarország számára, ám én ezzel nem értek egyet. A mezőgazdaságban ugyanis csak erősen korlátozott lehetőségek vannak, az európai országok legtöbbjében a GDP-nek mindössze 0.5-4%-át teszi ki ez az ágazat, az agrárhatalomként számon tartott Franciaországban ez alig több, mint 2%, nálunk, Magyarországon 3%, és egyetlen olyan fejlett országot sem találtam az egész Földön, ahol elérné a 10%-ot! (Az USA-ban pl. 1%, Kínában 9,6%, Oroszországban pedig 4%.) Az EU-n belül a magunk 3 százalékával az erős középmezőnyben vagyunk. Csak néhány afrikai ország van, ahol a mezőgazdaság a húzóágazat, Elefántcsontparton pl 30%, Kongóban pedig 50% fölött van az agrárium aránya, ezzel a világelsők között szerepelnek ezen a téren. Szóval, ha első sorban a mezőgazdaságra építünk, akkor felkopik az állunk, így ugyanis még egyetlen országnak sem sikerült egyről a kettőre jutnia az utóbbi ötven évben."

Valaki pont Dániára hivatkozott, hogy ott a mezőgazdaság a húzóágazat, neki ajánlom a figyelmébe ezt. Innen kiderül, hogy Dánia GDP-jének csupán az 1.1%-át teszi ki az agrárágazat.

Egy másik hozzászóló írta, hogy a mezőgazdaság köré építsük ki a gazdaságunk többi részét, és így majd fejlődhetünk. Én viszont kötve hiszem, hogy a termelésünk pár százalékát kitevő mezőgazdaság köré épülő gépgyártás vagy vegyipar akkora húzóerő lenne, pont a mezőgazdaság alacsony aránya miatt, ennek növelésével viszont még senkinek sem sikerült fejlett országgá válnia, ahogy ezt az előbb már bemutattam.

A "hagyományos" gépgyártásról és vegyiparról pedig az a véleményem, hogy ha korszerű és versenyképes (tehát eladható) termékeket akarunk előállítani, akkor olyan technológiákat és gépeket kellene beszereznünk, amire nincs pénz Magyarországon, ezért is valósult meg minden külföldi beruházásként, ami a jelenlegi gyarmati sorunknak a legfőbb okozója, de tőke híján más országoknak sem sikerült többre vinnie, lásd a hasonló sorsú kelet-európai szomszédainkat. Egy húsz-harmincéves technológiával készült Ikarust hova adnánk el és mennyiért? A modern gyártósorhoz pedig tőke kéne, méghozzá nem kevés...

Több hozzászóló is említette a Makó környéki, óföldeáki földgázmezőt, ami nagy port kavart 3-4 évvel ezelőtt, felröppent, hogy valószínűleg hazánk alatt fekszik Európa egyik legnagyobb gázmezője. Azok a kommentelők, akik ennek segítségével mentenék meg a magyar gazdaságot, valószínűleg nem követték figyelemmel az erről szóló híradásokat, ugyanis már két évvel ezelőtt kiderült, hogy a mező nem termelhető ki gazdaságosan, ezért az ExxonMobile abbahagyta a feltárást. Ennek oka a sok talajvíz és a nem hagyományos lelőhely, ami azt jelenti, hogy a gáz zárványokban helyezkedik el, így egyenként kellene megfúrni őket, ami igen költséges, ezt egyszer egy ott kutatómérnök magyarázta el nekem. A kutatás leállításáról itt és itt olvashattok.

Ami pedig a szén- és ércbányáinkat, valamint az uránt illeti, ha azok gazdaságosak lettek volna, akkor nem zárják be őket, hanem megveszik a külföldiek, és nagy pénzt csinálnak belőle. Nem így történt, tehát nem érte meg kitermelni. Egyébként az ásványi anyagok világpiaci árának emelkedése miatt folyamatosan kutatnak most is, hogy érdemes lenne-e újrakezdeni a bányászatot, sajnos itt is főként külföldiek, mert a magyar cégeknek nincs pénzük egy bizonytalan eredménnyel végződő vizsgálatra, ugyanis ha nem gazdaságos a művelet, akkor "kidobták" az összeget, és ehhez a hazai cégek nem elég tőkeerősek. Sajnos.

Az önellátás tehát illúzió marad, soha nem voltunk azok a modern történelem során, legfeljebb a középkorban, amikor egyrészt sokkal nagyobbak voltunk, volt aranyunk, ezüstünk, másrészt viszont az életszínvonal is jóval alacsonyabb volt, nem volt szükség kőolajra és modern gépekre, amit csak "kemény valutáért" lehet megszerezni. Az egyik hozzászólóval közlöm, hogy a rendszerváltás előtt sem voltunk önellátók, akkor a KGST-től szereztük be, ami kellett nekünk, ráadásul ugyanúgy csak hitelfelvétellel tudtunk fenntartani egy sokkal alacsonyabb életszínvonalat, mint most. Nem véletlen, hogy működésképtelennek bizonyult, és csődbe ment a tervgazdaság, ma már legfeljebb csak Észak-Korea és Kuba alkalmazza ezt a módszert.

