 |
(Adalékok a Morvai-bizottság jelentéséhez)
Kár tagadni. A hazug Gyurcsány-kormány elleni tiltakozások történelmet írtak. Soha nem volt hazánk újkori eseményei között ilyen hosszantartó, folyamatos tüntetéssorozat egy illegitim módon regnáló, álnok rezsimmel szemben. Ebben a modernnek hazudott világban arra sem volt még példa, hogy morális ügyek vigyenek ki ekkora embertömegeket az utcákra. (Honfitársaink közül sokan méltán büszkék lehetnek harcos nemzeti önbecsülésünkre!) A véres októberi megmozdulásokat nem kijárási, hanem bejárási tilalom követte, de a becsapott és indulatos lakosság nem adta fel, nem unta meg, nem ment haza dolgavégezetlenül. (Jelenleg 125 napja folytatódnak szerte az országban a különböző kormányellenes megmozdulások!) A heves társadalmi reakciót kiváltó okok azóta sem szűntek meg, sőt a felszín alatt még inkább megszaporodtak. A tehetségtelen posztkommunista bábkormány érdemi megoldások helyett ismét mindent a szőnyeg alá söpört. „Nem kicsit, nagyon!” Az ország totális válságát rendőrhatósági, karhatalmi ügyként kezeli. Azt gondolja, hogy érdemi párbeszéd helyett megfélemlítéssel, az erőszak eszkalációjával orvosolható a felgyülemlett igazságtalanság és népharag. Nem csoda, ha a nagyvilág politikai elemzői egyöntetűen, ún. „részleges demokráciának” tekintik hazánkat. Igazuk van, hiszen a demokrácia áldásait csak egy szűk körű uralkodó és ítélkező kaszt gyakorolja. Valódi társadalmi ellenőrzésnek, párbeszédnek és népképviseletnek nyoma sincs. Kiskirályságok és kiváltságok tekintetében Magyarország leginkább egy saját lakosságát megnyomorító, primitív apartheid rendszerre emlékeztet.
Ebben a szerencsétlen országban papíron persze létezik demokratikusan /?/ összetaknyolt alkotmány, a nemzet egységéért felelős, de cselekvésképtelen államelnök, közös gyökerű többpárti parlament és szabadnak hazudott cselédsajtó. Létezik a kiüresedett virtuális állam összes pénzelnyelő intézménye, vagyis a felszínen látszólag működik egy önjáró, de végletekig korrupt, belterjes és ócska zsibvásár. A Kádárizmus legsötétebb éveiben megismert mondás máig nem változott: "Minden szabad ember azt csinál, amit szabad!" Mert figyel a Nagy Testvér! Így év elején a telefonlehallgatások szüneteiben, most például az ellenzéktől „független” kormányszakértők figyelnek minket, vizsgálják az ősszel kirobbant „sajnálatos utcai események” okait. Kész röhej! Vérmérséklettől és világnézettől cseppet sem függetlenül vizsgálják a posztnácikat, a fasisztákat és a hungaristákat. Értékelik a puccsistákat, a lázadókat és a zavargókat. Tanulmányozzák a csőcseléket, a söpredéket és a randalírozókat. Javaslatokat tesznek az alkotmányellenes rendbontók és az államellenes huligánok megfékezésére. Szánalmas. Nagyon becsapja magát az a korlátolt hatalom, amely kizárólag másokra mutogat, amely szélsőjobboldali devianciaként értékeli a magyarok morális felháborodását. Ez persze most nem fontos.
Valójában szembenézés helyett nem a kiváltó okokat, sokkal inkább az okozati károkat és az ezekre adandó reakciókat, büntetéseket elemzik. Olyan „objektív”, a hatalomnak erősen lekötelezett szakértők teszik mindezt, akik soha nem voltak az események helyszínein. Olyanok, akik másodkézből szerzett féligazságok útján hozzák meg fellebbezhetetlen ítéleteiket. Tudatosan eltorzított, egyoldalú információikat mindössze az elfogult rendőrségtől, a belső ellenségre szakosodott nemzetbiztonságtól, a betegesen gyűlölködő pártsajtóból, és a felelősséget minden esetben másokra áthárító kormányzati gittegyletekből merítik. Még véletlenül sem fordulhat elő az a szánalmas politikai baleset, hogy maguk a tüntetések főszervezői, az események politikai irányítói is elmondhatják véleményüket egy valóban pártatlan, szakmai vizsgálóbizottság előtt. Ez itt nem divat. Ez itt nem Amerika. Ez itt egy „részlegesen kultúrált” ország. Itt még a hazáját tönkretevő, lebecsmérlő, hazug kormányfőt sem buktatják meg vagy lövik le.
A magyarok morális forradalma kapcsán az elemzők és szakértők többsége kizárólag valamiféle anyagi természetű károkozásokról beszél, miközben az utcai megmozdulásoknak számos pozitív hatása érezhető. Legfontosabb talán, hogy lehullott a hazug álarc szinte minden közszereplőről és parlamenti pártról. (A legfrissebb közvélemény kutatások ezt jól érzékelik.) A nemzetközi sajtón keresztül az egész világ számára nyilvánvalóvá vált az elmaradt rendszerváltás súlyos politikai, gazdasági és morális következménye. Mindenki számára világossá vált, hogy konfliktushelyzetben nem működnek a szétvert magyar állam alapintézményei, lényegi kérdésekre nem ad választ összetoldozott alkotmányunk. Választott paktum-pártjaink hazug módon leginkább csak önmagukat képviselik. Kiderült a köztársasági elnök tehetetlensége és a pártvezetők háttérben összefonódó, maffiaszerű kapcsolati rendszere. Világossá vált a diktatúrából átmentett erőszakszervezetek saját népükkel szembeni zsigeri gyűlölete. Feltárult a torz, belterjes magyar sajtó szinte minden alantas hibája. Ismert lett a politikai megrendeléseket teljesítő igazságszolgáltatás kiszolgáltatott nyomorúsága.
Összességében megállapítható, hogy teljesen összeomlott /végre/ a megtévesztésekre és igazságtalanságokra épülő magyar demokrácia és kapitalizmus szemforgató, álságos álomképe. Mindemellett szabadabb és bátrabb lett, kitágult és szárnyalt az eddig visszafogott közbeszéd. Rövid időre ugyan, de felszakadtak az emberekben lévő félelmek. A rendszerváltozás, az elit, az alkotmány és a politikai intézményrendszer alapjait érintő kritikák mellett tartalmas viták érlelődtek a Szent Korona tanra felépülő új magyar alkotmányról, az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívhatóságáról, a valódi népképviseletet megvalósító kétkamarás parlamentről. Nyíltszíni értelmezések zajlottak a választójog, a gyülekezési jog, a büntető törvénykönyv és a rendőrségi törvény módosításairól. A tüntetéseken mindvégig téma volt a nemzeti összetartozás erősítése, a kóros pártpolitikai megosztottságon való felülemelkedés, a globális folyamatokkal szembeni környezeti, nyelvi és identitásbéli önvédelem kérdése, valamint a határon túli magyar testvéreink sorsát érintő kettős állampolgárság sorsa. Igen, ezeken a tüntetéseken érthető okokból antikommunista, nacionalista felhangok is jelen voltak. Igen, nemzetvédő radikalizmust és határozott nemzeti érdekvédelmet követelő kemény üzenetek is megjelentek. Igen, ezeken a megmozdulásokon élhető hazáról, biztos jövőképről, erkölcsiségről és a közélet moralitásáról is sok szó esett. Igen, ezeken a hosszú forró estéken kibeszélte fájdalmait a vérig sértett magyar társadalom. Egészséges lelkülettel és életösztönnel elpanaszolta végre azt, amiről soha senki meg nem kérdezte. Igen, betelt a pohár, és sajnos – nem a tüntetők hibájából – erőszakos eseményekre is sor került. De nem ez volt a lényeg. Hanem az, hogy megjelent és kikristályosodott öt új jelenség, öt új irányvonal a Kossuth téri tüntetések körül. Két sajátságosan nemzeti vonulat mellett, megjelent három olyan nemzetközileg ismert törekvés és jelenség, amely eddig soha nem jellemezte ilyen határozott formában a magyar tiltakozásokat és követeléseket. Melyek voltak ezek?
Az első hagyományosan magyar elemet, a POLITIKAI ÜZENETET, a Szent Korona tan köré szerveződő alkotmányozási elvekkel foglalkozó csoportok alkották. Alkotmányozó nemzetgyűlést és új, tradicionális alapokra helyezett alaptörvényt követeltek. Új és igazságos választójogot és képviseletet, befejezett rendszerváltást, amely fundamentuma lehet egy morálisan tiszta negyedik köztársaságnak. Ezen csoportok jelszava lett: A szabadság.
