Mi, magyarok a jajongás népe vagyunk, rajtunk talán csak a zsidók tesznek túl, bár az igazság kedvéért érdemes megjegyeznünk, hogy ők, mint mindent, azt is haszon kedvéért teszik. A mi jajongásunk, sikamlós szenvedésünk, amely még a himnuszunkat is átszövi, saját tehetetlenségünk bizonyítéka. Megoldásuk a bajokra Pató Pál-urak, a „tehetetlen nép” lelkületére van bízva, így minden hathatós lépés helyett újra meg újra panaszkodunk egyet. Pedig tudnunk kellene, hogy a természet eme gyöngyszeme az ember önnön legnagyobb ellensége. Legyőzhetjük a hideget, a meleget, a vadállatokat, de önmagunk fajtája ellen legkevésbé tudunk védekezni.

A tömeg mindig megtalálja a saját vezetőit, akik legtöbb esetben annak vérszívói, zsarnokai. Ebben az agyament tehetetlenségben élen járunk, hiszen bár tudtuk, hogy a kommunizmus cirka 150 milliós emberhalált hagyott maga mögött, és volt szerencsénk magunk is belekóstolni a szovjet/zsidó kommunizmusba, a hamis rendszerváltást követően birka módjára szavaztunk rájuk és kölykeikre. Tudtuk jól, hogy milyen szerep jár annak, aki a „nagynak a kis barátja” hiszen a sógorszerepben nyögött hazánk a Monarchia zsíros ülepe alatt, hogy azt a kommunista hordák váltsák fel, mégis a volt kommunistákkal az élen a liberális-demokratizmus fából vaskarikáját választottuk, mélyen benyalva a „Big Brother” AIPAC irányította Amerikájának és az EU nagyképű vezetőinek.

Hazánkat a kommunistakölykök és a zsidó haszonélvezők uralják. Mi választottuk meg őket, mi szabadítottuk őket a saját nyakunkra. Hazugságaikat lelkendezve hallgattuk és lehurrogtuk azt a pár embert, aki nyíltan fel mert szólalni. Hagytuk, hogy a sunyi hatalmasaink és uraik „szélsőséges, magyarkodó, antiszemita, rasszista, kirekesztő” és az isten tudja még milyen divatos bélyegekkel mocskolják őket, holott saját hazánkban mi vagyunk kirekesztve, lenézve, ütlegelve, kizsákmányolva. Gyáraink leépítve, iparunk és mezőgazdaságunk tönkretéve, erkölcsünk meggyalázva. És mi mégis hallgatunk, kicsit tüntetgettünk. Ezer és ezer példát lehet felhozni, hogy miféle aljasságokkal sokkolják a magyart, de csak egyre szeretném az olvasóim figyelmét felhívni.

Miután meggyalázták családi szentségünket a seggüket riszáló ránk erőltetett buzisereg felvonulásaival, hazánkból az európai pornóipar fellegvárát kreálták, amely ellen maga a hazai keresztény egyházak sem mernek felszólalni, inkább némán lapítanak.

Ez lesz gyermekeink jövője? Alapvető kérdés: nem mernek, vagy nem akarnak? Ha nem mernek, mitől félnek? De ugyanígy hallgat az úgynevezett jobboldal, lapított az Orbán-kormány, lapítanak a parlagfűirtók és lapítanak azok a rendőrök is, akiknek édesanyjuk, feleségük és leánygyermekeik vannak. Lapít az egész ország, mint a svábbogár a kő alatt!

A kérdés újra és újra megfogalmazódik: miért? Miért hallgatnak, lapítanak azok, akik az erkölcs védelmében szavakban máskor oly hangosak? Akiknek a lényegét jelentené az emberi együttélést biztosító erkölcs védelme? Miért hallgatnak, lapítanak? Igaz, könyörögni jól tudunk az Isten felé, mint arról a mindenki által jól ismert sorok tanúskodnak:

 

A probléma csak ott van, hogy népünk nem nagyon van tisztában azzal, hogy melyik nép istenéhez könyörög. Nehéz elfogadnom, hogy azok istenéhez, akik bár az egyiptomi időkből lopott tízparancsolatot (a Rekhti-merti-f-ent-Ma''at listája az egyiptomi Halottak könyvéből) szajkózzák nekünk, mégis rendre gyilkos háborúkban megáldatják a fegyvereket a papjaikkal, tábori lelkészeikkel. Akik az erkölcs nevében gyilkolnak válogatás nélkül – esetleg éppen tudatosan válogatva – fegyvertelen nőket, gyerekeket. Aligha ahhoz az istenhez, amelyet imádó népek halomra irtják, mérgezik, és meglopják embertársaikat. Nehéz lenne elfogadnom, ha nekünk a múltunkat, mint egy szaros gatyát kellett eldobnunk, hogy az új módit, új hitet, új viselkedést ás a szolgai alázatot kellett felvennünk.