Ahogy már korábban is leírtam, csak egyféleképpen lehetnénk tényleg önellátók, mégpedig úgy, ha vállaljuk, hogy az életszínvonalunk fekete-afrikai szintre zuhan vissza. Ha alkalmaznánk a sokak által szorgalmazott módszert, miszerint "mindenkit ki a földekre kapálni", akkor valóban nem szorulnánk rá a külföldi tőkére, viszont nem lenne egészségügy, ugyanis a gyógyszergyáraknak nem lenne euróért kapható alapanyaguk és modern technikájuk, még a mentőszolgálat se működne, ugyanis nem lenne mit tankolni, nem lenne áram, csak max. naponta pár órát, ugyanis az erőműveket is korszerűsíteni kell, és fizetnünk kell a tüzelőanyagért, különösen az atomerőműben, ami az energiaszolgáltatás 40%-át biztosítja. A legtöbbünknek nem lenne kocsija, ugyanis azt külföldi tulajdonú gyárak készítik, és értéktelen pénzért nem adják el, bár tankolni se tudnánk, így ez igazából nem is jelentene gondot. Egyszóval visszaesne az életszínvonal, de alaposan. Nem véletlen, hogy egyetlen fejlett ország sincs a Földön, ahol a mezőgazdaság lenne a húzóágazat. És mielőtt még bárki ezzel, vagy azzal az országgal példálózna, kérem, tegye meg, hogy beírja a Google-ba az ország nevét és az "economy" szót, majd nézze meg a "GDP per sector" címszót. És higgyétek el, hogy van még ennél is lejjebb, én összességében éveket töltöttem el harmadik világbeli, főként fekete-afrikai országokban, úgyhogy a saját szememmel láttam, hogy mi nem is élünk annyira rosszul.

Valaki azt is írta, hogy 193 ország van a Földön, miért csak Európa jó nekünk. Erre az a válasz, hogy valószínűleg azért, mert - mindent figyelembe véve - ott tudunk a leggazdaságosabban értékesíteni, nem véletlen, hogy mindig Európa volt a magyar áruk elsődleges piaca, amióta csak létezik Magyarország. Ha a nigériai export hajtaná a legtöbb hasznot, akkor oda szállítanánk, de miért gondolja bárki is, hogy nagyon távoli (magas szállítási költség) vagy fizetésképtelen, szegény országokba megéri árut szállítanunk? Ráadásul ott kedvezőbb feltételekkel kéne eladnunk, mint pl. a kínai tömegtermelőknek, akik pont a nagy mennyiség és az olcsó munkaerő miatt tudnak nagyon olcsók lenni, ráadásul nekik tőkéjük is van, nem kevés. Ezen kívül olcsóbbak kellene hogy legyünk a nyugati országoknál, és az adott felvevőpiac szomszédainál, valamint a saját árujuknál is, szóval nem véletlen, hogy mi inkább Németországba exportálunk, és nem Türkmenisztánba.

Valaki említette a kínai példát, felvetette, hogy mi miért nem tudjuk ugyanazt az utat bejárni, mint ők. Kína 150-szer nagyobb lakossággal rendelkezik, mint Magyarország, és úgy fejlődtek fel az elmúlt 15-20 évben, hogy a munkaerejük rendkívül olcsó, harmadik világbeli bérekért - a magyar bérek töredékéért - dolgozott, és a befektetőknek megengedték, hogy korlátlanul kizsákmányolják a kínai munkásokat, legalább kétszer annyit dolgoztak, mint a nyugati társaik, tizedannyi bérért, nem kellett költeni a munkavédelemre, nem számítottak a balesetek, sem pedig a környezetvédelmi előírások, ezért telepítette oda a legtöbb nyugati cég a gyártását. Kíváncsi vagyok, hogy hány hozzászóló bírná a rabszolgamunkát éhbérért egy kínai üzemben? Lehet persze, hogy pár év vagy évtized múlva ez másként lesz, ugyanis addigra már annyi tőkét felhalmoznak a kínaiak, hogy erre nem lesz szükség, de egy-két generáció élete akkor is rabszolgamunkával telik el, mire eljutnak odáig. Kíváncsi vagyok, hogy közületek hányan vállalnák ezt a sorsot.

A kínai gazdaság egyébként már teljesen kapitalista, csak az országot uraló rezsim nevezi magát kommunistának. Egyébként nem véletlen, hogy Kína is csak akkor kezdett el fejlődni, amikor átállt a kapitalista piacgazdaságra, a különutas megoldások ott se működtek, nem véletlen, hogy mostanában Észak-Korea is különleges gazdasági övezeteket létesít, kínai mintára, ahol piacgazdasági szabályok érvényesülnek majd, már ha az új vezérük keresztbe nem tesz az apja terveinek.

És senki se higgye azt, hogy ha kilépünk az EU-ból, akkor nem kell majd fizetnünk az államadósságot, ezt a keresztet a hetvenes évek óta cipeljük, pedig hol volt akkor még az Unió? Ugyanúgy rá lennénk szorulva a nemzetközi tőkére, akkor is, ha kilépnénk, mert akkor se lenne elég magyar tőke, hogy versenyképes, eladható termékeket gyártsunk, gondoljatok csak bele, hogy semmivel sem volt jobb az életszínvonal, mielőtt beléptünk, igaz, rosszabb sem. Nincs már KGST és tervgazdaság, ahol bármit átvettek, nem számított, hogy gazdaságos-e, de most, ha csak egy kicsit is drágábban adjuk a konkurenciánál, rajtunk rohad a termék. Persze előállhat olyan helyzet is, amikor már tényleg jobb lesz kilépni, de én ezt csak akkor tartom elképzelhetőnek, ha már tönkrement az Unió. Még akár azt is megérhetjük, hogy magától széthullik az egész, bár én ennek nem adok túl sok esélyt.