Pedig nem tudom, mi kéne még: a holokamu-„emlékév” során lesz négy emléknap (január 27., április 16., augusztus 2., és november 9., ez utóbbi Radnóti halálának évfordulója), van továbbá egy másfél milliárd forintos „civil alap”, melyből az ún. holokauszttal kapcsolatos félretájékoztató tanulmányok, rendezvények, kiállítások és programok finanszírozhatók. Ezen kívül ötmilliárd forintból a Józsefvárosi pályaudvar jobb sorsra érdemes épületét átalakítják a „Sorsok Házává”. Itt valamiféle kiállítást akarnak létrehozni, ahol is a „holokauszt gyermekáldozatait állítják a fókuszba”.
Zoom
De itt még nincs vége az eszement holokausztos dáridónak, mert a jövő esztendő során fel akarnak újítani négy zsinagógát (a budapesti Rumbach Sebestyén utcait, a kőszegit, a debrecenit és a szabadkait), Olaszliszkán „közép-európai siratófalat” építenek az egykori zsidó közösség emlékére, Sátoraljaújhelyen Teitelbaum Mózes csodarabbi sírjánál emlékművet emelnek, a sárazsadányi zsidó kereskedőházat pedig szintén restaurálják. Budapesten a hungarista uralom alatt létrehozott „védett házak” falán emléktáblákat helyeznek el, renoválják a Vadász utca 29-ben lévő úgynevezett Üvegházat (ahol Carl Lutz svájci diplomata mentette a zsidókat), Kőszegen tömegsírokat tárnak majd fel, és emlékparkká alakítják a Kozma utcai zsidó temető I. világháborús katonai parcelláját.
Karsai Lászlónak azonban ez a méregdrága „projekt” nem tetszik. Mint a Népszavának adott nyilatkozatából kiderül, először is nem bízik meg a „Sorsok Háza” szakmai igazgatójának kinevezett Schmidt Máriában, aki szerinte „nem szakértője a holokauszt témájának”. (Valóban nem az, de Karsai azért lehetne önkritikusabb, mert ő maga sem.) Karsai szerint továbbá a „Józsefvárosi pályaudvar nem autentikus helyszíne a vészkorszaknak”, ugyanis a vidéki zsidók tömegeit nem onnan deportálták. Magyarország „legjelentősebb holokauszt-történésze” ezen kívül hosszabb előkészületeket várt volna el a Lázár János vezette Holokauszt Emlékbizottságtól, mert a hátralévő fél év nagyon rövid idő. (Habár az Emlékbizottság már sajnos jó ideje működik.)
Schmidt Mária korábban Hódmezővásárhelyen már alkotott egy „holokauszt-kiállítást”, melyről Karsainak az a véleménye, hogy „nagyon gyenge színvonalú”. Ott is a gyermekek állnak a középpontban, ami szintén nem tetszik Karsainak, mert – mint hősiesen elismeri – „nem áll rendelkezésünkre olyan sok gyermektörténet, melyből valóban színvonalas kiállítás építhető”. Ez így igaz, csakhogy ugyanez elmondható az egész holokausztról is: nem áll rendelkezésünkre megfelelő számú és megbízható történelmi dokumentum és tanúvallomás, amelyek alapján bárhol, bármiféle hiteles kiállítást lehetne fabrikálni az úgynevezett holokausztról.

Karsai meg van győződve arról is, hogy a kormány egyáltalán nem kíván „szembenézni a múlttal”, mivel „Lázár Jánosnak és Schmidt Máriának minden második mondata az embermentőkről szólt”. Lázár állítólag egy ízben úgy nyilatkozott, hogy „a gyermekek megölése a legkevésbé relativizálható”, és a kijelentésből Karsai az alábbi következtetést vonta le: „Ha jól értem, akkor itt Lázár - akarva-akaratlanul - a holokauszt-tagadókkal, vagy a holokausztot relativizálókkal próbál, igen ügyetlenül vitatkozni. Persze ez nem is az ő szakterülete, és ahogy mondani szokták, a suszter maradjon a kaptafánál. Miért ne lehetne az öregek, a nők, a betegek legyilkolását relativizálni, miért pont a gyerekeket emeli ki? Ennek semmi értelme, nem egy hatalmas területre tervezett új holokauszt-kiállítás feladata, hogy eszement szélsőjobbosokkal, holokauszt-tagadókkal, relativizálókkal vitatkozzon.” Van némi igazság Karsai szavaiban, végtére is abból az egyébként tényleg borzasztó tényből, hogy gyerekeket is deportáltak, egyáltalán nem következik sem a „hatmillió áldozat”, sem a „gázkamrák”, sem a „haláltáborok”, sem pedig az „előre eltervezett népirtó program” létezése. (De hogy Karsai az „eszement” jelzővel illeti mindazokat, akik erre a teljesen egyértelmű összefüggésre és más nyilvánvaló tényekre felhívják a figyelmet, egyértelműen mutatja, hogy ő nem az igazságot keresi, hanem félrevezet és propagandatevékenységet folytat.)
Karsainak egyébként azért nem tetszik, hogy folyton az „embermentőket” emlegetik, mert ők sokkal kevesebben voltak, mint a „zsidók legyilkolásában” (valójában: a deportálásban) segédkezők. Karsainak igaza lenne, amennyiben ebben az összefüggésben a „deportálásokról” beszélne, de ő – más holokauszt-propagandistához hasonlóan – a deportálásokat és a zsidók állítólagos „legyilkolását” tudatosan és következetesen összemossa, amivel pedig súlyos történelemhamisítást követ el. Hogy miképpen zagyválja össze a két fogalmat, arra nézve álljon itt az interjú alábbi részlete: „Mielőtt megnevezzük azt a néhányat - a Yad Vasem 900 embert ismert el Magyarországon, akik életük kockáztatásával segítettek embertársaikon -, el kell mondani, hogy mások, élén a magyar kormánnyal, a közigazgatással, a csendőrséggel, mindent megtettek, hogy Eichmann rekordot tudjon dönteni a deportálásokban. Megöltek 500 ezer embert, és 2000-2500 embert mentettek meg” (Természetesen nem „öltek meg 500 ezer embert”, hanem deportálták őket.) Karsai továbbá a fideszes körökben „embermentőnek” kikiáltott Esterházy Jánost is „antiszemitának” tartja, mivel „soha egyetlen zsidót sem mentett meg”.
Karsai egy olyan kijelentést is tett, amelyet a „holokauszt-tagadóktól” szoktunk hallani: „Kezd kicsit sok lenni a holokausztra való hamis megemlékezésekből”. Így igaz, habár természetesen Karsai barátunknak nem önmagában a kétségbeejtően színvonaltalan és hazug holokauszt-megemlékezésekkel van baja, hanem azzal, hogy a Fidesz-kormány holokauszt-ünnepségei szerinte „hamisak”. Éspedig szerinte azért lennének hamisak, mert a tervezett emlékév rendezvényeinek célja „nem a szembenézés” (értsd: bűntudatkeltés) lesz, hanem annak bizonyítása, hogy a „kormány nem antiszemita”.
A nagy kérdés azonban, amelyet a Népszava „jól nevelt” riportere természetesen elmulasztott Magyarország „legtekintélyesebb holokauszt-történészének” nekiszegezni, a következő: vajon nem éppen az oly vehemensen tagadott zsidó világhatalom létezésének bizonyítéka-e, hogy a világ kormányainak és vezető politikusainak jelentős része pénzt, időt és fáradságot nem kímélve igyekszik bizonygatni, hogy „nem antiszemita”?
Perge Ottó - Kuruc.info
Kapcsolódó: