Advent második napja, amikor hirtelen kétszeresére növekszik a Jézus Krisztus eljövetelét szimbolizáló fény a koszorún – a három lila és egy rózsaszín színű gyertya közül már kettő ég e naptól egy héten át –, idén történetesen egybeesne egy minimális publicitást kapó egyházi ünneppel, a szeplőtelen fogantatással. Jó alkalom ez tehát arra, hogy tisztázzuk, miről is szól ez az ünnep valójában. (Annak ellenére, hogy advent második vasárnapja lévén magával a főünnepi szertartással és igével egy nappal később találkozhatunk a templomokban.)

A Magyar Katolikus Lexikon fogalommeghatározása szerint a szeplőtelen fogantatás olyan fogantatás, amelyet Isten megőriz az áteredő bűntől, vagyis az első emberpár eredeti bűnétől – ettől szabadítja meg az embert a keresztelés, és kezdődik minden tiszta lappal.

Az üdvtörténetben nem kell sokat keresgélni szeplőtelen fogantatás eseményére, ugyanis mindössze egyszer történt ilyen: Szűz Mária születésekor. Ez az ünnep tehát nem Jézus fogantatására utal, hanem édesanyjáéra, Máriáéra. Ennek tényét – Mária születésétől mentes az áteredő bűntől – noha „csak” IX. Pius pápa hirdette ki 1854-ben, a 431-es efezusi zsinatig eleve elfogadott volt Mária „második Éva” szerepe – ekkor született az első Mária-dogma is: Mária valóban „Isten-szülő” (Theotokosz).

Az egyházi írók a zsinat előtt is Mária testi-lelki szentségét hangsúlyozták, tükröződött a meggyőződés Mária valamiféle kiváltságáról, a zsinat után pedig Keleten is olyannyira megerősödött egy ilyen irányú gondolkodás, hogy az 1054-es egyházszakadás sem roncsolta össze ezt. Mária fogantatását egyébként ráadásul mintegy két évszázaddal korábban kezdték Keleten ünnepelni, mint Nyugaton, a XIII. században pedig már gondolatilag létezett is Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepe, illetve magyarázata. (Érdekes talán, hogy a kételkedők közül kettőt is szentté avatott később az egyház: Aquinói Szent Tamást és Szent Bernátot.)

1545-ben a trentói zsinaton nem döntötték még el a kérdést – itt még „egyetemes” maradt az áteredő bűn –, ehhez az egyházi állásfoglalás szerint „az egyház hitének lassú kibontakozása”, vagyis dogmafejlődés kellett. IX. Piusz tehát azt hirdette ki a XIX. század derekán, ami az egyház hitében addigra kialakult, tehát megvolt. A szentírási alapot a bibliai Teremtés könyvében (3,15) és a Jelenések könyvében (12,1) találták meg: az asszony és ivadéka győz a kísértő illetve a gonoszság hatalma fölött. Az asszony együtt győz ivadékával, ezért az nem lehet Éva, hanem csak Mária. Másik szentírási alap volt az angyali üdvözletben a kegyelemmel teljes kifejezés: Máriában olyan teljességnek kellett lennie, amely megfelelt az Isten anyja méltóságának. Mária egyedülálló kapcsolatban állt Krisztussal mind anyasága, mind hite szerint, Krisztus kegyelmét is egyedüli módon kapta.

Wendler Ferenc (1815–1897) budaörsi földművesnek 1847. június 29-én, születésnapja éjszakáján megjelent álmában Szűz Mária és kinyilvánította: „Én vagyok a szeplőtelen fogantatás.” A budaörsi pap levelet küldött a pápának és a szeplőtelen fogantatás dogmájának kihirdetése után tizenkét nappal, 1854. december 20-án megkapta az engedélyt arra, hogy kápolnát építsen Wendler. A férfi kápolnát emeltetett Budaörsön, a Kő-hegyen 1855-ben, amely családi gondozás alatt volt. A Szeplőtelen Fogantatás-kápolna (Budaörs) így lett a világ legelső szentélye.

Gróf Károlyi István felesége halála után elhatározta, hogy templomot építtet Fóton. Az alapokat már kiásták 1845-ben, de 1848 és '51 között szüneteltetni kellett az építkezést, mert a gróf börtönben ült két évig az 1848-as szabadságharcban való részvételéért. Így 1854-ben készült el a templom. Az Ybl Miklós tervei alapján felépült templom lett a világ első temploma, amit a dogma kihirdetése után Szeplőtelen Fogantatásról neveztek el.

1858. március 25-én, Lourdes-ban – a dogma kihirdetése után négy évvel – Bernadette Soubirous-nak megjelent Mária, aki úgy mutatkozott be: „Én vagyok a szeplőtelen fogantatás.” Ezt a megjelenést a Mária-jelenések közé sorolják.

(MNO - nyomán)