De ne kalandozzunk el az ígért példánktól, az erkölcsink megrontásától. Ma nálunk az őseinket, a múltunkat jelképező téren, a Hősök terén, őseink szobrainak tövében, turisták és gyermekeink szeme láttára, fényes nappal pornófilmet forgathat egy amerikai pornókészítő filmescsoport. Nem valami könnyed fenékmutogatásról van szó. Nem, nem. Orális szex és közösülés az egyik ősi vezérünk szobrának lábainál. Mindezt tömegek előtt.

A filmet vágva, kitakarva „corpus delicti” gyanánt alant megtekinthetik olvasóink, de annak ellenére, hogy tompítottunk a lényegén, nem ajánljuk 18 éven aluli olvasóinknak érthető okok miatt.

A magyar nőket tettével megalázó prostituált nem szívbajos, de maguk a forgatócsoport külföldi tagjai sem, hiszen bevallják, hogy ezt Los Angelesben nem tehetnék meg. Tény, és engedjék meg olvasóim, hogy egy amerikai példával éljek rámutatva az amerikai álszent viselkedés kettős mércéjére.

Amikor kislányom még kétéves sem volt, Chicago egyik külvárosának strandját látogattuk meg Skokie-ban. Igen, ez az a város, ahol a zsidó emberjogi szervezet, az ACLU kiharcolta az amerikai náci pártnak, az NSPA-nak, hogy a túlnyomó többségében zsidók lakta városban, a Marquette Parkban felvonulhassanak. Tették ezt, hogy utána a cikk elején említett megélhetési jajongásba foghassanak a helyi kiválasztott lakosok.

Ennek a parknak a közepén épült a strand, ahol kislányom kis fürdőbugyijában boldogan pancsolt a bokáig érő, kis vízben addig, amíg az úszómester zord arccal nem közeledett felénk tudakolva, hogy a kisgyermek fiú avagy leány?

Miután közöltük, hogy kislány, kizavartak mindnyájunkat, közölve, hogy „kislányoknak kötelező a fürdőruha felső, a melltartó” . Az természetesen nem zavarta az erkölcs bősz őrét, hogy egy két évesnél is fiatalabb kislánynak még nincs semennyire sem kifejlődött melle, és ha nem áruljuk el a gyermekünk nemét, hát arra magától nem jött volna könnyen rá. Ebben az országban nem ihat még egy pohár sört sem az, aki nem tölti be a 21. életévét, de nyugodtan meghalhat a háborúban, hiszen katonai szolgálatra jelentkezhet. Aztán a helyi keresztény egyházak áldotta fegyverekkel ölhet tömegre ártatlan embereket – és halhat meg maga is ugyanott számára ismeretlen, vagy nem bevallott célok érdekében.

Ebből az országból jött forgatócsoport humorizált a Hősök terén, kinevetve azt az idősebb magyar hölgyet, aki volt annyira naiv és a pár méterre ácsorgó rendőrhöz fordult, hogy teremtsen rendet. A hölgy, úgy látszik, nem volt azzal tisztában, hogy nálunk, a „kurvaországban” - ahogy Gyurcsány nevezte - a szituációra épülő törvénykezés uralkodó és a közerkölcszavarás és közbotrányokozás csak akkor bűncselekmény, ha mondjuk egy jóérzésű ember mer tiltakozni a buzifelvonulás során.

Amikor egy prostituáltat fényes nappal filmeznek nemi aktus közben Budapest legforgalmasabb és a turisták által legsűrűbben látogatott pontján, az hirtelen átalakul „magyarosch kuriózummá”, mint a fütyülős barack vagy a bőgatya!

Úgy tűnt a filmen, hogy ezzel így volt az a spanyol turista csoport is, amely derülve a látottakon, osztotta az észt maga körül. Kíváncsi lettem volna, hogy ha a csoport Madridban, a spanyolok kedvenc helyén, az El Palacio Real előtt tette volna ugyanezt, akkor miképpen fagyott volna az ajkukra a pajzán mosoly.

Igaz, az egyik amerikai fickó a stábból odaszólt nekik spanyolul a magyar sztárt „puta” (kurva) néven nevezve. Hazánk imázsa volt születőben ott külföldiek előtt, köszönet vezetőinknek, egyházainknak és a birka népünknek, amely nem tépte darabokra a minket előre eltervezetten provokáló szemeteket. Mert lássuk be, hogy az ott álldogáló rendőrnek az volt a dolga, hogy védje a pornóstábot pár öregasszony ellenében, és nem az, hogy letartóztassa a csoportot közszemérem elleni kihágásért. Valószínűleg ugyanez a trükköt nem igen tudta volna a forgatócsoport mondjuk Dublinban vagy Teheránban lehozni - élve!