A második hagyományosan magyar elemet, a SPIRITUÁLIS ÜZENETET, a magyar őstörténet és hagyományőrzés köré csoportosuló mozgalmak alkották. Visszatértek az avar, hun, szkíta, kelta aranykorba, megtalálták az Árpád-házi harci lobogót, lélekben visszafoglalták a történelmi Magyarországot. Táltosok, jósok, sámánok, Koppány-ivadékok idézték fel Babba Máriát. Gnosztikus keresztényként megálmodták a magyar ószövetséget. Zsidó-keresztény hagyományok helyett, tüntetőleg képviselték a magyar-keresztény kultúrkör máig élő legendáját. Csíksomlyó zarándokaiként imádsággal borultak a Nagy Boldogasszony napsugaras lábai elé. Ezen csoportok jelszava lett: A hagyomány.
A harmadik új elem a HARCI ÜZENET, amely a magyar forradalmak és az ír nemzeti ellenállás hagyományait követte. Kettévált benne látható és láthatatlan, a felszínen és a föld alatt. Politikai és „katonai” szárnyakon párhuzamosan szerveződött ez a mozgalom. Üzenetük lényege egyszerű: -Ha az elnyomók megfigyelnek, figyeld meg te is őket! Gyűjts adatokat róluk és hozd nyilvánosságra! Kövesd őket! Torold meg a megtorlást! Szolgáltass igazságot!- Ezeket az illegális félkatonai csoportokat összetartozás, fegyelmezettség, bátorság és belső zártság jellemezte. Saját hőseik és mártírjaik lettek. Ezen csoportok jelszava lett: A hősiesség.
A negyedik új elem a SZOCIÁLIS ÜZENET, amely ötvözte magában a kommunista diktatúrával szembeszálló keresztény lengyel szakszervezetek önszerveződését és önsegélyezését, valamint a latin-amerikai tömegmozgalmak – marxista illúziókkal keveredett – keresztény-szocialista örökségét. A kormányellenes tiltakozásokon egyre nagyobb tömegekben jelentek meg –egyelőre hatékony érdekképviselet nélkül – a társadalom elesettjei, akikben erősen munkált egyfajta erős és gondoskodó nemzetállam iránti vonzalom. A vadkapitalizmus és a globális átalakulás legnagyobb, legszámottevőbb ellenségei lettek ezek az elkeseredett, a baloldalból végleg kiábrándult vesztes tömegek. Ezen csoportok jelszava lett: A szolidaritás.
Az ötödik új elem a JOGI SEGÉLYEZÉS ÉS KÉPVISELET ÜZENETE, amely egyrészt angolszász mintára szembeszállt a nyilvánvaló emberjogi törvénysértésekkel, és megvédelmezte az állami brutalitásnak kiszolgáltatott állampolgárokat. A politikai foglyok és elítéltek képviselete mellett, a tüntetések körül megjelent jogászcsoportokban egyre erősebben megfogalmazódott igény mutatkozott, az olasz „Tiszta Kezek Mozgalmához” hasonlatos korrupcióellenes hadjárat megindításához is, amely széles nyilvánosság elé kívánja tárni a közszereplők törvénytelen és rejtett pénzügyeit. Ezen csoportok jelszava lett: Az igazságosság.
Öt különböző elem: Politikai, Spirituális, Harci, Szociális, Jogi. Öt tömör jelszó: Szabadság, Hagyomány, Hősiesség, Szolidaritás, Igazságosság. Különböző, ám céljait tekintve azonosan varázslatos öt út és öt üzenet. Talán ez a szertelen sokszínűség jellemezte leginkább a Kossuth téri tüntető csoportok tevékenységét és legbensőbb akaratát. Öt szólam, amelyet nagy alázattal és fegyelmezettséggel kell majd ismét koordinálni és összefogni ezen a várakozással teli tavaszon. Mert a Pesti Srácok bátor örökösei után meg kell jelenniük az utcákon a Márciusi Ifjak seregeinek is, a magyar reformkor igaz örököseinek! Nekik, a nemzeti progresszió fiatal képviselőinek nem újrakezdeniük, hanem befejezniük kell ezt a nagyszerű morális forradalmat! Biztosan így lesz majd, ha eljön a pillanat. Így lesz majd, mert szolgaföldben nem nyughatunk!
Molnár Tamás
Magyar Október Mozgalom
