Valódi Turul: a kerecseny

Írek tömegei mai napig megünneplik a kelta Yule-t, a téli napfordulót, amikor a negatív mélypont, a leghosszabb éjszaka után "nyúlni" kezdenek a nappalok és újra győz a fény. A legalább oly ősi, több ezer éves magyar nép is számon tartotta más neveken e dátumot, s ma újra akad pár ezer ősmagyar hitű, kinek a Karácsonyhoz hasonló jelentőséggel bír december 21-e, vagyis Nagyboldogasszony napja. Amit még "pogányként", szent madarunkról Kerecsenynek neveztünk, s utóbbi,  lám mily hasonló a Karácsonyhoz.

Hun karácsony
 
No nem véletlen, hogy Karácsony is közel esik e dátumhoz, a kereszténység kénytelen volt sok nálánál sokkal régebbi hagyományt burkoltan beemelni ünnepkörébe. A Jézus nemzsidó (pl. párthus) eredetében hívőknél, napjaink óhitű magyarjai körében egészen jól megfér a kettő egymással, nincs is ellentétben, ahogy buzgó katolikus írek is mélyen hisznek és ragaszkodnak ősi kelta kultúrájukban/hoz. Őket persze nem gúnyolja és gyalázza saját hazájában egy szdsz-szerű idegen söpredék, és a világ legtermészetesebb dolga, hogy ilyenkor tűzvarázslatokat tartanak a hagyományos Yule tánc mellett. Szakmunkák ezrei tárgyalják Karácsony pogány/kelta eredetét, s megtartják ezt az írekkel közös gyökerű és nyelvű walesiek és skótok is.

Mellesleg nem feltétlenül bölcs dolog az ómagyarokat, hunokat a lekicsinylő értelemben pogányoknak nevezni, hiszen egyre több adat és kutató támasztja alá, hogy a magyarság 1000 előtt jóval keresztény nemzet volt, csak éppen a maga módján, arról nem beszélve, hogy  higiénia és sok más terén is előztük a "művelt" nyugatot. Legyünk hát büszke pogányok..

Sólyom nagyhatalom

Őseink ékszerein

A kerecsen sólyom (Falco Cherrug) valóban nemzeti madarunk és ősi szimbólumunk. Ő a Turul, hiszen a sólyomra használt másik régi szavunk a turul. Legnagyobb európai állománya a  Kárpát-medencében él, (azon belül 80% a csonkaországi állomány). Szent állatunk Trianon, és főként a kommunista megszállás évtizedeiben a kipusztulás szélére került, életpályája szinte a magyarságéval forrott össze. Azóta, hála a természetvédőknek és nemzetközi sólyommentő projekteknek, állománya stabil, sőt gyarapodik (minden más államban csökken a számuk). Minden harmadik európai kerecsen Nagy-Magyarország területén él. Természetesen ettől még ma is szigorúan védett és veszélyeztetett (ahogy nemzetünk is, amely azonban nem védett, sőt kilövési engedély érkezett rá Izraelből), de 20-30-ról mára sikerült mintegy 130 fészkelő párra gyarapítani a felbecsülhetetlen értékű populációt.

A Kerecsen sorsa tehát azt is mutatja, hogy fel lehet állni a gödör aljáról.

Nagy dolog, kivételes megtiszteltetés megpillantani egy vad sólymot, talán ő jön hozzánk, ha jön. (Mostanság keveset jön, de 2006  tavaszán e sorok írójának sikerült egyet látnia. Egy kabasólymot. Mielőtt fényképezőgépéhez kaphatott volna, a fenséges madár könnyedén, nem sietve, mégis másodpercek alatt tovaszállt.)

Más szavakkal: sólyomnagyhatalom vagyunk, de még véletlenül se gondoljon senki a magát köztársasági elnöknek hívató hanukázó, cigányfajvédő, zsidóbérenc nyomorultra.

Modern, de hagyományhű megjelenítés

Egyes mai katolikusok sem feledkeznek meg az ősi hagyományokról, ennek köszönhetően Pilisszántón 2006. decemberben szentelték fel a kápolnát a Magyarok Nagyasszonyának, Nagyboldogasszonynak. Akárhogy is nézzük, ez a ceremónia a napvallás, vagyis óhitünk elemeit hordozza magában, még ha a Kerecsenyről itt külön most nem is szólottak.

Három évvel az alapkőletétel (2003) után felavathatták a Pilisszántói Boldogasszony Kápolnát, amely hirdeti a magyar nemzet egységét és a Szent Korona népeinek testvéri közösségét. A kőből épült istenháza Makovecz Imre építész első olyan tervén alapszik, amely szerint az egész épületet csak kőből és nem fából emelik fel.