Pedig még emlékszem arra, hogy ''89 előtt a hegyeshalmi határátkelő kapui felett ott volt a pornó eszközök behozatalát tiltó figyelmeztetés. Ma az öreg-kommunistáink kölykei már helyben maguk részesülnek a pornóipar pénzéből, tehát semmi sem drága. A pénz az isten! Amikor egy magát sértve érző zsidó vagy simán szolga-politikus szeretne betiltatni egy honlapot külföldön, rohan a szolgáltatóhoz panaszkodni, hogy a honlapon csúnya dolgok jelentek meg, és arról természetesen hallgat, hogy a hirtelen jött erkölcsi érzékenységének a biztosítékát egy politikai kritika vágta ki, és nem a saját erkölcsi meggyőződése. De ez az erkölcsi meggyőződés igen gyenge lábakon áll, mint korábban említettem az úgynevezett jobboldali vagy a judeo-keresztény egyházaink köreiben is. Végtére, azt hiszem, itt a nemenyi.net-en jelent meg elsősorban tényszerű példát felhozó kritika a Hősök terén történt esetről.

A kérdés önkéntelenül adódik: miért? Már csak emlékeinkben él az a felháborodás, ahogy a katolikus egyház kitiltotta Madonnát a Bazilikából, mert oly gyenge volt az akkori felháborodás is? Most miért nem emeli fel a szavát egyetlen egyház sem a nyilvánvalóan provokatív erkölcsi fertő ellen?

 

Az Egyházat érő gúny: Kurvák Jézusért!

Az Egyházat érő gúny: Kurvák Jézusért!

 

Miért? Félnek attól, hogy politikai kérdést farag ebből a velejéig erkölcstelen hatalom? Félnek attól, hogy a keresztényellenes kurzusnak szolgáltatnának ezzel gyúnyanyagot? Fölösleges félelem, nem kell nekik keresni, kitalálnak bőven maguk is. A magyar ember hitének számukra legalább annyira fontos kellene lenni, mint a filmforgatók pénzistene hitének. A magyar emberért a magyar egyházaknak föl kellene emelniük a szavukat. Mégsem teszik. Miért nem? Ugyanez a kérdés még inkább jogosan fölvethető a jobboldali koalíció pártjaival szemben. A kereszténydemokratáknak miért nem csípi a szemét ez a botrányos filmkészítés? Vagy mégis csak igaz lenne az a közhiedelem, hogy őket is a pénzisten hite vezérli? A pénz istenéhez fohászkodnak a kereszténység örve alatt?

A hatalomátvételre készülő partnerüktől már nem várhatjuk el azt a gerincet, hogy a Likud-testvérpárt hatalmi köreihez tartozó pénzcsináló hiénák ellen fellépjen. Viszont ha ők lesznek hatalmon, akkor elvárhatjuk-e majd tőlük, hogy az emberi együttélés alapvető törvényei, az általuk oly hangosan hőbörgött erkölcs mellett politikailag is kiálljanak? Hiú kérdés!

Ám itt van a Jobbik és a Gárda. Hogy nem vonult oda a Gárda, hogy intézkedjen, azt még esetleg elnézhetnénk, hiszen egy ilyen intézkedés azonnal egy durva bírósági döntést megindokolna és a nép érdekében szerveződő mozgalmat esetleg brutálisan elfojtaná. Ámde a Jobbiktól joggal elvárhattuk volna, hogy legalább a szavát fölemelje ellene.

Vagy ez a felháborító népellenes bűntett, az alapvető emberi erkölcs ily mértékű lábbal tiprása nem érte volna el az ingerküszöbüket? Nem tudtak volna róla? Kérdések, melyekre mindez idáig nem kaptunk megnyugtató választ.

Bármit is válaszolunk a fenti kérdésekre, a következmények rendkívül súlyosak. Keresztény erkölcseink védelme alábbvaló, mint a pénz istene érdekeinek a védelme! A hatalom rendőrsége az utóbbit tette. És még csak meg sem szólalt az erkölcsre szavakban oly érzékeny vallási és politikai világ.

Amíg az egyházaink, politikai köreink és csoportosulásaink nem kényszerítik ki a hazug és aljas kormányzati testületünktől az ilyen esetek megbüntetését és tiltását, addig akár be is fagyaszthatjuk a jajongásainkat, mert aki nem védekezik, az meg is érdemli. És ne feledjük, a támadás a legjobb védekezés! És ma már csak ez maradt számunkra.

(Forrás: neményi.net)